Az ombudsman szerint is az a helyes, ha az anya és újszülöttje folyamatosan együtt lehet a kórházban. Ha pedig nincs lehetőség együttes elhelyezésre, akkor lehetővé kell tenni a kórház mielőbbi elhagyását, vagyis az ambuláns szülést. Ehhez szemléletbeli és jogi változások egyaránt szükségesek.
Már sokszor írtunk arról, hogy milyen fontos a folyamatos baba-mama együttlét az újszülött életének első perceiben, óráiban, napjaiban. Kórházi szülés esetén ez kétféleképpen lehetséges: vagy az édesanya és a baba együttes elhelyezésével (ez az ún. rooming-in) vagy úgy, hogy anya és gyermeke mihamarabb, akár már 24 órán belül hazatérhet a kórházból (ez az ún. ambuláns szülés). Az anya-újszülött zavartalan együttlétének biztosítását sürgeti friss, 2019. februárjában kiadott jelentésében az ombudsman is. A gyermek és a családi élet védelme érdekében a szülészeteknek rooming-in rendszerben kell működniük, ha pedig ez nem kivitelezhető, akkor a kórházban lehetőséget kell adni a mielőbbi távozásra, vagyis az ambuláns szülésre.
Anya és csecsemő külön? Miért is?
De miért is volt szükség az ombudsman fellépésére? Azért, mert Magyarországon a rooming-in rendszer még nem működik minden kórházban, egyes helyeken az újszülöttet külön kórteremben helyezik el, és az is előfordul, hogy csak szigorúan meghatározott időközönként viszik ki az édesanyának szoptatni, gondozni. Hogy miért van ez így? Nehéz rá valós indokokat találni. A szülészeti ellátás tapasztalataival foglalkozó – és az ombudsmani eljárást is kezdeményező – EMMA Egyesülethez és a Társaság a Szabadságjogokért Egyesülethez érkezett beszámolók alapján a kórházak sokszor hivatkoznak arra, hogy az anyák kórtermében nincs elég hely a csecsemők számára, hogy a baba sírása zavarja a szobatársakat, hogy az újszülött úgyis csak alszik az első napokban, nincs szüksége az anya közelségére. Könnyen belátható, hogy ezek az indokok nem igazán állják meg a helyüket. Hosszú évek tapasztalata és több tudományos kutatás is azt bizonyítja, hogy az édesanya és az újszülött fizikai közelsége nemcsak a baba testi fejlődésére, hanem kiegyensúlyozottságára és a kettejük közötti kapcsolat alakulására is jó hatással van.
A törvényi szabályozás egyébként már eddig is egyértelmű volt: a szülő nőnek joga van ahhoz, hogy újszülöttjével együtt helyezzék el. Most az ombudsman is megerősítette, hogy a kórházi házirend nem hivatkozhat a zsúfoltságra, a szobatársak kényelmére, a személyzet munkarendjére, a kórházi infrastruktúra fejletlenségére – és persze arra sem, hogy a kórházban „az a szokás”, hogy az újszülöttek és az anyák külön vannak.
A rooming-in persze nem jelenti azt, hogy az anya, ha fáradt, kimerült, ne kérhetné, hogy a csecsemőjéről gondoskodjon egy kicsit a kórházi személyzet.
Az ambuláns szüléssel kapcsolatban csak ismételhetjük az előző lapszámban leírt számos pozitívumot. Biztonságos, mert csökken a kórházi ártalmak, például fertőzések kockázata, költséghatékony, mert nem veszi igénybe a társadalombiztosítást és a baba-mama párosra is jó hatással van, mert saját ritmusuk alapján alakíthatják életüket már az első pillanattól fogva. Jogi akadálya az anya (és a baba) távozásának igazából nincs, de mivel nem egyértelmű a jogi szabályozás, a szülészetek nem igazán támogatják ezt a megoldást. Az ombudsmani jelentés is kiemeli, hogy az egyértelmű jogi szabályozás hiánya a gyakorlatban gondot jelent. Néhány évvel ezelőtt már megfogalmazódott ugyan egy szabályozási koncepció, ebből azonban végül nem lett jogszabály. Most új reményre ad okot, hogy az ombudsman kifejezetten felkérte az emberi erőforrások miniszterét, hogy dolgozza ki az ambuláns szülés szabályozását. Bízunk benne, hogy ez a szabályozás hamarosan megszületik. Követni fogjuk a jogalkotás lépéseit, és mindenképp beszámolunk az eredményekről!
