Akár legyinthetnénk is. Miért volna érdekes számunkra, itt Magyarországon, egy Horvátországban lezajlott konferencia? A téma azonban túlmutat az országhatárokon, hiszen a szülészet jobbá, nő- és anyaközpontúbbá tételéről szólt, azokról a törekvésekről, amelyeket mi magunk is megfogalmaztunk, amikor egyre nyilvánvalóbbá vált már 25 évvel ezelőtt, hogy változnia kell annak, ami a szülőszobákban zajlik.
Schimcsig Nóra írása
Nem csak az apák bevonásáról, a természetes szülésről szól ez a folyamat, hiszen nem mindenkinek jut ebből az útból. Ám az emberi méltóság tisztelete azoknak a nőknek is fontos, akik koraszüléssel, császármetszéssel vagy betegen hozzák világra kisbabjukat. És azoknak is, akiknél minden úgy alakul, ahogy a mesében…
Minden történet kezdődik valahol. Ez a mese egy prágai kávézóban kezdődött, talán fél évvel ezelőtt.
Daniela és Miglena véletlenül épp egymással kávéztak egy konferencia rövid szünetében. E könnyed női csevely több órás megbeszéléssé változott, melynek eredményeképp két horvát szülészet hamarosan AnyaBarát Kórház címet szerez, és az egész kelet-európai szülészet sokkal jobbá válhat.
Daniela Drandic kanadai állampolgár, aki a horvát tengerparton él évek óta. Lelkes aktivista, például a RODA nevű, szülőket tömörítő országos egyesületnél állított össze adatbázist a szülészeti intézmény kiválasztásán töprengő családoknak.
Miglena Delcheva bolgár édesanya, szoptatási tanácsadó és dúla, aki csodálatos szülésélménye után felháborodva hallgatta ismerősei és barátnői nyomasztó történeteit arról, milyen bánásmódban volt részük kórházi szüléseik során. Megalapították hát Szófiában a Rodilnitza nevű civil szervezetet, mely az édesanyák jogait képviseli. Miglena a Rodilnitza egyre sikeresebb felvilágosító kampányairól mesélt Prágában Danielának.
A szülésről – emberi jogi szempontból
Daniela hazament, és néhány napon belül a RODA önkénteseivel összefogva a bolgárokéhoz (és az amerikai Improving Birth-éhez, a spanyol és német Rózsák forradalmához) hasonló kampányba kezdett az internetes közösségi médiában. A kampány apropóját az éppen akkor kezdődő 16 akciónap adta, mely évről évre nemzetközi kampánysorozat a nők elleni erőszak bármilyen formája ellen.
A 16 akciónap, persze, eredetileg a nők elleni erőszak egyéb formái ellen jött létre, de a nőket nem csak az otthonukban, vagy diszkóból hazamenet a sötét utcán érheti erőszak, hanem életük más területein is. A nők elleni erőszak sok formáját a társadalom régen megnevezni sem igazán tudta, ma viszont már széleskörű egyetértés van arról, hogy – mondjuk – feleséget ütlegelni helytelen. A pofon vagy szóbeli bántalmazás pedig a szülészeten is pofon vagy szóbeli bántalmazás… ahogyan a betegjogok körében is nevesítettek néhány olyan szempontot, melyek levezethetők az Emberi jogok nyilatkozatából, vagy épp az orvosi és bioetikából, és ezek vonatkoznak a szülő nőkre is. Az anyák jogaival is foglalkoznia kell a közbeszédnek néha, egyre több országban téma a 16 akciónap során a szülészet.
Szüléstörténetek
Több száz nő küldte el történetét fotóval és #BreakTheSilence, vagyis #Beszéljróla cimkével a közösségi online médiában a RODÁ-nak, sokezer megosztást elérve. (Pedig Daniela barátnői a kampányindulás előtt még azon viccelődtek, hogy esetleg majd őket üldözi könyörgésével, legalább néhány általuk küldött fotó árválkodjon a fotóalbumban…) A sikeres online kampányt több városban felvonulások is kísérték, ahol babakocsit toló anyák olyan feliratokat lengettek, hogy “A fogamzásgátlás leghatékonyabb formája a horvát szülészet!”
A horvát sajtónak több sem kellett. Nem volt országos tévécsatorna vagy rádió, ahol Danielával ne készült volna interjú, több napilap címlapot is szentelt a témának. A megszólaltatott szülészeti osztályvezetők, horror történeteket mesélő anyák, és az egészségügyi miniszter egymásra reflektálásai addig-addig dagadó botrányt eredményeztek, hogy a minisztérium végül vizsgáló bizottságot állított fel, mely az ország összes szülészetét meglátogatta, hogy kormányjelentést készítsen a helyzetről.
