Ha a szülők véglegesen arra a döntésre jutnak, hogy külön szeretnék folytatni az életüket, de van közös gyerekük, minél előbb érdemes beszélni vele a kialakult helyzetről – nem utolsósorban azért, hogy ne mástól halljon róla először. Ez az egyik legnehezebb és legfájdalmasabb beszélgetés egy szülőnek, hiszen a gyermeknek életkortól függetlenül a család jelenti a biztonságot, a válás pedig ezt elkerülhetetlenül megingatja.
Szerző: Háver-Varga Marianna
A gyermek valószínűleg mindig emlékezni fog arra, mit mondtak neki a szülei, amikor a válás hírét közölték vele – ezért ajánlott megtervezni a beszélgetés menetét és a kommunikációs stratégia lehető legtöbb részletét. Ezt természetesen nagyban befolyásolja a gyermek életkora és érettsége. Segítséget jelenthet az új helyzetben egyfajta idővonal felállítása, ha már vannak konkrét elképzelések arról, milyen lesz az átmenet.
Kíméletesen, de őszintén
A szülőpár gondolja végig alaposan, hogy mit, mikor, hogyan fog „gyerekbarát” módon elmondani.
Fontos az időzítés is. Semmiképp se rohanva, két program vagy munka közé beszorítva, ne ünnepnapon vagy családi eseményen, továbbá lehetőleg ne közvetlenül óvodába-iskolába menet vagy lefekvés előtt kerüljön sor a beszélgetésre. Inkább olyankor, amikor van idő ráérősebben szót váltani, és utána kissé lecsillapodni is. Ha a szülőpár nem tud megegyezni, ha túl feszültek, érdemes válási mediátorhoz fordulniuk.
Amennyiben több gyerek van, mindegyiknek egyszerre, együtt jó elmondani a publikus részeket. Ha különböző korúak, a szülőknek meg kell egyezniük abban, hogyan és mikor teszik ezt, és később, más alkalommal folytathatják a nagyobb testvérekkel a diskurzust. Lényeges, hogy érezzék: a szüleik elkötelezettek a nyugodt és együttműködő elválásban, és az ő érdekeiket tartják szem előtt.
Ha a szülők higgadt hangnemben ismertetik a tényeket, a gyerekek kevésbé fognak szorongani és hamarabb kerülnek újra egyensúlyba. Az is teljesen rendben van, ha olykor esetleg azt látják, hogy ideges vagy sír a szülő, mivel ez „engedélyt ad” nekik arra, hogy ők is kifejezhessék, amit éreznek. Ugyanakkor a szülőnek fontos annyira kontrollálnia a saját érzelmeit, hogy ne a gyerekeknek kelljen lelki támaszt nyújtaniuk számára.
Hibáztatásmentes narratíva
Ha a szülőpár valamelyik tagja negatívan szólt a másikról a gyermekei előtt, soha nem késő bocsánatot kérni és korrigálni: „sajnálom, nem kellett volna így beszélnem anyáról/apáról – most haragszom rá, de megértem, hogy ezt nem akarod hallani”. Az „igazság” sokkal kevésbé fontos, mint a gyermek támogatása és megnyugtatása!
Ugyanezért, amikor csak lehet, a magyarázat során mindig érdemes többes szám első személyben fogalmazni: „nem vagyunk boldogok együtt”, vagy: „mindketten azt akarjuk, hogy véget érjen a sok vita”, vagy: „megpróbáltuk rendezni a nézeteltéréseinket, de nem sikerült”.
Miért, miért, miért?
El kell mondani a gyerekeknek, hogy miért kerül sor a válásra, de nem szerencsés aprólékosan kifejteni. Nem fontos és nem is helyénvaló, hogy intim részletekkel hozakodjon elő a szülőpár azzal kapcsolatban, miért tervezi válást. A gyerekek természetesen tudni akarják az okot, hiszen meg akarják érteni, miért fog teljesen megváltozni az életük. Ha a szülő nem akar személyesebb információkat megosztani, fel kell készülnie arra, hogy valamiféle általános magyarázatot adjon, ismét csak hibáztatás nélkül: „reméltük, hogy ez soha történik meg, de úgy tűnik, nem tudjuk helyrehozni a kapcsolatunkat”, vagy: „mindketten másképp képzeljük az életünket”, vagy: „szeretjük egymást, de már csak barátként.”
Mielőtt bármiféle válasz elhangzana, meg kell fontolni: kapnak-e általa rálátást a gyermekek abba, hogyan befolyásolja a jövőbeli életüket a válás. Ha nem, akkor érdemes mérlegelni, hogy valóban szükséges-e előrukkolni az adott témával.
Hogyan lesz ezután?
A gyerekek érthető módon tudni akarják, hogyan befolyásolja mindennapjaikat a válás, hol és kivel fognak élni, és így tovább. A legjobb, ha a szülők őszinték azzal kapcsolatban is, hogy mit tudnak már biztosan, és mi az, ami még képlékeny. Ha korábban megállapodtak abban, hogyan fogják megosztani idejüket a gyerekekkel, a beosztást feltétlenül javasolt ismertetni velük. Azt is fontos tudatosítani bennük, hogy mi az, ami változatlan marad: az iskolájuk, a barátaik, az edzések, a különóráik vagy más tevékenységeik. Ha ebben is változás lesz, például lakóhely vagy iskolaváltás várható, azt is mindenképp, a lehető leghamarabb el kell mondani nekik. Ahogyan azt is, hogy hol fog lakni a távozó szülő, és mikor fogják őt látni. Tudniuk kell, hogy továbbra is minőségi kapcsolatot tarthatnak fenn mindkét szülőjükkel.
