Sok szülő szemében titokzatos, rettegett, és befolyásolhatatlan mumus, mely ellen szinte tehetetlenek vagyunk: vagy szerencsésen elkerüli a családot, vagy elkerülhetetlenül porig rombolja szülői törekvéseinket.
Károlyi Nati interjúja Szabó-Héger Zsófia életvezetési tanácsadóval
Szakértőnk szerint nagyon is lehet ráhatásunk arra, mit tudunk kihozni gyerekeink egymáshoz fűződő kapcsolatából.
Miben különböznek a nehézségek egy testvérkapcsolatban attól, amit mondjuk egy kortárs csoportban, két, eredetileg idegen gyerek esetében tapasztalhatunk?
A legnagyobb különbség a szabad akarat megléte, vagy annak hiánya. Egy barátság fenntartása önként választott élethelyzet, egy testvéri viszony ezzel szemben adott, kisgyermekként a döntési kompetenciánkon kívül eső dolog.
Ezt pedig egy, még önmagában sem teljes, kiforratlan kis személyiségnek felnőtt segítsége nélkül, egyedül feldolgoznia szinte lehetetlen.
Van-e “ideális” korkülönbség testvérféltékenység szempontjából?
Van akinek az számít, hogy kicsi legyen a gyerekek közt a korkülönbség, mert akkor hamarabb „letudható” a velük való éjszakázás, az első bölcsődei betegségek, nem kell pár év szünettel újra megélni az első két év kihívásait.
Ebben az esetben jó eséllyel várható, hogy kiborul, hiszen abban a korszakban van, amikor folyamatosan, árnyékként követi anyát, és kiborul, ha a figyelem a kicsire irányul, neadjisten anya el is vonul vele kettesben, külön szobába például az esti fektetés során.
Akkor ezek szerint ez nem ideális korkülönbség?
Van, aki számára úgy praktikusabb, ha akkor jön a pici, amikor a nagy már relatíve önálló (4-5 éves). Ebben az esetben néha azzal kell számolni, hogy a nagyobbik, látván, hogy a kistestvérnek még a törlik a popsiját, újra kéri, hogy őt is kísérjük a vécére, arról nem is beszélve, hogy lehet, hogy épp az óvodás dackorszak kellős közepébe csöppen a kicsi.
Tehát akkor ez sem ideális korkülönbség?
Sorolhatnám még a példákat, mindenre lenne pro és kontra is érv, de igazából kár az ideális időpontot keresni egy kistestvér születésére. Minden racionális érvet képes egy pillanat alatt felülírni a valóság!
Ennek megfelelően adott helyzethez illően alakítsuk ki a számunkra és a gyermekeink számára is a valódi ideális körülményeket.
Számít-e, hogy hányadik gyermek érkezik a családba? Ha a másodszülöttet könnyen elfogadta az első gyermek, a harmadikkal is hasonlóképpen alakul majd a kezdet?
Ez nem mindig igaz! Van, hogy bár a másodszülöttet annak idején könnyen elfogta a nagyobbik gyermek, de az újabb kistestvérnél már elfogy a türelme, mondván, egyszer már végigcsináltam ezt, nem kérek belőle újra.
Arról nem is beszélve, hogy három gyereknél már nem csak a testvér-partneri viszony energiái dolgoznak a gyerekekben, hanem nyugodtan beszélhetünk csoportdinamikáról is, ami jóval összetettebb dolog. (Például három gyerek közül anya melyik kettőnek fogja az utcán a kezét?)
Mi minden befolyásolhatja két testvér kapcsolatát?
Számtalan dolog lenne felsorolható, én most két dolgot emelnék ki.
Az egyik a szülői hatás. Ez alatt én elsősorban azt a szülői mintát értem, amit gyerekek folyamatosan maguk körül tapasztalnak és szívnak magukba tudat alatt.
A másik a gyerekek habitusa. Sokan mondják, hogy kislány mellé könnyebb bevállalni a kistestvért, mint fiú mellé, de ezzel ilyenformán nem értek egyet. Véleményem szerint a testvér féltékenység, és úgy általában a testvéri viszony nem nemfüggő. Kisfiú is lehet anyáskodó típus, és kislány is lehet vadóc.
Milyen plusz nehézségekkel kell számolni mozaik-család esetén? Hogy tudják a szülők a féltestvéreket támogatni a minél jobb testvérkapcsolat kialakításában?segítségére?
Szó esett már arról, hogy mennyire fontos a jó testvérkapcsolat kialakításában a szülői minta. Ha mozaikcsaládról beszélünk, nem csak a szülői minta meghatározó, hanem az előző párkapcsolat is valamelyik szülő részéről. Plusz nehézség egyetlen dologból adódhat, ha a szülői – volt párkapcsolati hármasból valamelyik szereplő nem nyitott a kapcsolatrendezésre, és ezáltal a gyerekekkel való őszinte kommunikációra sem az új szituációról, amivel egy újabb kisgyermek születése jár.
Ennek azonban feltétele az, hogy korához mérten folyamatosan és megfelelően kommunikálnak vele, valamint minden oldalról továbbra is megkapja azt a támogatást, amitől szeretve és biztonságban érzi magát.
GYERMEKPSZICHOLÓGIA – Születéstől egészen 6 éves korig
Félelem, hiszti, dackorszak, agresszivitás, veszekedés, válás, körömrágás, büntetés, testvérféltékenység. Az ezekhez hasonló kérdések sora végtelen – és ez így természetes! Hiszen a szülői szerepet is tanulni kell. Ehhez nyújt segítséget könyvünk, születéstől egészen 6 éves korig.
