Apává válni… családfővé válni… ijedtséggel és büszkeséggel egyszerre tölthet el a gondolat. Döntsd el most: olyan apa leszel, aki jelen van! Jelen a családod életében, jelen a napi vagy hétvégi kis szertartásokban, mint a közös reggelik, mondjuk. Nem tudsz annyival többet keresni, hogy hosszú időn keresztül fel ne tűnjön: a te széked mindig üres.
Szerző: Schimcsig Nóra dúla
Közel kerülve mindahhoz, amit az emberek jó része az élet értelmének tart, naggyá válik a nyomás, hogy egyfelől boldogságot élj át – a plakát is mondta -, másfelől meg jól csináld. A boldogság aztán vagy jön, vagy nem. Még gyakrabban: hullámvasúton érkezik, kis késéssel, keveredve mindenféle más érzelemmel, melyeket néha még néven nevezni sem könnyű. A kibogozásban segíthet a napló- vagy levélírás az Utódnak, afféle saját kis hagyományt teremtve.
Nyugi!
Gondold át: mi szokott segíteni abban, hogy megnyugodj? Kertészkedés, kocogás, légzés, meditáció, zene? Új módszereket is elsajátíthatsz – szükség lesz a béke szigeteire! A párkapcsolatnak amúgy sem árt, ha nem egymást használjuk villámhárítónak, és hát a szülőszobán, vagy a baba sírásakor is jól jön a földelés…
A saját érzelmeidért és viselkedésedért te vállalj felelősséget – mit választasz, mit teszel ma?
Kísért a múlt
Milyen családi mintáinkat akarjuk továbbadni, melyeket nem? Múltunknak hatása van a jelenünkre, apaságodra tehát annak a sok – tudatalatti – emlékednek, mi minden történt a családotokkal, mikor édesanyád a hasában hordott, ahogyan születtél, ahogyan telt az azt követő időszak. Sőt: hogyan születtek a szüleid, nagyszüleid?
„Amíg a tudattalant nem hozzuk fel a tudatba, irányítja életünket, és sorsnak nevezzük”. (Jung)
Nézz bele ebbe a batyuba: mi minden van benne? Kérdezgesd idősebb családtagjaidat. Hagyd, hogy dolgozzanak benned ezek a történetek, majd meséld el a párodnak, vagy megértő barátoknak. Bíztasd a párodat, ugyanezt a szembenézést tegye meg ő is, a te támogatásoddal! A traumáitok megértése tisztázhatja, miért féltek a gyermekáldás körül bizonyos dolgoktól (emlékeztet valamire, ami rossz volt), és ez segít jobb döntéseket hozni a jelenben.
Átmenetileg feszültséget kelt, ami napvilágra kerül… Ha többet, mint amivel a korábban említett relaxációs módszerek bevetése révén megbirkóztok, jó ötlet szakemberhez fordulni. Egyszerűbb esetben egy dúlával vagy lelkipásztorral beszélgetés is megkönnyebbülést hozhat, komolyabb lelki rendrakás specialistái a Perinatus Alapítvány, vagy pszichoterapeuták.
Munka-magánélet egyensúly
A hagyományos családmodell a családfenntartó férfival régóta nem a modern realitás, inkább elérhetetlen, naiv célként kergetik és kérik számon sokan, magukat és családjukat is tönkretéve közben. A férfi látástól vakulásig dolgozik, sosincs otthon; ha mégis, annyira fáradt, hogy értelmes beszélgetésről vagy közös programról már szó sem lehet. Ebben az anyák, az apák, a párkapcsolatok lassan felőrlődnek, a gyerekek pedig úgy nőnek fel, hogy az apjukkal alig ismerik egymást, nem élik meg támogatását a világba kilépve. Nem mellesleg ennek az ön- és családkizsákmányolásnak a munkában is kiégés a vége. Rekordokat döntünk depressziósainkkal, alkoholistáinkkal és öngyilkosainkkal… Ne lépjetek be ördögi körökbe!
Kérj minél több embertől karrier tanácsot, aki téged, a párodat, választott pályátokat, iparágatokat jól ismeri, tud és mer ötletelni, provokál és inspirál! Hogyan tarthatnátok jó egyensúlyt a szenvedélyes önmegvalósítás, a pénzkeresés, a háztartásvezetés, és a családra fordított minél több idő között? Faggassatok magatok körül mindenkit, főleg a szokatlan életstratégiákat, pályákat választókat: hogyan osztják be az idejüket? Mik a rövid és hosszú távú céljaik? Elérték ezeket?
Hogyan támogathatnátok egymás karrierjét és pihenését, kikapcsolódását a pároddal? Mindketten fontosak vagytok! Ma? 3 hónap, 3 vagy 30 év múlva? Fojtogató régi hagyományok és modern elvárások szorításából kitörve keressétek az örök értékeket, találjatok ki új, meglepő, csak rátok igaz megállapodásokat, megoldásokat, frissen alapított szokásokat!
