A számtalan nevelési módszer, a túl sok egymásnak ellentmondó vélemény megnehezíti, hogy meghalljuk a magunk belső hangját. Pedig érdemes a szívünkre hallgatni!
Szerző: Dobiné Olasz-Papp Nóra Személyközpontú tanácsadó és anya-magzat kapcsolatanalitikus
Válaszkész Szülők Egyesülete elnöke
Folytatás…
Kötődő nevelés= mindent lehet!
TÉVHIT! Több helyen felbukkan, hogy a liberális nevelés megbukott, és a síró gyerek felkapkodása vezet oda, hogy a gyerek kezelhetetlen, tiszteletlen, agresszív vagy önállótlan nyámnyila. Ez elképesztő erős tévedés! Mivel a válaszkészség feltételez a család minden tagja felé (önmagunk felé is) irányuló pozitív tiszteletet, elfogadást és bizalmat, így a határok meghúzása szinte egyértelműen kúszik be a mindennapokba, mikor eljön az ideje. Csecsemőkorban természetes, hogy minden nyikkre reagálunk, majd ahogy telik az idő és formálódnak a szükségletek, érik a gyermek, úgy válik természetessé, hogy időnként várni kell, míg bizonyos szükséglet kielégül. Tehát a teljes rendelkezésre állástól eljutunk a kompromisszumokig, egyre kölcsönösebb egymásra figyelésig.
A gyerekeknek szüksége van keretekre, melyeken belül biztonságosan mozoghatnak, s ha ezek nem állnak rendelkezésre, sokszor frusztráltságuk kimutatásával, nehezen kezelhető magatartással adják tudtunkra, hogy szükségük van határra. Mikor a gyermekek kezdenek egyre önállóbbá válni, önállósodási törekvéseket tesznek, érdemes tiszteletben tartani, hogy számukra ezek valóban fontos mérföldkövek, s segíteni őket abban, hogy megismerhessék magukat a különböző helyzetekben, legyen szó anyával közös takarításról, játszótéri konfliktusról vagy épp önálló öltözködésről. Persze, ilyenkor sokkal tovább tud tartani a készülődés, vagy adott feladat elvégzése, de megéri a belefektetett idő és energia, mert az önismeret nagyon fontos eleme életünknek, életkortól függetlenül.
Választási lehetőségeket (életkornak, érettségnek megfelelően), tág és rugalmas határokat biztosítani, érzelmi szabadságot adni (melybe kivétel nélkül az összes érzelem beletartozik!), érzelmeket visszatükrözni (ezzel is segítve érzelmi intelligenciájának fejlődését) jó és biztonságos terep a gyermeknek, amiben fejlődhet, érhet biztonságosan, s tanulhat rengeteget a másokkal való kapcsolódásról, empatikus, együttműködő kommunikáció sokszínűségéről.
Fontos a hiteles szülői magatartás, s az, hogy a döntéseket a saját családunk adott helyzetéhez, tagjaihoz mérjük. Ne tiltsunk valamit azért, mert azt úgy „kell”, hanem azért, mert ez a saját személyes meggyőződésünk!
A kötődően nevelő anyák a tökéletes anyák
TÉVHIT! Nincs tökéletes anya, szülő! Ez egy nem létező fogalom, s csak felesleges bűntudatot, irreális elvárásokat hoz magával, ami erősen megmérgezheti a szülői kompetencia érzését, alááshatja a szülői önbizalmat. Minden anya gyermeke időnként sír, kiborítóan nyűgös, hisztis, és minden anya elfárad, kimerül időnként. Minél tökéletesebben akarja csinálni, minél magasabb a léc, amit meg akar ugrani, minél több elvárást támaszt maga felé, s minél több mindent akar egyedül megoldani (vagy erre kényszerül), annál nehezebb megőrizni a spontaneitást, annál nehezebb adott pillanatban, szituációban maradni, s annál nehezebb összekapcsolódni a belső hangunkkal, ami pedig a legjobb iránytű.
Nem azon múlik az ’elég jó anyaság’, hogy szoptatsz vagy sem, családi ágy vagy kiságy van, hordozó vagy babakocsi, megkóstolhatta-e a nagyi házisütijét vagy sem.
Írásunk első részét itt olvashatod:
