Szinte minden ember szép családi életet tervez és jó szülő szeretne lenni. De mint tudjuk, ezt megvalósítani nem mindig egyszerű. Sokat segíthet ezen a téren például a Szülő születik című könyv – amely nemrég jelent meg a Móra Kiadónál a háromrészesre tervezett Mindent a családról sorozat részeként. A szerzővel, dr. Eigner Bernadett pszichopedagógussal, gyermekterapeutával, integratív játékterapeutával beszélgettünk.
Szerző: Podonyi Hedvig
Szülővé válni: a világ legtermészetesebb dolga – hihetnénk. Milyen okból tartotta fontosnak, hogy erről könyvet írjon?
Természetes: pontosan így van. Vagy így kellene, hogy legyen. De még akkor is, amikor így van, érdemes tudatosan foglalkoznunk szülővé válásunk folyamatával, hiszen óriási mérföldkő az életben, hogy egy addig teljesen ismeretlen, új helyzetben és szerepben találjuk magunkat, megváltozik a státuszunk. Gyerekből szülővé válunk, változunk, az anyánk lányából, apánk fiából a fiunk apjává, vagy a lányunk anyjává válunk, mindamellett, hogy továbbra is a szüleink gyermekei maradunk.
Ez máris olyan dolog, ami könnyen bezavarhat a világ legtermészetesebb folyamatába, és majd csak később kezdünk csodálkozni, miért is nem érezzük elég komfortosnak, kényelmesnek azt a szülői gúnyát, miért szól bele folyton a nevelési módszereinket finoman vagy nyersebben kritizáló formában a nagyi, erre miért nem tudunk jól reagálni, miért nem vagyunk képesek a gyermekünkkel feszültségmentes, harmonikus kapcsolatot kialakítani.
Ön szerint miért nem?
Mert például az alapfeltétel hiányzik: még mi sem vágtuk szét a saját szüleinkkel összekötő köldökzsinórt. Miért, azt nekünk kellene? – hangozhat a kérdés. Nem, természetesen nem. Ezt a nagyszülőknek kellene megtenni, de lehet, hogy nem tudják, nem akarják, vagy mi nem tudjuk, akarjuk elengedni azt a szoros köteléket, amiben benne vagyunk.
Azért írtam a könyvet, hogy segítsek megtalálni az elakadások, diszkomfortérzetek és helyzetek nehezen látható, rejtett hátterét, hiszen mindenkinek a leghőbb vágya, hogy boldog, szerető családban éljen. Nem sokan vannak tisztában azzal, hogy milyen hihetetlen mértékben befolyásolja ezt az eredeti, gyermekkori család, a maga nyílt és rejtett hatótényezőivel, érzésekkel, történésekkel. Fontos megismerni, milyen közegben élt, próbált küzdeni, megfelelni, szeretni, jónak lenni az a kisgyerek, aki valaha voltunk. Mert mindez ezer szállal fog beleszövődni a következő meghatározó emberi kapcsolatainkba, azok minőségébe, jellegzetességeibe. Ha hajlandó valaki ezekkel a kérdésekkel szembenézni, akkor megteremtheti magának azt a családot, amelyre mindig is vágyott, ami vagy olyan, mint amit ő kapott gyerekkorában – bár sajnos, ez a ritkább –, vagy olyan, amely sokkal több örömöt, biztonságot, védelmet, sikert, meghittséget, szeretetet ad, mint amilyen az eredeti volt.
Gyakran nézzük kissé irigykedve a mintaszerűen élő családokat, ahol minden rendben van és mindig minden jól megy. Ám Ön egy egész fejezetet szentel könyvében annak a kérdésnek, hogy van-e ideális család. Létezik ilyen?
Nem létezik, és pontosan azért írtam ezt a fejezetet, hogy ne is kergessünk ilyen illúziókat. Hogy ne a tökéletest keressük, hanem találjuk meg az örömöt, boldogságot abban is, ami éppen megadatott.
És hogy miért pont ez? Itt persze megint az jön, hogy mi is volt, hogy is volt a saját eredeti családunkban, mert az lesz a nekünk ismerős, és ezáltal biztonságos minta, szerkezet, működés. Lehet, hogy nem tudatosan is ilyenbe akarjuk majd belehelyezni a párunkat, és elvárjuk tőle, hogy ő is úgy viselkedjen bizonyos szituációkban, mint annak idején a mi anyánk vagy apánk tette. Egyenrangúak-e a családtagok? Ki a vezető, milyen szerepbe kerülnek a többiek? Mi ivódott belénk az anya, az apa feladatairól, stílusáról, dolgáról, s mi a gyerekekéről? Testvérekkel vagy testvérek nélkül Milyennek szeretnénk látni a párunkat? Amit gyerekként tanultunk a kapcsolatokról, a közelségről, az irányításról, a viszonyulásokról, a függésről-függetlenségről, az érzelmek kifejezéséről, az elvárásokról, a szerep leosztásokról, az fogja meghatározni az életünket egy párkapcsolat résztvevőjeként is. Rejtett szerződések formájában azok az alapszükségletek és szabályszerűségek fognak megjelenni benne, ami számukra megszokott, amiket annak idején megtapasztaltunk. A családi alrendszerek működésével és az itt megjelenő sajátosságokkal, esetleges torzulásokkal is érdemes tisztában lenni, hogy a saját családunkban felismerjük az ilyen rejtett működéseket.
Mondana példát erre?
Ilyen az, ha a gyermeki alrendszerben szülői, felnőtt feladatokat kell átvállalni, például a nagyobb testvérnek erején felül gondoskodni a kisebbről, mert akkor nem lesz felhőtlen gyermekkora. Jó megtartani a határokat is, tiszteletben tartani a gyermek és a felnőtt közti különbségeket – ne legyen például a kislány anyuka barátnője, vagy apuka a kisfia haverja. És még sorolhatnám.
Félelem, hiszti, dackorszak, agresszivitás, veszekedés, válás, körömrágás, büntetés, testvérféltékenység. Az ezekhez hasonló kérdések sora végtelen – és ez így természetes! Hiszen a szülői szerepet is tanulni kell. Ehhez nyújt segítséget könyvünk, születéstől egészen 6 éves korig.
GYERMEKPSZICHOLÓGIA könyvünk megvásárolható webshopunkban!
