2 terhesség, kétszer 30 kg hízás és 4 év küzdelem, hogy visszanyerjem önmagam. Csak most látom tisztán, milyen érzésekkel éltem együtt 4 évig. Szorongás, szégyen, önutálat, reményvesztettség, és még sorolhatnám, de a szégyen volt a legfájóbb faktor.
Szerző: Kalivoda Tímea gasztroblogger, Fittpiac
Korábban nem kifejezetten a 25 kg túlsúlyom miatt szégyenkeztem, amit még 4 évvel a második kisfiunk születése után is magamon cipeltem, hanem azért, mert nem tudtam beletörődni, hogy a terhességek megváltoztatták a testemet.
Az sem segített könnyen dűlőre jutni, hogy bárkinek próbáltam kiönteni a lelkemet, minden esetben az volt a válasz, hogy a megváltozott test a világ legtermészetesebb dolga, amiért a két csodás gyerekünk kárpótol.
„Ez nem én vagyok!”
A szeretet, amit a gyermekeink iránt érzünk, felbecsülhetetlen mértékű, így igaz, de ez nem jelenti azt, hogy nekünk, anyáknak ne lenne szükségünk arra, hogy önmagunkkal minden szempontból rendben tudjunk lenni. Mégis megtanultam szépen lassan, hogy nem szabad beszélnem arról, amit a tükörképem láttán érzek.
4 évig tehát csendben harcoltam, nem beszéltem arról, ami fájt, és lassacskán belenyugodtam: kötelező titokban tartanom, hogy számomra idegen az a test, amiben létezem. De nem találtam önmagam, a tükörképem valószerűtlennek tűnt, és kétségbe voltam esve. A súlyom nemcsak lelkileg zavart, de fizikailag is, hiszen 25 kg cipelése igenis, fárasztó. Mintha egy nagy zsák virágföldet hurcoltam volna naphosszat, és soha, egy percre sem nem tehettem volna le. Megterhelt, zavart, de sehogy sem tudtam megszabadulni tőle. A legnehezebb viszont tényleg az volt, hogy mindezt nem kürtölhettem világgá, pedig szívesen a homlokomra írtam volna: „Ez nem én vagyok!”
Csodaszerekben reménykedve
4 éves küzdelmem alatt megtapasztaltam, hogy egy fogyni vágyó nőre nagyjából bármit és bármennyi pénzért rá lehet sózni, ami azt ígéri, hogy segít.
Minden gondolatom akörül forgott, hogyan tudnék szabadulni, mit kellene bevenni, megenni, megtenni, hogyan lehetne kitörni abból a testből, amiben nem tudtam magamra ismerni!
Féltettem az egészségemet, sajnáltam, hogy nehezemre esett aktívnak lenni. Hamar elfáradtam, nem szívesen mozogtam. Nem akartam a szabadba menni, mert elfáradtam. Nem akartam étterembe menni, semmilyen rendezvényre, eseményre, mert semmiben sem éreztem csinosnak magamat. Nem akartam nyaralni menni, nem akartam strandolni, mert az összeérő combjaim véresre dörzsölték egymást.
A csillagokat lehoztam volna az égről egy megbízható jóslatért, ha valaki meg tudta volna mondani, hogy valaha sikerül-e egyáltalán visszanyernem a régi, aktív önmagamat. Éveket fecséreltem el az életemből arra, hogy a gyors megoldást keresve mindenféle csodaszert felvásároltam, és mindenféle divatos diétákba belekezdtem. Fogyókúrás 4 és 6 hetes csomagokat vásároltam újra és újra, de soha egy tapodtat sem jutottam előrébb. Volt, hogy végig tudtam csinálni egy-egy kúrát, de a legtöbbször 2 nap után elbuktam. Gyengének és tehetetlennek éreztem magamat, biztos voltam benne, hogy velem van a baj, amiért képtelen vagyok kitartani. Szégyelltem, hogy nem megy.
Önsanyargatás helyett
Az életmódváltásról hallani sem akartam, csak a csodaszereket kutattam. 4 évbe telt, mire rájöttem, hogy csodaszer nincs, és csakis az fog a célig repíteni, ha végre elkezdek egészségesen táplálkozni. Ennek köszönhető, hogy ma már magam mögött tudhatom a túlsúllyal vívott harcot – amihez másoknak is ezt az utat ajánlom.
Félelem, hiszti, dackorszak, agresszivitás, veszekedés, válás, körömrágás, büntetés, testvérféltékenység. Az ezekhez hasonló kérdések sora végtelen – és ez így természetes! Hiszen a szülői szerepet is tanulni kell. Ehhez nyújt segítséget könyvünk, születéstől egészen 6 éves korig.
GYERMEKPSZICHOLÓGIA könyvünk megvásárolható webshopunkban!
