A számítógép, a televízió, a mobiltelefon képernyője nagy vonzerőt jelenthet a kicsik számára. Egyre korábban és egyre többet engedjük a kisgyermekeket a digitális térbe. Mit tehet az a szülő, aki szíve szerint korlátozná gyermekének képernyőidejét?
Szerző: Zimmerer Anita gyógypedagógus
Kétéves kor alatt ne nézze!
Lehetőség szerint 2 és 5 éves kor között is mellőzzük, vagy ha sor kerül rá, csakis szülői felügyelet mellett, és sose tartson egy óránál tovább.
Alvás előtt nem tesz jót, és evés közben sem!
Persze fontos a példamutatás, így ezt a felnőttek se tegyék!
Családi programok során se legyen háttérzajként bekapcsolva a tévé vagy más gép, koncentráljunk inkább a társasjátékra vagy a beszélgetésre. Séta, kirándulás során ne kamerázzunk, fotózzunk folyamatosan, próbáljuk inkább a valóságban megélni a látottakat és figyeljünk egymásra. Beszélgessünk, dolgozzuk fel közösen a közös élményeket!
Szemünk fényének szeme
A képernyő bámulása negatív fizikai következményekkel is járhat. 1 éves kor előtt a baba szemizmai még nem elég erősek, és ha hosszasan egy irányba néz, meg kell erőltetnie azokat, hogy fókuszálni tudjon, ami szemtengely-ferdüléshez, szemromláshoz vezethet. Ez akár egy 5 perces televíziónézés hatására is bekövetkezhet. Amikor a gyermekünk üldögél, inkább meséljünk neki, olvassunk, mondókázzunk, énekeljünk. Így válhat az együtt töltött idő igazán minőségivé.
2 éves kor körül is inkább mozgásos tevékenységekkel – futóbicikli, kismotor, szaladgálás, torna, tánc – töltse az idejét a gyermek, mintsem a képernyőre tapadva. Naponta ne legyen több egy óránál a képernyőidő, de még jobb, ha ennél kevesebb. Továbbra is fontos a folyamatos élőbeszéd, a kicsivel folytatott interakció.
Egy-egy könyvoldalt kb. 12 másodpercig tanulmányoz, ennek során a szem pásztáz, mozog és nem csak egy helyre fókuszál. Ebben a korosztályban ez az idő intervallum a még egészséges mennyiség. Amikor játékot, mesekönyvet lapozgat a gyermek, nem állnak elő olyan káros hatások, amilyenek a villódzó képernyő nézése során.
Sajnos, léteznek kifejezetten babáknak szóló tévécsatornák, videók, de azért, mert léteznek, még nem biztos, hogy szükségesek is. A tévézés-videózás káros fiziológiai hatásain túl feltétlenül érdemes megemlíteni a fantázia, a „fejben” történő képalkotás sérülését is. Ezek kibontakozását nagyban akadályozza az, ha a kicsi a folyton képernyőre mered és készen kapja a képeket.
A diavetítés kissé nagyobb gyerekek esetében elfogadható alternatíva, mert ennek során állóképeket bemutatásával és a szülő hangján hallhatják a mesét, kisebb ingermennyiség zúdul rájuk és a képalkotás folyamata is beindulhat az agyukban.
Megfelelő fejlődéséhez a legfontosabb a sok-sok játék, a környező világ megtapasztalása és a mozgás!
LÉPÉSRŐL-LÉPÉSRE Könyvünkben a gyermek fizikai, érzelmi és értelmi fejlődés útját követjük nyomon a születéstől egészen 6 éves korig