Biológiai szempontok a szoptatási tanácsadó szemszögéből
W. Ungváry Renáta: – Valójában egyetlen olyan emlősállat sincs, amely újszülött kicsinyét magára hagyná. A bálnától a mezei pocokig minden emlős anyuka számára természetes és ösztönös késztetés az újszülöttel való együttlét, a gondoskodó felügyelet – és persze a szoptatás. Az állatoknál is megfigyelhető, mekkora zavart tud kelteni az, ha az újszülött állatkát megfogjuk, elvesszük, majd visszatesszük az anyaállat mellé. Előfordul, hogy az
idegen szag miatt, vagy azért, mert a gondoskodó magatartásban súlyosan megzavarták, nem is hajlandó tovább gondoskodni a kicsinyéről.
Az ember esetében szerencsére nem kell ennyire végzetes hatástól tartanunk, hiszen az agyunkkal sokféle kedvezőtlen körülményt felül tudunk írni. Abba azonban érdemes alaposabban belegondolni, hogy miért is célszerű akkor is együtt lenni a babával a nap 24 órájában.
A megszakítás nélküli kommunikáció
Nils Bergman professzor fogalmazott nagyon találóan úgy, hogy az embercsecsemő „élőhelye” az anya teste. Ez az ismerős és biztonságos közeg számára az élet első, még oly sok bizonytalansággal és újdonsággal járó szakaszában. Képes illatát és ízét felismerni, megismeri anyja hangját, arasznyi távolságból élesen látja arcát. Anyukája teste melegen tartja az ő testét: nincs is ennél tökéletesebb termosztát! Az anya éber figyelme szinte folyamatosan a babáé, minden rezdülést észrevesz. Felébred a kis mocorgásokra, hangocskákra, mert a természet
élesre állította érzékeit. Létrejön egy sajátos biológiai szinkron a babával, még az alvásciklusaik is összehangolódnak idővel. A baba és az anya hormonjai is kommunikálnak egymással: meghallod a baba sírását vagy érzed az illatát, és már folyik is a tejed, amit voltaképpen egy hirtelen oxitocinlöket okoz, ez a tejleadó reflex. Amikor hozzányúlsz a babához, amikor szoptatod, amikor simogatod vagy puszit adsz neki, a kommunikáció ezerféle csatornáját teszteled és próbálgatod. Immunanyagokat adsz át, építed a mikrobiomját azzal, hogy mikroorganizmusok sorával segítesz benépesíteni a testét.
Minden egyes szoptatással élelmezed és növeszted azt az egyre erősebb és népesebb baktériumcsapatot, az úgynevezett bifiduszflórát, ami egy szoptatott kisbaba mikrobiomját alkotja, és amelynek összetétele hosszú távon és jelentősen befolyásolja majd immunrendszerének működését. És akkor azt az egyszerű, ám annál lényegesebb tényt, hogy egyszerűen jó a kisbabáddal lenni, még nem is említettük. Ezt a csodás összhangot jó tiszteletben tartani, és csak végszükség esetén elválasztani egymástól az anyát és csecsemőjét. Az önálló gyerekszobára majd csak sokkal később lesz szükség.
A cikk megjelent a HelloBaby! magazin júniusi-júliusi számában, amelyre az előfizetést ITT találod
Hozzászólás ehhez a bejegyzéshez