Honnan meríts erőt a jobbá váláshoz? Hogyan legyél törődő édesanya, édesapa, és hogyan teremts a gyermekednek érzelmi biztonságot, ha gyermekkorodban nem tapasztaltad meg a szeretetteljes gondoskodást?
Szerző: Kalivoda Tímea gasztroblogger, Fittpiac
Amióta anya lettem folyamatosan azon dolgozom, hogy jobb szülő legyek, mint amilyenné a szüleim példája alapján válhatnék. Van, hogy elveszettnek érzem magam. Sokszor dühös vagyok, amiért kemény munkával kell leküzdenem azokat a negatív mintákat, amiket gyermekkoromban kaptam. Nem könnyű, de meg akarok birkózni velük.
Ma már ki merem jelenteni, hogy a gyerekeimet érzelmi biztonságban nevelem, boldog gyerekkort teremtek nekik. De persze még van hová fejlődnöm. Mindennap dolgom van azzal is, hogy fejlesszem az önbecsülésemet, meghúzzam a határaimat és szabaduljak a múltbéli rossz emlékeimtől.
Szembenézés a rossz emlékekkel
Saját gyerekkorunk mély nyomokat hagy bennünk és nagyban meghatározza, hogy milyen emberré és milyen szülővé válunk.
Sokan vagyunk, akik gyerekként mérgező családi környezetben nőttünk fel, ahol nap mint nap súlyos lelki sebeket szereztünk. Sokan nélkülöztük az érzelmi biztonságot, kénytelenek voltunk az érzéseinket elnyomni, és amennyire csak lehetett, láthatatlanná válni. Azonban szülőként szembe kell néznünk a traumáinkkal, mert csak akkor tudunk jobbá válni a saját szüleinknél, ha valóban gyógyulunk belül és felerősödünk!
Mindezzel azonban lehetőségünk adódik újjászületni.
Traumatizált gyermekből is válhat gondoskodó és szerető szülő felnőttként, aki képes olyan világot teremteni a saját gyerekeinek, amilyenről ő maga csak álmodhatott! A gyerekeinken keresztül lehetőséget kapunk arra, hogy mi is átélhessük, milyen egy boldog gyerekkor és egy biztonságos otthon.
Úgy kell törődnünk és szeretnünk, ahogy velünk nem törődtek, és ahogy minket nem szerettek, de ahhoz, hogy képesek legyünk rá, kapcsolatba kell lépnünk a bennünk élő sérült és elmagányosodott gyerekkel. Be kell látnunk, hogy a szüleink hibáztak, sőt hibák sorozatát követték el. Ez nem is olyan könnyű, mint hinnénk. Még nehezebb ezzel szembesíteni a szüleinket, márpedig akárhogyan fogadják is a szemrehányást, a magunk számára komoly mérföldkövet jelent, ha ezt megtesszük. Így veheti kezdetét határaink meghúzása, és önértékelésünk kemény, védelmező bástyává építése.
Úton a reális önértékelés felé
Én évek óta dolgozom ezen magamban, és bár a szüleim ma már nem élnek, az öngyógyításom szerves része az, hogy kimondom: sérültem általuk.
Az elmúlt évek kemény belső munkával teltek, és ennek még mindig nincs vége, még mindig sok dolgom van a bennem lakozó bizonytalan és bizalmatlan kisgyerekkel. Én, aki a „Soha nem lesz belőled semmi!” és az “Úgy elverlek, mint egy lovat!” mondatok sortüzében nevelkedtem, soha nem tapasztaltam meg, hogyan reagál a gyerekei rezgéseire egy támogató és védelmező szülő.
Sok mindent meg kellett és meg kell tanulnom, például azt, hogyan legyek ösztönző, megértő és türelmes, és ha mindezekben hibázom, akkor őszintén belássam, hogy hibáztam.
A gyerek kiszolgáltatott, tehetetlen a felnőttel szemben és természeténél fogva naiv is, ezért a szülői felelősség egyik sarkalatos pontja, hogy reálisan lássuk magunkat, felismerjük a hibáinkat, hogy aztán dolgozhassunk a szabadságunkért; a szabadulásunkért azoktól a negatív szülői mintáktól, amelyek tovább mérgezhetnék rajtunk keresztül a saját gyermekünket is.
Újjáépíteni önmagunkat
Felismerni fejlesztendő területeinket és levetkőzni a negatív mintákat nem egyszerű folyamat, különösen akkor, ha egyedül akarunk ezzel szembenézni, de manapság például nagyszerű önfejlesztő könyvek sorakoznak a könyvesboltok polcain.
Ha kell, akár szakember közreműködését is kérhetjük hozzá. Begyógyult sebekkel már képesek lehetünk újjáépíteni magunkat – olyan emberré, aki támogató szülővé válik és érzelmi biztonságban képes nevelni a gyerekeit.
Segítség a könyvespolcról
Ahogy egy épületet a pincétől a padlásig építünk fel, úgy önmagunk újjáépítésének is az alapoktól kell kezdődnie. Először fel kell mérni, mi az oka a gyakran előtörő szorongásunknak, az állandó megfelelési kényszerünknek és önbizalomhiányunknak. Hogy megalapozzuk belső munkánk és önfejlesztésünk sikerét, meg kell értenünk, hol gyökereznek a problémáink. Ha kicsit is úgy érezzük, hogy gyerekkorunkig vezetnek a nyomok, azt nem szabad elbagatellizálnunk. A következő könyvek segítségével sikerülhet mélyebben átlátni és megérteni, hogy valóban sérülhettünk-e lelkileg életünk korai szakaszában a szüleink által.
Susan Forward: Mérgező szülők Számomra minden ezzel a könyvvel kezdődött. Ez döbbentett rá, hogy diszfunkcionális családban nőttem fel, és hogy az érzelmi biztonságot csaknem teljesen nélkülöznöm kellett gyerekként. Olyan fogalmakat ismertem meg, amelyeket mindaddig nem tudtam nevén nevezni, csak fájdalmas gyerekkori emlékekkel kereteztem. A könyv arra is rávilágított, milyen mély nyomot hagyott a lelkemben, a személyiségemben a szüleim mérgező viselkedése.
Segített szembenézni szüleim hibáival, és megértettem, hogy komoly munka vár rám, ha szeretnék egészséges kapcsolatot ápolni önmagammal és ha helyre akarom helyreállítani az önbecsülésemet.
Lindsay C. Gibson: Érzelmileg éretlen szülők felnőtt gyerekei Amikor ráébredtem, hogy egészen kicsi gyerekkoromtól kezdve felcserélődtek a szerepek a családunkban, és érzelmileg éretlen szüleim mellett gyakran nekem kellett a felnőttszerepet magamra vállalnom, akkor ez a könyv volt az, ami segített az adott modellt megérteni. Egyfajta térképként kalauzolt az érzelmeik között, így végre beleláthattam a szüleim lelkébe. Egyúttal felismertem, hogy a gyerekkori traumák az okai annak, hogy nem hiszek magamban és a képességeimben, és mindig mindenért én akarom vállalni a felelősséget – akkor is, ha senki sem várja el tőlem!
Lindsay C. Gibbson: Szülősebek Kihívást jelent csupán egyetlen harmadik könyvet említenem, mert talán még tíz másikat is tudnék ajánlani mindazoknak, akik hozzám hasonló körülmények között nőttek fel és megannyi sebet szereztek gyerekként. Azért döntöttem úgy, hogy a Szülősebeket ajánlom ebben a sorban harmadikként, mert ez a könyv volt a támaszom, amikor megterveztem, milyen tulajdonságaimon és hogyan, milyen önfejlesztő könyvek segítségével fogok dolgozni a jövőben. Abban is segítséget nyújtott, hogy felismerjem, milyen hibáim vannak szülőként és ezeket hogyan vettem át a saját szüleimtől.
A felismerés mindennek a kiindulópontja. Ha tisztán látjuk, mit kell fejlesztenünk és erősítenünk vagy leküzdenünk magunkban, akkor már haladhatunk tovább. Én innen indulva, újabb önfejlesztő könyvek segítségével kezdhettem egy erős és stabil alapot építeni – többek között az önbecsülésemnek.
GYERMEKPSZICHOLÓGIA – Születéstől egészen 6 éves korig
Félelem, hiszti, dackorszak, agresszivitás, veszekedés, válás, körömrágás, büntetés, testvérféltékenység. Az ezekhez hasonló kérdések sora végtelen – és ez így természetes! Hiszen a szülői szerepet is tanulni kell. Ehhez nyújt segítséget könyvünk, születéstől egészen 6 éves korig.
