Egy család életében több olyan időszak jön el, ami nemcsak a szülők, de a gyermekek számára is kihívásokkal jár. Ilyen minden fordulat, ami egymás kezének elengedésével jár. Ez nem egyszerű folyamat. Az első ilyen alkalom a bölcsődei vagy az óvodai beszoktatás.
Szerző: Sánta Dávid blogger, @santabros
Sosem felejtem el azokat az óvodai reggeleket, amikor én talán még jobban aggódtam, mint a gyerekek, hogy vajon mennyire lesz nehéz az elválás. Aztán az élet igazolta, hogy ők mindig gördülékenyebben tudják kezelni a változásokat, mint mi, szülők. A következő szintet az iskolaválasztás és az iskolakezdés jelenti az egész család számára; ez hatalmas váltás az óvodához képest. Nekünk is az volt.
Csak körültekintően!
Kezdjük az elején, hiszen addig, hogy iskolába megy a gyermek, igen rögös út is vezethet. Mi igen komolyan vettük a lehetséges iskolák feltérképezését, több okból.
Természetesen ugyanilyen fontos volt, hogy neki is megfelelő legyen a közeg és jól érezze magát benne. Számtalan nyílt napon és nyílt órán jártunk, amelyek végül egyértelművé tették számunkra a választást.
Azt gondolom, érdemes ezekre időt szánni, mert nagyon sok lényeges dolog kiderül belőlük! Miután sikerült bejutnunk a kiválasztott helyre, kifújtuk magunkat és izgatottan vártuk a szeptembert.
Új időszámítás
Ősszel újra bekopogtatott mindennapjainkba az iskola. Már mindannyian nagyon izgatottak voltunk. Mi a feleségemmel azért, hogy hogyan vesszük majd az akadályokat szülőként, no meg persze azért is, hogyan sikerül a kislányunknak a beilleszkedés, a korán kelés, a tanulás. Ő meg azért izgult, mert nem tudta, mi minden jöhet az óvoda után. A kezdeti izgalmakat viszont nyugalom követte. Persze kellett egy kis idő, amíg megszoktuk, hogy a hétköznapoknak mostantól még feszesebben kell működniük, mint korábban. Reggel időben kell érkezni a suliba, délután házi feladatot kell készíteni, ellenőrizni kell a táskát, a tolltartót, és az sem árt, ha bekészítjük a tornafelszerelést.
Adjunk időt magunknak, hogy belerázódjunk! Mindenkivel előfordul, hogy otthon felejti az üzenőfüzetet vagy a tornazsákot, sőt biztosan nem is egy ilyen eset lesz. Fontos, hogy ne görcsösen, hanem lehetőleg könnyedén kezeljük a kihívásokat. A kezdeti nehézségeket idővel felváltja a rutin, az iskola a hétköznapjaink részévé válik – mind szülőként, mind pedig gyerekként. Megismerjük az új szabályokat, az új iskolai közösséget, a kezdeti ideális elképzelések után megengedjük magunknak, hogy szégyen nélkül vállaljuk: mi is ugyanolyan család vagyunk, mint a többi. Emlékszem, az első iskolai hetekben egyszer beragadt a bejárati ajtónk. Hatalmas késésbe kerültünk és rohantunk a suliba, hogy még időben beérjünk. Kezeimmel az 5 éves ikreim kezét fogtam, akik szinte suhantak velem, magam előtt pedig a kisiskolás kislányomat toltam, hátamon a pink iskolatáskájával. Épp az járt a fejemben, hogy ennél rosszabb reggelem már rég volt, amikor megpillantottam magam mellett és a hátam mögött egy-egy ugyanolyan nagycsaládot, mint a miénk – náluk is épp az a reggeli futóverseny zajlott, ami nálunk.
Türelmi lecke
Itt be is fejezhetném a beszámolómat, viszont egy fontos dologról még szeretnék szót ejteni. Mostanra rengeteg házi feladaton vagyunk túl, és ebből is sok-sok tapasztalatot szereztem. Az első osztályban minden az alapok megteremtéséről szól, írni-olvasni, számolni kezdenek a gyerekek – ami nekünk, szülőknek igazi türelemjáték lehet. Sokszor éreztem délután, kora este, hogy sietnék már a teendőimmel, fáradt voltam az egész napi munka miatt, szerettem volna, ha túl vagyunk végre a leckeíráson. Persze tudja az ember, mennyire fontos ez, de a hétköznapok mégiscsak ilyenek. Kellett egy kis idő és önreflexió, hogy rájöjjek: az iskola legelőször is türelmet tanít az egész családnak.
A gyerekeknek türelmesen kell figyelniük, tanulniuk, nekünk pedig szülőként türelemmel kell várnunk, amíg a gyerekek fejében kattognak a kis fogaskerekek. Várnunk kell, hogy a saját tapasztalásaikból tanuljanak és értsenek meg egy-egy feladatot, összefüggést. Türelem kell, amíg megtanulják, hogyan állnak össze szavakká a betűk, vagy hogyan kell elvégezni egy kivonást.
Csak egy kis idő kell, és azok a dolgok, amelyek most az újdonság erejével hatnak, kihívást jelentenek, szépen komótosan a hétköznapjainkba illeszkednek majd. Ne izguljunk, menni fog. Jusson eszünkbe a kulcsmondat: „Adok időt és kapok elég türelmet!”
GYERMEKPSZICHOLÓGIA – Születéstől egészen 6 éves korig
Félelem, hiszti, dackorszak, agresszivitás, veszekedés, válás, körömrágás, büntetés, testvérféltékenység. Az ezekhez hasonló kérdések sora végtelen – és ez így természetes! Hiszen a szülői szerepet is tanulni kell. Ehhez nyújt segítséget könyvünk, születéstől egészen 6 éves korig.
