A világon kivétel nélkül mindenkit jellemez egyfajta kötődési stílus, amely meghatározó tényező kapcsolataink működtetésében. Ahhoz, hogy megértsük, mi is húzódik pontosan a kötődési zavarok, problémák hátterében, elengedhetetlen, hogy beszéljünk a kötődésről, a kötődési stílusokról, és azok szinte egész életen át tartó hatásairól.
Szerző: Szabó Hajnalka
A kötődés és a kötődés kialakítása ösztönös folyamat, ami evolúciós jelentőséggel bír, hiszen az az utódok, emberi vonatkozásban a kisbabák túlélését biztosítja.
A kötődés kétoldalú interakció: nem csak a baba és a kisgyermek kötődik az édesanyjához, édesapjához, gondozójához, ugyanez fordítva éppúgy igaz. Ennek a komplex és bonyolult rendszernek a minőségét többek között hozott minták, korábbi tapasztalatok, belső hiedelmek alakítják, de befolyásolja az édesanya magába vetett hite, önbizalma, és a transzgenerációs örökség is. Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy a kötődés olyan jelentőséggel bír, ami a későbbiekben meghatározhatja a gyermek egészséges lelki fejlődését, de akár az egész későbbi életét is, azt, hogy hogyan viszonyul a világhoz és benne önmagához, hogyan és milyen minőségben alakít ki majd társas kapcsolatokat.
Kötődés magzati korban
A kötődés már nagyon korán, a méhen belül megkezdődik. A magzat ugyanis észleli az őt körülvevő ingereket, az érintést, a hozzá szóló hangot, zenét, érzékeli az ízeket, édesanyja szívdobogását, a hideg és a meleg váltakozását, melyekre idővel mozgással is reagál. Az ebben az időszakban megélt érzelmi kapcsolódás is nagyon fontos – ahogy a fizikai ingerek, úgy az édesanya érzelmi állapota, az anya és a magzat között létrejövő interakciók is markánsan hatnak a fejlődésre. A magzati kötődés sok tekintetben különbözik ugyan a későbbi kapcsolattól, azonban „előszobája” az újszülött és az anya között létrejövő korai kötődésnek.
Korai kötődés
A kötődés kialakulásában kiemelt szerepe van a rendszeres kommunikációnak és a fizikális kontaktusnak, az érintésnek. Születéstől 1 éves korig korai kötődésről beszélhetünk, erre az időszakra tehető az első kötődési kapcsolat megszilárdulása is. Az első életév sok szempontból szenzitív időszaknak tekinthető, ez igaz a kötődés szempontjából is, mely az élet további szakaszaira intenzív hatást gyakorol. Ebben az első évben alapvető változások következnek be: az eleinte mindenkivel kapcsolatot teremtő baba differenciálni kezd, és megkülönbözteti az elsődleges gondozóját, jellemzően az édesanyját, aki ezt követően a biztonság forrásává válik számára.
Típusai és zavarai
BIZALMATLAN-ELKERÜLŐ KÖTŐDÉS esetén az elsődleges gondozót passzivitás jellemzi. A gyermek igényeire, szükségleteire nem érkezik tőle megfelelő válaszreakció, aminek következtében a gyermek azt tanulja meg, hogy az édesanyja nem elérhető, nem bízhat meg benne teljes mértékben, nem mutathatja ki az érzelmeit. Erős frusztrációt és szorongást él meg, és belső stratégiát alakít ki annak érdekében, hogy elkerülje a szülőt, hogy függetlenedni tudjon tőle.
A BIZTONSÁGOS KÖTŐDÉS szempontjából meghatározó az, hogy az édesanya jelenléte, viselkedése és a gyermek szükségleteire adott reakciója és válasza egységes, kiszámítható és következetes. Ez a fajta viselkedés megalapozza a biztonság és a bizalom érzését.
AZ AMBIVALENS KÖTŐDÉS kialakulásában a következetlenség mellett a kiszámíthatatlan szülői reakciók játszanak közre. A gyermek szükségleteire kiszámíthatatlan és szélsőséges válaszok érkezhetnek, a büntetéstől kezdve egészen a túlóvásig. Ezért a gyermeknél is szélsőségesség alakul ki: egyszerre keresi a kötődés lehetőségét, és dacol is a szülővel. A bizalmatlanságból fakadó szorongásnak ebben a kötődési stílusban is fontos szerepe van. A ragaszkodásból és a bizalmatlanságból létrejövő kettősség hatására a későbbiekben a gyermek sem magában, sem másokban nem mer bízni.
AZ ELUTASÍTÓ VAGY DEZORGANIZÁLT KÖTŐDÉS kialakulásának hátterében súlyos érzelmi elhanyagolás és bántalmazás állhat. A szülő kiszámíthatatlanul reagál a gyermek igényeire. A kötődés ebben az esetben olyan mértékben sérül, hogy a gyermek sem a jelenben, sem a jövőben nem alakít ki személyes és bizalmas kapcsolatokat.
A kötődési zavarok hatásai
A kora gyermekkori kötődés zavarai szociális kapcsolatteremtési problémákat okoznak. A súlyos elhanyagolás következtében létrejövő reaktív kötődési zavar miatt a gyermek elutasítja a környezettel való interakciót, a gondoskodásra pedig hol apátiával, hol agresszióval reagál. Korlátlan kötődési zavar esetén ezzel szemben a gyermek válogatás nélkül, mindenkihez fokozottan kíván kötődni, akár idegenekhez is, elmélyült barátságok, kapcsolódások helyett azonban csak felszínes kontaktusokat alakít ki. A kötődés milyenségének mentális egészségre gyakorolt hatása vitathatatlan, a bizalmatlan-elkerülő és az ambivalensen kötődő gyermekeknél a kezdetektől megjelenik az elhagyástól, az elutasítástól való félelem és a szorongás, ami a későbbiekben meghatározhatja például a párkapcsolati dinamikájukat is.
A megelőzés lehetőségei
A kötődésből fakadó zavarok és problémák megelőzésében kulcskérdés a szülő részéről a saját kötődési stílus megismerése és megértése. Kiemelt jelentőségű az önismeret és a tudatosság fejlesztése, a hozott minták felismerése, és a belső motiváció megteremtése a nemkívánatos működésmód tudatos átformálására. Nem kevésbé lényeges a szülőpár, az édesanya szenzitivitása, a nyitottság és az érzékenység a kisgyermek adott pillanatban jelentkező szükségleteire és azok kielégítésére, figyelembe véve az aktuális életkori sajátosságokat. Bár a kötődés alapjai a kora gyermekkori években alakulnak ki, kellő tudatossággal és nyitottsággal egy életen át lehet dolgozni rajta, formálva, mélyítve és pozitív módon alakítva annak minőségét.
GYERMEKPSZICHOLÓGIA – Születéstől egészen 6 éves korig
Félelem, hiszti, dackorszak, agresszivitás, veszekedés, válás, körömrágás, büntetés, testvérféltékenység. Az ezekhez hasonló kérdések sora végtelen – és ez így természetes! Hiszen a szülői szerepet is tanulni kell. Ehhez nyújt segítséget könyvünk, születéstől egészen 6 éves korig.
