Generációk és nevelési elvek – Tudatos döntéseinken túl a gyerekkorunkban belénk ivódott tapasztalatok is erősen befolyásolják a nevelési stílusunkat. Előfordulhat, hogy éppen ezek a tapasztalatok hoznak ki belőlünk olyan reakciókat a gyerekeink viselkedésére, amelyekre nem vagyunk büszkék.
Szerző: Sződy Judit pszichológus
Hogy volt régen?
Ha felidézzük irodalmi, esetleg pszichológiai vagy szociológiai olvasmányainkat, könnyen rájöhetünk, hogy az emberiség történelmének csak irinyó-pirinyó részében merül föl, hogy a gyereket lehet partnerként kezelni és tisztelni, illetve hagyni, hogy kibontakozzon. Ezt megelőzően főként a célszerűség állt a középpontban: olyannak nevelték a gyereket, amilyen emberre az adott közösségnek szüksége volt.
Hozzátenném, a felnőttek is többnyire azt tehették, amit a közösségük megengedett: a hagyományok, a szigorú állami vagy egyházi törvények szerint éltek, házasodtak, szültek, dolgoztak, és ezek alapján viszonyultak a gyerekekhez és az idősekhez is. Azt, hogy a kötöttségeket elviseljék, hogy ne találjanak bennük kivetnivalót, a szigorú, sokszor kíméletlen és rugalmatlan nevelés biztosította.
20.század
Társadalmunk a huszadik században rohamosan átalakult, ma már érték a rugalmasság, az egyediség, a változásra való képesség, a kreativitás. Már nem kell a folytonosságot biztosítani mindenáron: nem muszáj a kovácsmester fiának a kovácsmesterséget folytatnia, hogy megmaradjon a műhely, nem muszáj a földbirtokos lányát elvenni, hogy ne hulljon szét a gazdaság.
Megengedhetjük magunknak, hogy a gyerekünket tiszteljük, partnerként kezeljük, vagyis azt erősítsük benne, hogy ő tőlünk függetlenül értékes és tehetséges.
Micsoda hatalmas szemléletváltás!
És micsoda hatalmas feladat legyőzni azokat a beidegződéseket, amelyek évezredek óta kísérik az emberiséget. A nagyapa még rendszeresen körmöst kapott az iskolában, aztán a rossz jegyekért otthon is megverték. Az ő generációja ma is meg van győződve arról, hogy ettől lett rendes ember.
Mit kezdhetünk ezzel a hagyatékkal?
Nevelési stílusok
A klasszikus felosztás szerint három nevelési alaptípus létezik: az autokratikus, a demokratikus és a laissez-faire. Az autokratikus szülő (pedagógus) utasít, parancsol, nem kíváncsi mások véleményére, büntet, jutalmaz a saját szájíze szerint.
A laissez-fair stílus valójában nem nevelés. A szülő egyszerűen bedobja a gyeplőt, és hagyja, hogy a dolgok csak úgy megtörténjenek. Természetesen – ahogy az élet minden területén – általában itt sem teljesen tisztán jelennek meg az alaptípusok, ritkák a szélsőségek. Előfordul az is, hogy a szülő hangulatától, aktuális lelkiállapotától függően egyik nap ilyen, másik nap olyan. És az is előfordul, hogy valaki „ilyen” akar lenni, és végül mégis „olyan” lesz… Vagy folyamatosan küzd önmagával, és szinte minden napot kudarcnak él meg…
Félelem, hiszti, dackorszak, agresszivitás, veszekedés, válás, körömrágás, büntetés, testvérféltékenység. Az ezekhez hasonló kérdések sora végtelen – és ez így természetes! Hiszen a szülői szerepet is tanulni kell. Ehhez nyújt segítséget könyvünk, születéstől egészen 6 éves korig.
GYERMEKPSZICHOLÓGIA könyvünk megvásárolható webshopunkban!
