Lehet, hogy lesz, aki megbotránkozik a következő eszmefuttatáson, de legyünk őszinték: ha van már egy gyerekünk, akiről gondoskodni kell, vagy nálunk lakik a dédi, akit a mi családunk lát el, tőlük sem igyekszünk megszabadulni azért, mert új baba érkezik a családba. Ha a családtagokról való gondoskodás megoldható, és természetesnek vesszük, akkor vajon a kutyust vagy cicát ellátni miért nagyobb kihívás? Ahol a társállat családtagnak számít, ott ez nem is kérdés természetesen.
Ha régóta élsz cicával, kutyával, tengerimalaccal, akkor már biztos gördülékenyen megy a gondozásuk, megvan a rutinod, tudod, hogy hol spórolhatsz az idővel, hiszen máskor is kerültél már olyan helyzetbe, amikor tanulás vagy munka miatt a szokásosnál elfoglaltabb voltál. Az első babás hetekben amúgy sem tudja az ember, hol áll a feje, mindegy, hogy kell-e kutyát sétáltatni, vagy nem. El kell fogadnunk, hogy a gyermekágyi időszak alatt jár nekünk a segítség, a segítők természetesen az állatokról való gondoskodásba is beszállhatnak.
A gyermekágyas időszak utáni mindennapokba pedig már jól beilleszthető a cica etetése, a kutya sétáltatása, a tengerimalac forgácsának kicserélése. Mint minden házkörüli feladat elvégzésében, ebben is segít, ha a baba pici korától életetek része a babahordozás. Eleinte a legtöbben előre kötik a babát, vagy csípőre, később hátra. A gyakorlott szülők már az első hónapokban is a hátukra kötik a picit, így teljesen szabad lesz mindkét kezük, és bonyolultabb tevékenységet is lehet végezni, míg a baba élvezi a szülő közelségét. Amíg elöl vagy a csípődön hordod, bizonyos korlátok között tudsz tevékenykedni, de kutyát sétáltatni, kutyával, cicával játszani így is remekül lehet.
Honlapunkra is érdemes rendszeresen visszalátogatnod, ha megbízható információkra van szükséged.
Hozzászólás ehhez a bejegyzéshez