Kíváncsiak voltunk a ti tapasztalataitokra, miként oldható meg a baba/kisgyermek vigyázás a gyakorlatban. A beszámolóitok alapján úgy tűnik, legjobban az egyénre szabott megoldások válnak be, amelyek gyakran több alternatíva kombinációjaként valósulnak meg. Ti hogyan oldjátok meg?
Szerző: Károlyi Nati
Folytatás…
Otthon, bébiszitterrel
“A doktorimat is pici baba mellett írtam és dolgozni is így dolgozom.
Nem kellett a számolásokat abbahagynom és felugrálnom, csodásan haladtam ezeken a délelőttökön. Ő különben azóta is jár hozzánk, így a legkisebbet születése óta ismeri. Rá is két hónapos korától vigyáz.” (Zsófi)
Családon belül
“Amikor a kislányom egyéves lett, visszamentem heti három délután dolgozni. Először az apai nagymama vigyázott rá náluk. Minden simán ment, a délutáni alvás is, pedig ha velem van, csak cicivel alszik el. Egy hónap múlva már az apja is tudta úgy kérni a beosztását, hogy ő legyen vele és egymást váltottuk.
Aztán bölcsibe adtuk, de az apukája elveszítette a munkáját, ami épp egybeesett a lányunk hat hétnyi középfülgyulladásával. Ekkor szintén az apjával volt itthon. Sokszor jön anyukám, aki már nyugdíjas. Amikor a lányom beteg, ő vigyáz rá. A másik nagymama is otthon van, ő is vállalni szokta néha. Más nem vigyázott még rá. Tanítok kisgyermekgondozókat, gondolkozom rajta, hogy valamelyiküket majd felkérem alkalmi gyermekfelügyeletre.”(Lilla)
Kötődő nevelés és bölcsi
“Első két gyerekemet még Magyarországon szültem, és a szokásoknak megfelelően hat évig otthon maradtam velük. Legkisebb lányom, Noémi, már új otthonunkban, Belgiumban jött a világra. Itt a baba fél éves koráig jár a szülés utáni szabadság, de az anyák nagy része már a négy hónappal a szülés után munkába áll. Amikor a magyar rendszerről mesélek, csak hüledeznek: hogy bírhattam ki olyan sokáig felnőtt élet nélkül? Amikor Noémi hét hónapos lett, én magam is elhelyezkedtem négy órás műszakban (ami itt teljesen megszokott választás kisgyerekes szülők esetében).
Azt is elfogadták, hogy Noémi igény szerint szoptatott baba lévén cumi nélkül alszik. Napközben fejtem a munkahelyemen, és másnap odaadták neki napközben. A mellem hamar hozzászokott, hogy hét közben kevesebbet termeljen, míg hétvégén mai napig délután is szopival altatom el a kislányom, aki már elmúlt másfél éves. Mivel a családi napköziben nem olyan jól megoldott a gondozónők helyettesítése, mint az állami bölcsikben, így pár hónap múlva váltottunk. Ezzel az intézménnyel is elégedettek vagyunk. Belgiumban sokkal lazábban állnak a gyerekbetegségekhez, akár lázas gyereket is lehet vinni a bölcsibe, ha nincs nagyon elesett, egész napos pátyolgatásra szoruló állapotban.“ (Emese)
Írásunk első részét itt olvashatod:
