Nehéz jól kijönnöd az anyósoddal? Többen vagyunk így vele. Szárnyakat adhat, ha saját magadat is beleképzeled a jövendőbeli anyós szerepébe!
Szerző: Csörgő Andrea
Kati arról mesél, mekkora csalódás volt neki, amikor kiderült, az elfogadás nem kölcsönös:
Az anyós téma nálunk fordítva alakult: én azt gondoltam, hogy szuper jó kapcsolatunk van, nagyon szerettem a férjem anyukáját, sokat beszéltünk. Aztán egy beszélgetésünk során egyszer csak azt mondta, hogy ő eddig csak “jópofizott” és sok mindent a fejemhez vágott. Azóta nem beszélünk. Már tudom, hogy sohasem fogadott el, mint a fia párját.
Juliéknál kölcsönös a figyelem és a törődés:
Nekem nagyon helyes anyósom van. Teljesen más világnézet, más szocializáció, más kulturális háttér. Mégis működik. Imádja a gyerekeimet, minden nap elhozza a kislányomat a bölcsiből, a kisfam pedig suli után hozzá megy, tőle visszük őket haza este. Főz nekik, mesél, kényezteti őket. Mi pedig bevásárolunk neki, elvisszük a macskáit orvoshoz, kigyomláljuk a kertjét és elvisszük kirándulni. Minden nap találkozunk, ő figyel ránk, mi pedig rá. Az élet nagy kérdéseit nem beszéljük meg, de nem is erről szól a dolog, hanem az egymásra figyelésről.
Viki friss házas, így mesél a tapasztalatairól:
Nekem nagyon jó a kapcsolatom az anyósommal, ami azért is fontos, mert az anyukámmal elég felszínes a viszonyunk.
Szerintem ő is hasonlóképp gondol rám, mivel csak egy fia van, úgyhogy én afféle kislánypótlék lettem.
A nagymamák arra vannak huzalozva, hogy beleszóljanak a gyereknevelésbe
Schneiderné Diószegi Eszter pszichológust kérdeztem arról, miért ennyire nehéz elviselni a mama segítségét, tanácsait.
Maga az a jelenség, hogy a nagymamák próbálnak beleszólni az ifjú család életébe, természetes. A nagymamaság intézménye emberi találmány, és részben hozzájárult az emberi faj evolúciós sikeréhez.
A női biológia pedig, hogy a fogamzóképesség nem tart élethosszig, hanem előbb abbamarad, biztosítja, hogy legyen olyan közeli nőrokon, aki már nem a saját szaporodásában érdekelt, hanem a gyermekét támogatja a gyereknevelésben. Ez jól működött sok évezreden át, amikor hasznos tapasztalatuk volt arról, hogy hogyan gondozzuk a gyereket.
Másként csinálnánk
Manapság a nagymama generációnak azonban sokszor nincs érvényes tapasztalata a gyereknevelésről a fiatalabb generáció szemében, ők máshogy szeretnék csinálni, és ez valóban konfliktusforrás. Fontos körülmény, hogy az újdonsült pár hol és hogyan tudta meghúzni a határait.
Nagyon nehéz belépni egy olyan családba, ahol az anyós mondjuk cserbenhagyásként érzékeli, hogy a fia/lánya párt választott, és új családot alapítana. Ennek megfelelően nem, vagy fenntartásokkal fogadja el a gyermeke párját. Ennek persze egyáltalán nem kell így lennie. Egy jól működő családban az is az élet természetes része, hogy a gyerekek kirepülnek, és utána másféle kapcsolat fogja őket fűzni a szüleikhez. Ha ez át tud rendeződni, akkor teljesen jól alakul az anyóssal is a kapcsolat. A családterápiás munkában sokszor találkozunk az anyós-após tematikával, hiszen hatással vannak a családok életére. A pár természetesen csak a saját érzései és cselekedetei fölött tud rendelkezni, hogy az anyósék hogy vannak jelen az életükben, és hogyan viszonyulnak hozzájuk, afölött nem. De beszélgessenek sokat egymással, a közös elképzelésekről, az érzésekről, a származási családjukról. És ha úgy érzik, hogy a konfliktus nehezen megoldható, vagy nagyon rányomja a bélyegét az életükre, akkor kérhetnek családterápiás segítséget is.
GYERMEKPSZICHOLÓGIA – Születéstől egészen 6 éves korig
Félelem, hiszti, dackorszak, agresszivitás, veszekedés, válás, körömrágás, büntetés, testvérféltékenység. Az ezekhez hasonló kérdések sora végtelen – és ez így természetes! Hiszen a szülői szerepet is tanulni kell. Ehhez nyújt segítséget könyvünk, születéstől egészen 6 éves korig.
