Vajon mikor kezdődik pontosan a szülői lét? Az első gyermek érkezése nyilván kiemelten fontos időpont, ám sokaknál csak hónapok múlva alakulnak ki a szülői érzések, míg másoknál akár már a fogantatás előtt.
Szerző: Juhász Ágnes life- és karrier-coach
Szülői minőségünk alapjait gyermekkorunk tapasztalataiból és következtetéseiből, vagy akár a transzgenerációs mintáinkból, családi hitrendszereinkből hozzuk. Még ha évtizedekig nem foglalkoztatnak is minket mindezek, akkor is ott vannak, sőt minden releváns tapasztalatunk által tovább formálódnak. Tegyük a szívünkre a kezünket: fiatal felnőttként hányszor gondoltunk arra egy-egy nehezebb pillanattal küzdő szülőt látva, hogy: „Na, az én gyerekem tutira nem lesz ilyen neveletlen”, vagy: „Én biztos, hogy nem fogok vele ordítani”. Más kérdés, hogy azután hogyan valósulnak meg az elképzeléseink.
Mikor alakulnak ki az anyai érzések?
Van, aki a családi tradíciókat szeretné továbbadni, mások azoknak a gyökeres ellentétét tervezik megvalósítani a saját gyermekeikkel. Bármelyik esetre igaz, hogy a leendő anyának és apának már a családtervezés során érdemes közösen, intenzívebben gondolkoznia értékrendről, a család alapvetéseiről, kereteiről, szabályrendszeréről.
Sokan számolnak be arról, hogy milyen szép, ugyanakkor sokkoló pillanat volt, amikor az újszülöttet hazaszállítva a kórházból először maradtak hármasban otthon a lakásban – és most mi lesz?! Pedig itt még szó szerint csak életben tartani és nagyon szeretni kell a pici babát. Szülőségünkben az igazán nagy csaták ideje (sokszor saját magunkkal) később jön majd el.
Szimbiózisban
Ezen a ponton érdemes hangsúlyozni, hogy mindenkit máskor árasztanak el az anyai érzések. Ez az a bizonyos „bevésődés”, akár egy konkrét pillanat, akár egy rövidebb időszak, amikor az édesanya megérzi azt a rendkívül intenzív, máshoz nem hasonlítható, elképesztő szeretetet, ami hatalmas felelősségérzettel társul. Sokan kifigurázzák a „fáj a pocakunk”, „jön a fogunk” többes szám első személyben való megfogalmazását, de ilyenkor az édesanya a babájával valóban olyan mértékű szimbiózisban van, annyira együtt élnek át mindent, együtt szenvednek és együtt örülnek, mintha tényleg egyként léteznének. Magam is megtapasztaltam, hogy ha nem volt velem a kisbabám – akár csak mert zuhanyoztam –, akkor sírást hallucináltam.
Ezt az őrült nagy szeretetet természetesen a hormonok is támogatják, akár már a várandósságtól fogva. Ne essen azonban kétségbe senki, aki az anyaság gondolatába nem tudott előzetesen beleszerelmesedni, a gömbölyödő pocakját simogatva sem fogták el különösebben erős pozitív érzések, sőt a szüléskor és az azt követő napokban sem jött el a fent említett bevésődés pillanata. Sokan rástresszelnek erre, pedig az is teljesen normális dolog, ha csak később, akár a baba pár hónapos korában fordul velünk hirtelen az érzelmi világunk egy mély szemkontaktus, egy mosoly kapcsán.
Mi a helyzet az édesapákkal?
Ha az édesanyáknál sem ritka, hogy nem árasztják el őket azonnal az anyai érzések, akkor mi a helyzet az édesapákkal? Nyilván az ő esetükben is előfordulhat, hogy amint megérzik a pici rúgását az anya hasfalán keresztül, érzelmileg máris készen állnak a következő életszakaszra. De akkor se lepődjünk meg, ha az apa esetleg egészen addig nem tud érdemben mit kezdeni a kis jövevénnyel, amíg nem tud vele játszani. Gondoljunk bele: neki nem borul fel fenekestül a hormonháztartása, nem rendeződik át az egész teste, nem vajúdik órákon át, nem táplálhatja a testéből a babát. Ráadásul még mindig az a leggyakoribb, hogy az újszülött gondozása szinte teljes mértékben az anyára hárul. Az Anyává válás kurzusomban épp emiatt annak is szentelek egy részt, hogy hogyan segíthetünk a jövendőbeli édesapáknak az apai érzelmek felfedezésében, kiteljesítésében.
A férfiak sokszor nehezebben tudják azonosítani és kifejezni az érzéseiket – pedig számukra is okozhat elakadást, ha épp kevésbé értik vagy tolerálják a párjuk változásait, ha a szülés során erős tehetetlenségérzést élnek át, ha nem találják a helyüket új szerepükben. Ha segítjük őket abban, hogy meg tudják fogalmazni gondjaikat, az már fél siker.
Apa lettem! – Útmutató apáknak a szülővé válás folyamatáról, örömteli és praktikus oldalairól
A baba első éve – Minden információ egy helyen az újszülöttkortól egészen 1 éves korig.
