Kórházon kívül tiltja a rendelet a faros babák világra segítését, sok kórházban viszont automatikusan előjegyzik programcsászárra azokat az édesanyákat, akiknél a 36. héten is medencevégű fekvést állapít meg az ultrahangvizsgálat. Összeállításunkban körbejártuk, milyen lehetőségeink vannak ma Magyarországon, ha a baba a harmadik trimeszter derekán is fejjel fölfelé ücsörög anya hasában.
Összeállította: Károlyi Nati – Szakértő: Dr. Bálint Sándor szülésznőgyógyász, pszichoterapeuta
Otthonszülés helyett családközpontú császármetszés
Dalma története
Dalma otthonszülést tervezett második babáját várva, de a kislánya még a 36. heti ultrahangon is farvégű volt. A házi praktikák nem vezettek eredményre, a külső fordítás lehetőségét pedig sok mérlegelés után végül elvetette az édesanya. Saját orvosa elutazott, a helyettese pedig kórházi szülésindítást javasolt a 38. héten, végzetes következményekkel riogatva az ötletet elutasító szülőket. Végül Jászberényben próbáltak szerencsét az ország egyik legtapasztaltabb faros-specialista szülészénél, aki egy alapos csípőkörzős és ultrahangos vizsgálat után arra jutott, hogy a baba méretei miatt az ő esetünkben a császár lesz a legbiztonságosabb megoldás.
A másnapra kiírt műtét előtt pár órával megrepedt a burok, így néhány óra vajúdás megadatott nekik. Dalma hálás a kedves, humánus, gyengéd bánásmódért, amiben a műtét és a kórházi tartózkodás alatt részesült, és elfogadta a sors útjaként a történteket, az otthonszülés lehetőségének életre szóló elvesztésébe azonban nehéz beletörődnie.
Sikerült a fordítás!
Móni története
Móni csak rövid ideig próbálkozott a dúlája által javasolt testhelyzetekkel jobb belátásra bírni farvégű kislányát, mert nagyon kényelmetlennek érezte a pózokat. Anyamagzat kapcsolatanalízissel is próbálkozott, ami jólesett ugyan a lelkének, de a baba nem fordult fejre ennek hatására sem. Az édesanya idegenkedett a külső fordítás ötletétől, ám a vidéki klinika főorvosa minden ellenérzését eloszlatta részletes, személyre szabott tájékoztatásával. A három-öt perces műveletre a 37. héten került sor, a szülőszobán egy előzetes állapotfelmérés után.
“A doktor úr egyik kezével kiemelte a kislányom popsiját a medencémből, a másik kezével erőteljes simogató mozdulatokat végzett körbe a hasamon. Utána pár napig sűrűbben kellett NST-re járnom, aztán, ahogy látták, hogy minden rendben, ritkították a vizsgálatokat” – számolt be a megfordítás menetéről az édesanya.
Móni kislánya ettől kezdve végig fejvégű1 maradt. Természetes úton született, kis híján a kórház folyosóján, burokban. Olyan gyors szülés volt, hogy még a burokrepesztésre is csak a baba elkapása után volt idő.
Ami a lelket illeti
“Egyes elméletek szerint a farfekvés mögött lelki okok is állhatnak. Tiszteletben tartom ezeket a véleményeket, ám nem vagyok benne biztos, hogy helyes kizárólag pszichológiai tényezőkre visszavezetni az ilyesmit. Magam is fontosnak tartom a lelki és spirituális felkészülést a várandósságra és a szülésre, mely tulajdonképpen gyermekkorban kezdődik az egészséges pszichoszexuális fejlődéssel. Hiszen az ősanya ott van minden nőben, már kétéves kislány korában. Szerencsés esetben a nő felnövekedése során sok olyan megerősítő üzenetet kap, amely támogatja abban, hogy aztán büszke lehessen rá, hogy nőnek született, merjen bízni a testében, szülési képességeiben, anyai ösztöneiben. Ám még ebben az ideális esetben is kialakulhatnak olyan kóros állapotok, amelyek orvosi beavatkozást kívánnak. Ezek hátterében nem feltétlenül áll trauma vagy negatív programozás. A világ minden táján előfordulnak olyan szülészeti helyzetek, amikor az élet védelme az elsődleges.” – foglalt állást dr. Bálint Sándor szülész-nőgyógyász, pszichoterapeuta.
“A várandós anya képes hatni babájára, én azonban nem vagyok híve az erős befolyásolásnak. Ha baba farfekvéses, tiszteletben kell tartani, hogy a gyermek így döntött, és majd megfordul, ha akar. Az édesanya megbeszélheti a babával, miként kíván találkozni vele, de fontos, hogy ez vágyként, nem pedig feladatként, elvárásként legyen megfogalmazva. Hagyjuk meg a gyermeknek a döntés lehetőségét!” – fejtette ki álláspontját dr. Bálint Sándor.