Fontos! Ne akarjatok mindent egyszerre! Ha az összes életszférában egyszerre zajlanak nagy változások, a nyomás olyan naggyá válhat, ami már az egészségetekre és párkapcsolatotokra megy. Akkor meg mit ér az egész?! Állítsatok fel sorrendet fontosságban és időrendben is.
Kapcsolatban
Döntsd el most: rendszeresen töltesz időt kettesben a gyermeke(i)ddel. Még akkor is, ha pillanatnyilag fogalmad sincs, hogy fog ez kinézni, mit fogtok csinálni… sőt, akkor kifejezetten, ha pánik fog el már a gondolatra is!
„Az első gyermek feladata az, hogy két szerencsétlen fiatalból szülőt faragjon.” (Ranschburg)
Az apák képesek gondoskodni a gyermekeikről. Legfeljebb ezt nem tudják magukról, vagy a környezetük nem tudja róluk. Minden fontosat meg tudnak neked mutatni, és te bele tudsz jönni próbálgatás, gyakorlás révén. (Legfeljebb szükséged lesz néhány mély, megnyugtató lélegzetre…) Az összes többit a kisbabád kommunikálja számodra, mert erre meg a kisbabák képesek. Hogyan? A mosolya, elalvása, nyugodt nézelődése, vagy épp a sírása mutatja, mit csinálj, mit ne.
Minden kapcsolatba időt kell fektetni, ha azt akarjuk, hogy jól működjön! Minél több időt töltesz vele, annál jobban megérted, melyik jelzése mit jelent – és ő is kiismeri, hogyan működhettek együtt jól. Másképpen, mint az anyjával, és épp ez a lényeg! Nem az anya-baba kapcsolat féltékeny kívülállójának kell lenned, hanem az apa-gyerek (és a házastársi) kapcsolatodban is jelen lenni, gazdagítani és kiélvezni azt!
A fészek védelme
A nők a várandósság-szülés-gyermekágy alatt sokszor bizonytalannak és/vagy védelemre szorulónak érzik magukat, ez mindkettőtök számára lehet új fordulat. Még akkor is, ha magatokért régebben nehezen álltatok ki, a babáért érzett új felelősség könnyebbé teszi belső erőforrások, mint a bátorság mozgósítását.
A nagycsalád összes nőtagja hajlamos rárepülni a kisbabára, amint megérkezett: a szülei talán már oda sem férnek tőlük?! Tedd világossá, hogy a pároddal nektek lett gyermeketek, nem a nagymamáknak és nagynéniknek! Hasonló határhúzás olykor túlbuzgó szakemberek felé is szükséges.
Kérdéssel, segítségért remek, ha van kihez fordulni. Amikor van viszont intuíciótok, elképzelésetek, inkább saját térre, időre, tiszteletre és elfogadásra van szükségetek. Bizalomra, szeretetre és biztonságra. Párként, egyénként is!
Ugyanúgy, ahogyan neked dolgod észrevenni és elismerni, amit a párod csinál jól kezdő anyaként (pl. szoptatást), neki is dolga, hogy bátorítson és támogasson apa szerepedben.
Bízzatok meg egymás kompetenciájában (még ha látványosan ügyetlenkedő kezdő is a másik)! Egymás kritizálása és elbizonytalanítása, pláne nyilvánosan, a lehető legrosszabb stratégia. Megdicsérted ma már a párodat, milyen jó anya?
Az apa az, aki egyszerre van a körön belül és kívül is: híd a világba. Azt azonban az anya jelzi, mikor legyen nyitva vagy zárva ez a híd. Jellemzően nem bébiszittelésre van szüksége az első időszakban, inkább segítségre saját maga és a háztartás ellátásában. Már ha a segítségnek nem betolakodás eltűrése az ára… Ettől te védheted meg.
Apai gyengédség
Már akkor is szeretgetheted, amikor még magzat: meseolvasással, piacról hozott egészséges, friss finomsággal, egy figyelmes lábmasszázzsal… az anyján keresztül. Ujjfestékkel vagy gyerek arcfestéshez való készlettel pocak-lakása is kidíszíthető. Ehhez nem kell Van Gogh-nak lenni, viszont jó móka és kedves emlék lesz.
Amikor megszületett, próbáld ki a bőrkontaktus sokat emlegetett csodáját! (Otthon is van erre sok alkalom!) Bekapcsolja az ösztöneiteket, magától értetődővé és könnyűvé válik általa a gondozás, altatás. A gyengéd és szeretetteli kapcsolódás segít kilépni a büntetés-jutalmazás beszűkült, hatalom alapú gyereknevelési modelljéből, és megmutatja a kölcsönös tiszteleten, bizalmon és kacagáson alapuló, játékos nevelés felé vezető utat.
„Nem az vagyok, ami történt velem, hanem az, amit választok: mivé válok.” (Jung)
Érdekel ez a téma? Éppen benne vagytok? Akkor olvasd el ezt is, ahol ugyanerről az élethelyzetről olvashatsz más megközelítésben.
Megjelent a HelloBaby! magazin 2016. augusztus-szeptemberi számában.
Hozzászólás ehhez a bejegyzéshez