Magyarországon egyre több család vállal mindössze egy gyermeket. Ugyanakkor ez a családmodell még mindig kevésbé elfogadott. Kérdezik is a szülőket: mikor jön már a kistestvér? Azután a választól függetlenül érvek sorozata hangzik el arról, miért hátrányos, ha csak egy gyermeke van a családnak.
Szerző: Bojti Andrea klinikai gyermek- és ifjúságpszichológus
“Az egykék önzők”
Közkedvelt tévhit azt gondolni, hogy az egyedüli gyermekek önzők, mert egyedüliként mindig
mindent megkapnak a családjuktól, senkivel nem kell osztozniuk. Ez így azonban nem igaz, hiszen az
osztozkodás tanulása is nevelési kérdés.
A szülők, ha tudatosan odafigyelnek és megtanítják gyermeküket az osztozkodásra, akkor azt egykeként is ugyanúgy megtanulja, mint a többgyermekes családok gyermekei. De a közösség is sokat formál az egykék viselkedésén.
“Az egykék beképzeltek, önteltek”
gyermekeket. Ranschburg Jenő kutatásait ismerve tudjuk, hogy egy babát/kisgyermeket nem lehet
túlszeretni.
A szeretet, mint stabilitást, biztonságot, önbizalmat adó védőháló
A szülői szeretet érzelmi biztonságot, stabilitást ad. Ha egy gyermeket feltétel nélkül szeretnek a szülei, akkor tud igazán kiteljesedni az életkorának megfelelő feladatokban. A sikeresség pedig érthető módon pozitív irányba befolyásolja az önbizalmát is. De ez természetes dolog!
Ahhoz, hogy megállja a helyét a világban, szükséges, hogy kisgyermekként megtapasztalja a feltétel nélküli szeretetet.
Elkényeztetni és ráhagyóan nevelni pedig a testvéreket is lehet.
“Az egykék önállótlanok”
Sokan azt gondolják, hogy akinek egy gyermeke van, az hajlamos mindent megcsinálni helyette.
De ez a szülői hozzáállás ugyanúgy érvényes a több gyermeket nevelő családokra is. Tulajdonképpen minden szülő számára az egyik legfontosabb dolog, hogy a tőle telhető legtöbbet megadja a gyermekének.
A hangsúly a segítés módján van!
Ilyen az, ha rábíz egy olyan feladatot a gyermekre, amit az lelkesen elvégez, és utána meg lehet érte
dicsérni. Ha pedig valamilyen elvárást támasztanak felé, akkor könnyebben megtanulhatja a
felelősségvállalást.
“Az egykék gyakran magányosak”
Ez az állítás abból a szempontból igaz lehet, hogy kortársaikkal az egykék először közösségben
találkoznak. Otthon nem kell a testvérükkel osztozniuk, és más gyerekekkel is csak meghatározott keretek
között töltenek időt (pl. vendégségben vagy a játszótéren).
Ugyanakkor önmagában a gyerektársaság hiánya még nem jelenti azt, hogy magányosak lennének.
Egyrészt az egykék hamarabb megtanulnak a felnőttekkel partneri viszonyt kialakítani – erre ugyanis rá vannak utalva, ha szeretnének valakivel otthon játszani. Másrészt a közösségben ők is ugyanúgy megtanulnak a többiekkel játszani, mint bármelyik másik kisgyerek.
Azok az állítások, melyeket előszeretettel „ragasztanak rá” az egykékre, ugyanúgy érvényesek lehetnek azokra testvérekkel nevelkedő gyerekekre is, akinek a családjában nem figyelnek a nevelés itt említett fontos aspektusaira.
Ajánljuk még a témában:
