2015. július 7.-én hoztam világra a Földkerekség leghuncutabb kislánykáját, Evelin Vivient. Döcögős volt minden. Nem estem teherbe azonnal, ahogy azt elképzeltem; nem éltem meg álomként a terhességem – rengeteg rosszullét, diabétesz, magas vérnyomás, vizesedés… Nem volt álomszerű szülésem, hiába vágytam rá.
Végül császármetszéssel jött világra a kislányom. Nem sikerült szoptatnom, minden küzdelmem ellenére ebben is kudarcot vallottam.
Farkas Patrícia írása a HelloBaby! magazin Sikertörténetek pályázatára
Az első hetekben olyan kiüresedettnek éreztem magam, mint még soha. Azt gondoltam, életem legszuperebb kalandja veszi kezdetét gyermekem születésével, ezzel szemben óriási lelki és testi megpróbáltatásokban volt részem. Haragudtam a világra, amiért erre senki nem készített fel. Felmerült bennem, hogy valami átok ül rajtam; talán mindenki másnak olyan rózsaszín felhőben telik az élete az újszülöttel, csak nekem nem megy semmi. A világ legrosszabb anyukájának éreztem magam, olyan gondolatok cikáztak az agyamban, hogy alkalmatlan vagyok erre a szerepre, nekem ez nem megy.
Teltek a hónapok, kicsit belejöttem a dolgokba, de nem tudtam megbocsájtani magamnak, hogy ilyen bénán indítottam. Egy idő után mertem erről beszélni másoknak is, és azzal szembesültem, hogy nem én vagyok valami extra béna szörnyanya, hanem minden, amin keresztül mentem, természetes. Ezek a dolgok minden anyával megtörténnek, csak mindenki szégyenkezik miatta. Dühös lettem. Azonnal tudtam, hogy én tenni akarok valamit. Valamit, ami segít azokon az anyákon, akik megélik ezeket a néha gyötrő napokat. Tudniuk kell, hogy ami velük történik, az mindenkivel történik. Tudniuk kell, hogy nincsenek egyedül. Tudniuk kell, hogy NEM rossz anyák!
Első gondolatom egy blog volt, ám hamar rájöttem, hogy sokkal igazibb és személyesebb az üzenet, ha szóban, arccal adom át. 2016 márciusában kamerát ragadtam, és elkezdtem őszintén mesélni mindenről, ami velem, velünk történik. Nem mondom, hogy nem volt bennem semmilyen szégyenérzet, de leküzdöttem. Féltem attól is, hogy hogy fogadják egy huszonéves kezdő anyuka tanácsait, vajon hiteles tudok-e lenni, szeretni fognak-e, van-e értelme.
Viszonylag hamar találtak rám olyan anyák, akik aztán őszinte hálával fordultak felém, amiért kimondok olyan dolgokat, amiket sokan nem mernek. Rengeteg üzenetet kapok – nem is csak anyáktól-, hogy mennyire klassznak tartják, amit csinálok. A nézőim között vannak egész fiatalok is, akik csak simán érdeklődnek a téma iránt, és ezt különösen imádom, hiszen mire ők maguk lesznek édesanyák, addigra általam talán már sokkal „készebben” indulnak majd el az anyaság útján.
Lassan egy éve engedem be a nézőimet az életembe, és egyre jobban imádom, amit csinálok. Napról napra egyre több a feliratkozóm, a nézőm, egyre több a visszajelzés, egyre bátrabbnak érzem magam, és rengeteg új ismeretségre tettem szert.
Nem képzelem azt, hogy megváltom a világot. Nem valami ultra nagy jótékonykodás ez, csupán egy hasznos hobbi (és nem mellesleg önterápia is), amivel ha már néhány embernek feldobom a napjait, már megérte.
YouTube linkem: https://youtube.com/c/linimommy
Tetszik Patrícia története? Akkor lájkold és oszd meg Te is!
Ha kedvet kaptál, hogy Te is megírd nekünk a sikertörténetedet, ITT OLVASHATOD EL a részleteket!
