A válás: krízis. Mindenkinek az. Annak is, aki kezdeményezi, annak is, akit váratlanul ér, krízis akkor is, ha közös döntés, és krízis a gyerekek számára. Ez nem jelenti azt, hogy bizonyos esetekben nem ez a megoldás, ugyanakkor néhány dologra oda kell figyelni.
Szerző: Tóth Zsuzsa családterapeuta, baranyfelho.hu
Mindenekelőtt: érdemes nem elfelejteni, hogy a válást meg is lehet előzni. Ezenkívül fontos tudni, hogy a krízisből van kiút, valamint hogy a válást lehet jól csinálni. Lássuk, hogyan lehet megelőzni, és ha muszáj megtenni, hogyan lehet a lehető legkisebb sérülésekkel.
Látszólag ugyanoda mennek haza, ugyanaz az életük, mégis, mintha teljesen más moziban ülnének, mint a párjuk. Az egyik félnek boldogság volt a gyerekek születése, a másik úgy élte meg, mint a legnagyobb nehézséget. Az egyik arra emlékszik, hogy „te sosem figyeltél oda rám”, a másik meg úgy érzi, „neked soha semmi sem jó”.
Lépések a megelőzésért
Mielőtt rátérnék arra, hogy ha már válni kell, azt hogyan érdemes csinálni, szeretnék pár gondolatot megosztani a megelőzésről. Ha azt érzitek, hogy krízis ugyan még nincs, de egyre több dologban nem értetek egyet és azokat nem is tudjátok jól átbeszélni, akkor kérjetek külső segítséget. Egy időben megkeresett szakember néhány alkalom alatt is át tudja fordítani – veletek együtt – a rossz irányba tartó folyamatokat.
Újra meg újra figyelmeztessétek magatokat a kapcsolat során, hogy alapvetően szeretitek egymást, nem akarjátok bántani a másikat, és feltételezhetően a másik sem akar bántani titeket. (A bántalmazó kapcsolatok más kategóriába tartoznak, ez a cikk most az egyenrangú kapcsolatokról szól.)
Tekintsetek vissza: hol voltak azok a nehéz pillanatok, amelyeket nem sikerült úgy megosztanotok a másikkal, hogy támogatást kaphassatok? Beszéljetek ezekről! Ha már eljutottatok odáig, hogy jó lenne erről beszélgetni, teremtsetek rá alkalmat – tudom, ez a legnehezebb, de megéri…
Nagyon fontosak az úgynevezett énüzenetek. Érdemes nem úgy kezdenünk a beszélgetést, hogy vádaskodunk, hibáztatunk. Tényleg nagyon sok családot, párt láttam már, és ez a módszer még soha nem hozott megoldást! Énüzenet az, amikor megfogalmazzuk, hogy mit érzünk, mi fáj, mi esne jól, mi segítene.
Ha mégis válásra kerül sor
Kanyarodjunk rá arra, hogy mire érdemes odafigyelni, ha mégis a válás mellett döntöttetek.
Fontos, hogyan mondjátok el a gyerekeknek, és mikor. Ne beszéljetek róla, amíg nem vagytok biztosak benne, ne szóljatok hónapokkal a külön költözés előtt, de ne is akkor, amikor egyikőtök már bőröndökkel áll az ajtóban. Adjatok nekik időt, pár hetet arra, hogy feltehessék az ilyenkor felmerülő kérdéseket, hogy át tudjátok beszélni a legfontosabb dolgokat. Vigasztaljátok őket, legyetek velük, fejezzétek ki, hogy tudjátok, milyen nehéz ez most nekik, de itt vagytok, segítetek.
Fontos, hogy szülőként mindketten azonos állásponton legyetek.
Anya anya marad…
Biztosítsátok a gyerekeket arról is, hogy bár vannak kapcsolatok, amelyek nem örökre szólnak, de a szülő-gyerek kapcsolat nem ilyen, tehát e tekintetben nincs mitől félniük! Tudatosítsátok bennük: az, hogy a két szülő nem lesz többé férj és feleség, nem jelenti azt, hogy anyu és apu megszűnik létezni.
El kell mondani továbbá a gyerekeknek, mire számíthatnak, hogyan lesz ezután. Ki költözik, ki hol fog lakni? Melyik szülővel mikor, hogyan és mennyit lesznek?
Nagyon fontosnak tartom azt is, hogy egyik szülő se mondjon rosszat a másik szülőre. A gyerek érdeke az, hogy mindkettőjüket tovább szerethesse, nem szabad akadályozni ezt! Azt se feledjétek, hogy felelhetitek a gyerekek bizonyos kérdéseire, ha nem tudjátok azonnal a választ: „Ez egy fontos kérdés, adjatok egy kis időt, átgondoljuk és beszélgetünk még erről.”
Gyermeki reakciók
Ha úgy érzitek, hogy a válás körüli nehézségek túlnőnek rajtatok, kérjetek segítséget, többféle szakember is tud támogatást nyújtani a váláskísérésben. A gyerekeknek lesznek szokatlan reakciói, melyek természetes következményei a krízishelyzetnek. Ezek más-más életkorban eltérőek lehetnek.
Ha azonban nagyon elhúzódnak vagy súlyosbodnak, érdemes gyermekpszichológus szakembert bevonni a megoldásba.
Szorongás, hiszti…
Az óvodásoknál vagy a náluk is kisebbeknél fokozódhat a szeparációs szorongás. Sokkal nehezebben válhatnak el például a szülőtől reggel az oviban, vagy ha a nagyi érkezik vigyázni rájuk. Reagálhatnak regresszióval is; ez egy korábbi fejlődési szinte való visszaesés, melynek következtében például újra bepisilhet az a gyerek, aki már szobatiszta volt. Lehetnek a kicsik hisztisebbek, sírósabbak, dühösek – és mindez teljesen érthető.
A válásnál szétesik valami, amit addig mindenki egységnek hitt, és az új helyzettel való megküzdés nehéz. Ha bekövetkezik, legyetek türelmesek magatokhoz és a gyerekekhez is. Bár senki nem így tervezi az életét, amikor nekivág a felnőtt éveinek, ez a fordulat egy újfajta, remélhetően jobb folytatás kezdete is lehet.
GYERMEKPSZICHOLÓGIA – Születéstől egészen 6 éves korig
Félelem, hiszti, dackorszak, agresszivitás, veszekedés, válás, körömrágás, büntetés, testvérféltékenység. Az ezekhez hasonló kérdések sora végtelen – és ez így természetes! Hiszen a szülői szerepet is tanulni kell. Ehhez nyújt segítséget könyvünk, születéstől egészen 6 éves korig.
