Annak idején Kopp Mária magyar orvos, pszichológus egy magánbeszélgetésben azt mondta, hogy Európát nem a harmadik világháborútól, hanem a semmittevésben felnövő, saját kontrollálatlan vágyainak odavetett generációktól félti! Sajnos, felnőtt egy olyan generáció, amelynek egy részét nem lehet feladatokkal terhelni, mert unja, s mindjárt továbbáll! Ezek a fiatalok, mivel kitartó munkát sem az iskolában, sem az életben nem végeztek, nem is tudnak maguknak parancsolni, más véleményét elfogadni még kevésbé, így a házasságban, családi életben, de a munkahelyen is nagyon sok kudarccal találkozva megkeserednek. Érdemes az alábbi írást ilyen szempontból elolvasni! Ne okozzunk szeretetből, könnyelműségből maradandó kárt gyermekeinknek!
A mostani kor otthonaiban van jelen ez a csendes, de annál szomorúbb tragédia, amely a szemünk láttára ragadja el a nekünk legkedvesebbet: a gyermekeinket. Ők ugyanis szörnyű mentális állapotban vannak! A legutóbbi 15 év statisztikájából egyértelműen kiviláglik, hogy a gyermekek pszichológiai rendellenességei egészen elképesztő mértéket öltenek: minden ötödik gyerek mentális rendellenességben szenved; a figyelemhiányos rendellenességek száma 43, a serdülőkori depressziós betegségeké 37 százalékkal, a 10–14 éves gyermekek körében az öngyilkossági arány 200 százalékkal nőtt.
Igen, az a valóság, hogy – bár fáj ezt saját magunknak is bevallani – egyedül mi, szülők vagyunk a hibásak, nekünk kell segíteni a gyermekünknek. A modern kor gyermekei nem élik meg az egészséges gyermekkor élményét, ehhez tartozna például: az érzelmileg elérhető, megközelíthető szülők; egyértelműen meghatározott határok és erkölcsi minta, felelősség; kiegyensúlyozott étrend, megfelelő mennyiségű és minőségű alvás; megfelelő mennyiségű, szabadban eltöltött aktív mozgás; kreatív játékok, a közös, önfeledt szabadidő eltöltése.
Ehelyett a gyerekek ezt látják: örökké elfoglalt szülők; a végletekig kényeztető szülők, akik mindent megengednek a gyermeküknek; az érzés, hogy „nem kellesz senkinek”; kiegyensúlyozatlan étrend és hiányos alvás; „otthonülős” életmód…
Végtelen stimuláció, technológiára alapuló szórakoztató eszközök hada, az igények azonnali kielégítése. Hogyan lenne lehetséges, hogy ilyen körülmények között egy mentálisan egészséges gyerek nőjön fel? Természetesen sehogy…
Ha azt szeretnénk, hogy gyermekünknek valóban egészséges és önfeledt gyermekkora legyen, akkor vissza kell térnünk egészen az alapokig:
− Állítsunk fel korlátokat, közben ne feledjük, mi a gyermekeink szülei és nem barátai vagyunk.
− Azt biztosítsuk a gyermekünknek, amire szüksége van, és ne azt, amit szeretne.
− Biztosítsunk számára egészséges ételeket és korlátozzuk a nassolást.
− Naponta legalább egy órát töltsünk a természetben.
− A családi, közös vacsora alatt felejtsük el az elektronikai eszközök nyomogatását.
− Rendes, asztali játékokkal játsszon a gyerek.
− Minden napra kapjon valamilyen feladatot, például: beágyazás, a játékok összeszedése játszás után, kiteregetés, táskák elrendezése, megterítés stb.
− Mindennap ugyanabban az időben feküdjön le, és tiltsuk meg neki, hogy az ágyba vigye a különböző eszközöket, tárgyakat.
− Tanítsuk meg a felelősségtudatot és az önállóságot. A kis sikertelenségektől ne védjük meg őket. Ezzel megtanítjuk megbirkózni a nehézségekkel, leküzdeni az akadályokat.
− Ne csomagoljuk össze, illetve vigyük a gyermek helyett az iskolatáskát. Ne vigyük neki az iskolába az otthon hagyott ételt, házi feladatot stb. Ha elmúlt 5 éves, ne tisztítsuk meg neki a banánt se. Tanítsuk önállóságra. Tanulja meg, mi az a türelem, és adjunk neki esélyt, hogy a szabad idejét valóban szabadon töltse el. Ezalatt kissé unatkozhat, ami arra sarkallja majd, hogy alkotótevékenységet végezzen.
− Az élet ne csak szórakozásból álljon. Ne vegyük körül gyermekünket állandóan technikával, hogy addig se unatkozzon. Semmilyen oda nem való tárgy ne legyen az asztalon, amikor étkezésről van szó. Akkor se, ha autóban vagy étteremben ül, vagy akár az üzletben vagyunk vele. Ezzel arra ösztönözzük a gyermek agyát, hogy gondolkozzon és kitaláljon valami unaloműzőt.
− Legyünk ne csak fizikálisan, de emocionálisan is elérhetőek gyermekünk számára.
− Tanítsuk meg neki, mik is azok a szociális készségek.
− Ne a telefonon lógjunk, gyermekünkkel beszélgessünk.
− Tanítsuk meg, hogyan birkózzon meg a haraggal és az ingerültséggel.
− Tanítsuk meg kezet fogni, helyet átadni, megosztani valamit, együttérezni, illetve megfelelően viselkedni az asztalnál vagy beszélgetés közben.
− Tartsuk vele az érzelmi kapcsolatot: nevessünk rá, pusziljuk meg, csiklandozzuk meg, olvassunk neki, táncoljunk, ugráljunk vele, kússzunk-másszunk együtt.
Változtatni kell eddigi szemléletünkön, különben az egész utánunk következő generáció pirulákon fog élni, és ennek súlyos, nagyon súlyos, vissza már nem fordítható következményei fogják megmételyezni mindannyiunk jövőjét!
Szerinted?
