Mindannyiunk környezetében élnek családok, akik a hét minden napján más szakkörre hurcolják kis óvodás gyermeküket, vagy feladatlapokat töltetnek ki a kicsivel.
Szakértő: Zimmerer Anita gyógypedagógus
Mert szerintük időben fel kell készülni az iskolára. Mert valaki ezt mondta nekik, és mert ezt látják a többiektől…
Kell-e fejleszteni?
Szüksége van-e arra egy nagycsoportos óvodásnak, hogy feladatlapokkal, szakkörökkel, képességszint felmérőkkel, foglalkoztatókkal “fejlesszék” őket? Ha a könyvesboltok kínálatából indulunk ki, akkor úgy tűnik, mintha tömeges igényről lenne szó, és fejlesztésre, iskola előkészítésre minden egészséges gyermeknek is szüksége lenne. Pedig ez nem így van! Ne essünk abba a hibába, hogy a gyermeket mindig a következő szintre akarjuk tenni.
Játszani, játszani, játszani!
Engedjük, hogy ott legyen, ahol épp lennie kell, életkorából adódóan. Az óvoda a játéknak a terepe, a játék fejlődésének itt van a helye, mert pontosan ez az, amiben, ami által a gyermek készségei fejlődhetnek. Nem azért, mert fejlesztik őket, hanem azért, mert a játék maga érlelő, fejlesztő hatású. A kisgyermek dolga, hogy a játékon keresztül, észrevétlenül érlelje azokat a készségeit, amelyek a későbbiekben képessé teszik majd őt azokra a feladatokra, amiknek meg kell felelnie.
Tehát mivel is kell foglalkoznia egy óvodásnak?
Az biztos, hogy szigorúan tilos feladatlapokat kitöltetni vele, tilos őt arra szoktatni, hogy kis óvodásként csak ücsörögjön és feladatokat oldjon meg, mert „majd az iskolában is ezt kell csinálnia!”
Nem kell őt arra edzeni, hogy „üljön szépen negyvenöt percig”, hiszen egy majdani kisiskolás gyerektől sem szabad 20-25 percnél hosszabb idejű koncentrált figyelmet elvárni. Mert élettanilag még nem képes rá. Tehát a nagycsoportos sem.
Ha van rá lehetőség, akár egy kisebb trambulin használata is jól jöhet. A szülő fontos feladata, hogy elég időt szánjon a nagymozgások rendszeres gyakoroltatására akár játszótéren, akár a kertben. S mindezt kellő tudatossággal tegye! Egy jó kis közös futkosás a szülőnek is remek kikapcsolódási lehetőség.
Így fejlődik a kézügyesség
A nagymozgások mellett a finommozgásokról sem szabad megfeledkezni.
Játszhat jégkockával, segíthet tésztát gyúrni, perecet formázni. Jó hatása lehet annak is, ha marokkrétával az aszfaltra rajzolhat. Jó móka, ha a földre terített csomagolópapírra fekve körberajzoljuk egymást a gyermekünkkel, és ha a testséma megfelelő kialakulását is segíteni szeretnénk, akkor berajzolhatjuk az arc részleteit, a szemet, szájat, orrot is. Megjelölhetjük a szívecskés bal kezünket, mert hiszen a baloldalon dobog a szívünk, és a bemutatkozós jobb kezünket is, amellyel kezet fogunk. Akár különböző színűre is színezhetjük.
Cikkünk folytatása ITT!
LÉPÉSRŐL-LÉPÉSRE Könyvünkben a gyermek fizikai, érzelmi és értelmi fejlődés útját követjük nyomon a születéstől egészen 6 éves korig