Aki mert és nyert
Zsuzsi története
Zsuzsi első gyermeke hüvelyi úton született, de a 33. héten. Amikor második gyermekével faros szülésre készült, az orvosok egy része úgy gondolta, az ő esetében nem annyira kitaposott az ösvény, mintha érett babát hozott volna világra. Választott segítői azonban bíztak benne és ő is magában.
“A 29. héten nagy mocorgás volt a pocakomban, a baba mégis faros maradt. Úgy éreztem ez egy jelzés: nem tud megfordulni. Ezért nem is próbálkoztam tovább semmivel megfordítani őt. Tudtam, hogy így is meg tudom szülni, olyan biztos voltam benne, mint még soha semmiben. Szerencsére a szakemberek mind támogattak: az orvosom szeme valósággal felcsillant az elszántságom láttán, a védőnőm pedig, aki három gyerekéből egyet maga is farosan szült, azt mondta: Zsuzsikám, egyetlen különbség lesz: a végén adnak oxitocint. Oxitocin infúzióra valóban sor került, de gátmetszésre nem. Miután megszülettek a kislányom lábai, kicsit alábbhagyott a méhösszehúzódások ereje. Segítőim biztattak: Hogy kalimpál a kis lábaival, ez a baba már nagyon meg akar születni! Ez a mondat akkora erőt adott, hogy egyetlen nyomásra megszültem a teste többi részét is” – emlékezik vissza az édesanya.
Változó ajánlások
A szakmában töltött fél évszázad alatt dr. Bálint Sándor testközelből volt tanúja a faros szüléssel kapcsolatos protokoll változásának.
“Pályakezdő koromban nem volt külön kiemelve veszélyes helyzetként a medencevégű fekvés. Még nem volt ultrahang, és főleg erősebb testalkatú édesanyák vagy több magzatvíz esetén nem volt egyszerű kitapintani a baba fekvését. Nem egy példa volt rá, hogy csak kitoláskor vált nyilvánvalóvá, hogy faros baba érkezik! A 70- es évek elején, amikor szülőotthonban dolgoztam, nagy tudású bábák voltak segítségemre a faros szülések vezetésekor is, akik még bábatáskával járták Érdet annak idején”
“A 80-as évek végén jött ki egy németországi nagy tanulmány, mely azt vetette föl, hogy először szülő édesanyák esetében, vajon nem csökkenthető-e az újszülötteket érintő sérülések száma, amik ez esetben az elhúzódó faros születés illetve az azt megoldó műfogások szövődményei lehetnek, ha nem engedjük őket bele egy faros szülésbe. Ennek hatására három generációnyi orvos automatikusan császármetszést végzett ilyen esetekben Köztük azok is, akik még megtanulták a faros szülésvezetés művészetét a képzésük során. A műhibaperek már a rendszerváltás előtt is komoly eltántorító erőt jelentettek. Senki nem merte vállalni a felelősséget. Akkoriban a műtéti technikák is mások voltak még, sokkal nagyobb volt a méhrepedés kockázata. Ezért, ha császár után újra várandós lett az anya, csak császárral szülhetett, a második műtét után pedig sort került a petevezetők elkötésére is az anya élete védelmében. Mára hála Istennek, sokat változott a helyzet. Biztonságosabbak a műtéti technikák, bizonyos feltételek mellett meg lehet próbálni a természetes szülést császármetszés után vagy farfekvés esetén is. A tudás átadásának három generációval ezelőtt megtört láncolata újjáéledőben van – bár sajnos nem mindenhol van rá fogadókészség. Egy-egy idősebb, tapasztalt kolléga azonban sok helyen akad, aki szívesen megosztja a tudását azokkal, akik nyitottak rá. A technika azonban nem elegendő, nagy jelentősége van a pozitív, megerősítő kommunikációnak. Ha a nő biztonságérzete elvész, védekező üzemmódba kapcsol, bezárkózik. Pedig a szülés a nyitásról szól” – ecsetelte Bálint Sándor.
Ma már fejlettebb az orvosi technológia, ezért az anya és az orvos is fel tud készülni rá, ha faros szülés ígérkezik.
A cikk a HelloBaby! Magazin áprilisi számában jelent meg. Ha szeretnétek hasonlóan érdekes témákról olvasni, itt tudtok előfizetni az újságunkra.
Hozzászólás ehhez a bejegyzéshez