Az UNICEF is támogatásáról biztosította a családok kezdeményezését, két progresszív kórház vezetése pedig nyilvánosan elköteleződött amellett, hogy intézményeik AnyaBarát Szülészet címet szereznek, nemzetközi auditálással. Az AnyaBarát intézmények elkötelezettek az anyák méltóságának, önrendelkezésének, kulturális és világnézeti különbségének támogatása, emberi jogainak védelme mellett, és persze egyéb tekintetben is magas színvonalú és biztonságos ellátásra törekednek.
Daniela elégedetten kávézgathatott volna tovább tengerparti otthonában… de sikereinek híre eljutott a világ távoli sarkaiba is. A nemzetközi Human Rights in Childbirth (Emberi Jogok A Szülésnél) civil szervezettel együttműködésben Daniela és a RODA 2015 tavaszára már konferenciát szervezett Zágrábba, hogy helyet és lehetőséget adjon a kelet-európai szülészet emberi jogi szempontú megújulásán fáradozók tapasztalatcseréjére.
Az inspiráló együttléten egyenrangú félként beszélhetett egymással kismama és ügyvéd, szülészorvos és dúla, újságíró és bábaprofesszor, politikus és világszervezet vezető, szoptatási tanácsadó és ENSZ lobbista, egészségügyi szakközépiskolás és neonatológus – összesen 25 országból, azzal a szándékkal, hogy megismerjük és megértsük egymást, közös feladatunkat és sikereinket.
Közös sors keleten
A kelet-európai országok szülészetére jellemzőek bizonyos gyenge pontok, fejlesztendő területek, melyekkel minden országban másképp birkóznak meg. Az egyik ország kutatási adatokkal rendelkezik, a másikban jó a jogi környezet. Emitt népszerű óriásplakát kampány emlékeztetett mindenkit a szülő nők méltóságára, amott könyvet adtak ki a szülesztőgépezetről, ahogy az alternatívákat nem nyújtó, futószalaghoz hasonlítható szülészeti rendszert frappánsan nevezték. Hallhattunk forráshiányról és a hálapénz káros és torzító hatásairól. Hatékonyságjavító kórházauditokról, legjobb gyakorlatokat terjesztő, integrált szakmai teameket célzó továbbképzésekről, jogi elemzésekről, flashmobokról és kisfilmekről… Abortuszok, anyai kérésre végzett császármetszések tilalmáról, halmozottan hátrányos helyzetű anyákról, és a bábai modell lassú, de biztos szakmai térhódításáról.
Optimistán tértünk haza a konferenciáról: a Világ Egészségügyi Szervezet (WHO), a Szülészek és Nőgyógyászok Világszövetsége (FIGO), a Nemzetközi Bábaszövetség (ICM) egyaránt felsorakozott az eredetileg civilek által útjára bocsátott Nemzetközi AnyaBaba-Barát Szülészeti Intézmény Kezdeményezés (IMBCI) mellett, vagyis javasolják, hogy minden szülészeti szolgáltató törekedjen együttérző, szabadságot és méltóságot őrző ellátásra, a legmagasabb szakmai színvonalon.
Amikor kávézgató édesanyák, deres halántékú, öltönyös férfiak, és gőgicsélő kisbabák ugyanazt akarják, semmi sem állhat az utunkba!
Anyák forradalma Magyarországon is!
Negyed évszázada már, hogy Magyarországon is elindult ez a folyamat. Azzal kezdődött, hogy a szülés természetes folyamatának kevésbé kórházias, intimebb, az otthonihoz jobban hasonlító környezetet kívántak a kismamák, és azt, hogy ne kelljen egyedül szülniük, hanem az apa vagy bármelyik választott hozzátartozójuk, barátnőjük, dúlájuk elkísérhesse őket. Az új egészségügyi törvény ezeket az alapvető jogokat le is fektette, sőt, hozzátették a gyermek jogát is, aki a törvény szerint a kórházi ápolás időtartama alatt jogosult anyja vagy apja jelenlétére.
Maga a szülészeti ellátás is a kritika kereszttüzébe került a gátmetszés, és számos más beavatkozás szükségességének egyre gyakoribb megkérdőjelezése miatt. Előtérbe került a kismama választási és döntési lehetősége. Ugyanebben az időszakban ellentétes előjelű folyamat is megindult: az eltelt negyed évszázad alatt több mint háromszorosára emelkedett a császármetszések aránya, viszont, szigorú feltételek betartása mellett lehetségessé vált az otthonszülés is (ez utóbbiról a hellobaby.hu-n olvashatod a 2015 februárjában megjelent írásunkat.
INFÓ
Az utóbbi években számos civil kezdeményezés karolta fel az ügyet. Nézz körül az AnyaBaba mozgalom háza táján és a szuleteshaz.hu oldalon.
Megjelent a HelloBaby! magazin 2015. december-januári számában.
