Egyre gyakrabban hivatkozunk a párkapcsolatra mint különálló entitásra – hallhatjuk például, hogy mindkét félnek szüksége van énidőre, és hogy ezenfelül a kapcsolatukat is tudatosan ápolniuk, táplálniuk kell.
Szerző: Juhász Ágnes life és karrier-coach
Minden emberpár kapcsolata jelentős változáson megy keresztül, amikor megszületik az első utódjuk. Korábban volt az én, a te és a mi – ennek jó esetben már ismerjük a határait, szabályait. Most pedig, akármennyire várjuk is az érkezését, mégiscsak betolakodik ebbe a rendszerbe egy új kis lény és fenekestül felforgatja azt.
Érthető módon akár a hangulatingadozások, az indokolatlannak tűnő, de ugyanakkor teljesen természetes érzelmi kitörések, akár az új csodából, azaz a várandósságból, a baba-mama szimbiózisból való kirekesztődéssel kapcsolatos érzések próbára tehetik a párkapcsolatot, már a szülés előtt. Számos férfi éli meg azt, hogy élete párjának a szívében lecsúszott az első helyről, amit nem mindenkinek egyszerű feldolgoznia. A gyermekágyi időszakban ezek az élmények tovább fokozódhatnak. Azoknál a pároknál, ahol – akár tudatosan ráerősítve – ilyenkor is jól működik a kommunikáció, könnyebb a helyzet, de mondjuk ki: ebben az időszakban szükség van a türelemre.
Hogy ne vesszen el az intimitás
Ne kerüljük ki a szexualitás kérdéskörét sem. Egyáltalán nem kőbe vésett, de mégis gyakori, hogy a pozitív terhességi teszt után hosszú hónapokra megcsappannak, vagy akár teljesen el is tűnnek az intim együttlétek a pár életéből. Ennek számos fizikai és lelki, objektív és szubjektív oka lehet. Ebben az esetben különösen fontos az empátia és az elfogadás – mindkét oldalról. Segíthet, ha nem hiányállapotként fogjuk fel ezt az időszakot, hanem az ismerkedés, a kísérletezés kerül a fókuszba. Rendben van, az nem működik, nem esik jól, ami eddig esetleg a bevett gyakorlat volt, de akkor helyette mi minden lehetséges, amivel örömöt tudunk szerezni a párunknak, és ki tudjuk fejezni a nő-férfi összetartozás érzését? Az intimitásnak számos megélési formájára találhatunk rá, akár konkrétan az ágyban, akár csak egy-egy belesimulós ölelés, spontán nyakpuszi vagy masszázs formájában.
Szülés után – ha a pár orvosilag és lelkileg már készen áll a szexuális élet újrakezdésére – sok nő fél attól, hogy esetleg fájni fog az együttlét, és sokan aggódnak amiatt, hogy megváltozott testüket hogyan fogadja majd a társuk. Legyünk őszinték: nem biztos, hogy az újrakezdés zökkenőmentes lesz. Kicsit olyan ez, mintha újra elveszítenénk a szüzességünket – ez azonban lehetőséget ad a másik testének, vágyainak újbóli felfedezésére, új kedvenc szokások kialakítására is. Ne féljünk kísérletezni, és adott esetben például síkosítót beszerezni.
Az első hónapok felfokozott érzelmi és testi változásai után sem zárulnak le a párkapcsolat folyamatos kihívásai, vagy inkább mondjuk úgy, hogy fejlődési lehetőségei. Anyaként szerintem sokunk nevében mondhatom, hogy alig van annál szexibb, mint amikor gyönyörködhetünk a szerelmünk és a gyermekünk közös játékában, meghitt közös időtöltésében. Felemelő érzés megélni, ha szülőpárként jól együtt tudunk működni. Ha meg tudjuk beszélni és oldani a felmerülő gondokat közösen, vállt vállnak vetve. Ez persze nem minden esetben jön könnyen.
A kettesben töltött idő ereje
Különböző családi mintákat hozhatunk, eltérően reagálhatunk gyermekünk nehéz pillanataira, más-más napi problémáink lehetnek, amitől máshogyan láthatjuk egy-egy családi feladat jelentőségét – és ez mind-mind konfliktusokat szülhet. Különösen azoknál, akik kifejezetten jól szeretnék csinálni a gyermeknevelést, ez hatalmas frusztrációt is okozhat. Könnyebben átvészelik a nehézségeket azok a párok, akik elfogadják, hogy természetes dolog, ha vannak „fentek és lentek”, hibák, akik őszintén és könnyedén képesek megbocsátani a párjuknak és saját maguknak egy-egy rosszul sikerült családi esemény vagy egy-egy őrjítő hétköznap délután miatt.
Érdemes időnként kívülről megfigyelnünk magunkat: mik a nem kívánt ismétlődő jelenetek? Ilyenkor ki mit és hogyan mond, hogyan cselekszik? Ha érzelmileg független kívülállóként néznénk magunkat egy színházban, akkor is ugyanúgy folytatnánk a párbeszédet? Mi lenne, ha kipróbálnánk valami másféle reakciót?
Ehhez a megkérdőjelezhetetlen egységhez szükség van kettesben töltött időre, közös élmények gyűjtésére – melyekre igenis, tudatosan kell megteremteni a lehetőséget. Itt sem az idő hossza vagy a programok különlegessége számít. Inkább legyen hetente több húszperces, jóízű beszélgetés elalvás előtt az ágyban, vagy a gyermekek lefektetése után közös borozás, egy-egy lopott vacsora vagy ebéd kettesben, mint hogy hónapokig várjunk egy wellness-hétvégére, és addig csak némán nyomkodjuk a telefonunkat egymás mellett!
Szülők lettünk! – Segítség a fogamzástól négyéves korig