Biztos pontok
Semmiképp sem szabad olyan ígéreteket tenni, amelyeket esetleg nem tud betartani a szülő, hiszen amúgy is bőven akad bizonytalanság. Például nem helyes „kíméletből” azt mondani, hogy nem kell költözni, amikor pedig kell. Jó viszont kihangsúlyozni mindazt, ami változatlan marad.
Azt az álláspontot érdemes képviselni, hogy bár egy ideig most nehéz lesz, de majd mindenki megszokja az új helyzetet, és könnyebbé válnak a dolgok. Akár kipróbálható azt is, hogy fogunk egy nagy papírlapot, rajzolunk rá egy nagy kört, cikkekre osztjuk, és együtt a gyerekekkel jelöljük rajta, mik azok a dolgok, amelyek nem változnak. Ez biztonságérzetet adhat nekik és egyszerűsítheti a válásról folytatott beszélgetéseket. Az átmenetet segítendő, kihelyezhetünk egy ideiglenes órarendet, időbeosztást is a lakásban.
Érzelmi reakciók
A válással kapcsolatos hír megváltoztatja a család addigi életét. Milyen reakcióra számíthatunk a gyerekektől? Ha sok veszekedés volt otthon, meg is könnyebbülhetnek, de gyakoribb, hogy zaklatottá válnak, vagy akár bűntudatot éreznek. Lehet, hogy sok kérdésük lesz. A tinédzserek igen hevesen is reagálhatnak. Amennyire csak lehet, őszinte és világos válaszokat kell adni nekik. Ha a szülő nem tud felelni valamire, azt is meg kell mondani, és azt is szükséges jelezni, hogy ha meglesz a válasz, megkapják. Bátorítani kell őket, hogy mindig tehetnek fel új kérdéseket, ugyanakkor ügyelni kell arra, hogy távol maradjanak a nyomasztó jogi és anyagi problémáktól.
Legyünk megértőek akkor is, ha a reakció hiányát tapasztaljuk részükről. Lehet, hogy egyszerűen nem tudják, hogyan fejezzék ki az érzelmeiket, és eltarthat egy ideig, mire képesek lesznek rá. Lehetséges, hogy átmenetileg egy adott érzelmi vagy viselkedési szinten ragadnak – kisebbeknél ágybavizelés is gyakrabban fordulhat elő. Ilyen esetekben a legjobb, ha a szülő támogatást kér a gyermek iskolájától, illetve tanácsadó szakembertől.
Válás után
Időbe telik, mire a szülők és a gyermekek is alkalmazkodnak ahhoz a hatalmas változáshoz, amit a válás jelent. De ha az anya és az apa példát mutat a saját „gyógyulására és felépülésére”, az a gyerekeknek is segíteni fog. Nem kizárt, hogy aggódnak amiatt, mit hoz a jövő, például hogy a szüleik újraházasodnak-e. Ha ez még nem dőlt el, megfelelhet számukra egy ilyesféle válasz: „Talán igen, talán nem. Természetesen boldog szeretnék lenni, és ez is része lehet a boldogságomnak. De te akkor is a lányom/fiam vagy, és ezen semmi sem változtat.”
Ha nézeteltérés támad a felügyeleti joggal kapcsolatban, azt is gyermekbarát módon javasolt elmagyarázni, például: „Mindketten nagyon szeretünk téged, és a közeledben szeretnénk lenni. Próbáljuk kitalálni, hogy szerintünk mi a legjobb neked. Ebben most nem értünk egyet, de meg fogjuk oldani.” A lehető legnagyobb mértékben kerülni kell a szükségtelen konfliktusokat, hogy megőrizhető legyen az egészséges szülő-gyermek kapcsolat. Ezért lehetőleg kerülendő az anyagi kérdések megbeszélése a gyerekekkel, illetve az olyan vélemény hangoztatása, amely a másik szülőt rossz színben tünteti fel.
Közös tervezéssel könnyebb!
Hasznos dolog, ha a különválás, a válás kapcsán írásos megállapodást tudnak kötni egymással a szülők azzal kapcsolatban, hogyan nevelik tovább közösen a gyermekeket. Mi mindenről érdemes egyeztetni?
- Hogyan kerüljön a sor a válás tényének közlésére a gyerekekkel?
- Hol fog lakni a gyermek, és milyen lesz az időbeosztása?
- Mikor és milyen gyakran látja a gyermek a külön költöző szülőt?
- Marad-e a régi óvodájában, iskolájában, illetve melyik intézménybe megy, milyen oktatásban részesül?
- Egészségügyi és jólléti felelősségek.
- Ünnepi és különleges alkalmakra vonatkozó intézkedések.
- Kommunikációs tervek – hogyan osztják meg a szülők a friss információkat és a döntéseket.
- Pénzügyi hozzájárulások, gyermektartásdíj.
- Megállapodások az új partnerekkel és a tágabb család bevonásával kapcsolatban.
GYERMEKPSZICHOLÓGIA – Születéstől egészen 6 éves korig
Félelem, hiszti, dackorszak, agresszivitás, veszekedés, válás, körömrágás, büntetés, testvérféltékenység. Az ezekhez hasonló kérdések sora végtelen – és ez így természetes! Hiszen a szülői szerepet is tanulni kell. Ehhez nyújt segítséget könyvünk, születéstől egészen 6 éves korig.
