Ha egy kisgyerek fejlődése eltér az átlagtól, lehet, hogy csak egy ártalmatlan személyiségjeggyel állunk szemben,
de valós probléma is állhat a háttérben. Ezért mindenképp érdemes szakember segítségét kérni.
Szerző: Zimmerer Anita gyógypedagógus
A viselkedési zavarok nem valódi betegségek, inkább olyan összetett problémák, melyek a későbbiekben magasabb szintű tanulási problémákhoz vezethetnek. Az átlagtól eltérő magatartás stigmatizál, ami akadályozza szociális kapcsolatok megfelelő alakulását. A környezet elutasító magatartása depressziót is eredményezhet a gyermeknél. Ha a viselkedészavar beigazolódik és diagnosztizálják, elengedhetetlen a környezet megfelelő tájékoztatása (család, óvodai közösség), mert így csökkenthetők a negatív környezeti reakciók.
Fontos a mielőbbi diagnózis, hogy korán megindulhasson a gyermek kezelése, fejlesztése, annál is inkább, mivel bizonyos életkor felett (5 év) már nem alakulnak idegi kapcsolatok az idegsejtek között, így az agy a későbbiekben csak a meglévő „hibákkal” együtt tud működni.
Ám a pontos diagnózis felállítása nehéz feladat, a tünetek utalhatnak párhuzamosan megjelenő betegségre is. Az autizmus spektrumzavar jellemzője lehet például a tic, amely akaratlanul fellépő, rövid mozgásokban, rángásokban vagy hangadásokban nyilvánulhat meg (ám nem minden ticzavarban szenvedő gyermek autista). Az érintettek egy részének az intelligenciahányadosa átlag feletti.
Figyelemre méltó gyanújelek
Mivel a specifikus tünetek a korai életszakaszban még nem jelennek meg, csecsemőkorban nagyon nehéz a problémát meghatározni. A gyanújelekre azonban érdemes odafigyelni! Ha a babánál izomtónus-eloszlási probléma figyelhető meg (ennek jele lehet például a nem szimmetrikus, „féloldalas” mozgás), ha megkésett vagy épp túl gyors a mozgásfejlődése, ha evési, nyelési, rágási nehézségei vannak, ha túlérzékenység jellemzi, ha alvási nehézségei vannak, ha csecsemőkori reflexei elhúzódóan fennmaradnak, akkor ez lehet viselkedészavar előjele, de betegségek kísérő tünete is. Viselkedészavarok esetén bizonyos agyi pályák nem megfelelően működnek. Ezek speciális stimulusok által javíthatók, illetve más területek edzésével kompenzálhatók. Rizikótényezők lehetnek az anyaméhben elszenvedett toxikus ártalmak, mint például a dohányzás, de gyakran tapasztalható családi halmozódás is. Az érintetteknél pontos, egyénre szabott kezelés szükséges, amit minden esetben szakember által végzett állapotfelmérésnek kell megelőznie.
Érzékelés a méhen belül
Az érzékszervek az anyaméhben fejlődnek ki, és már odabenn is folyamatosan ingerek árasztják el a gyermeket, melyek érzetté alakulnak. Ezek az idegpályákon keresztül az agyba jutnak, és a tanulási folyamat során az ingerek feldolgozása által új idegi kapcsolatok alakulnak ki. Így fejlődik a gyermek agya.
A magzat ugyancsak érzi az anya mozgását, a saját helyzetét, a rezgéseket, a tapintást, amikor az anya megsimogatja a hasát, hallja a hangokat. Ezek az ősi érzékelőrendszerek felelnek a megfelelő izomtónus, testtartás kialakulásáért, hatnak a helyzetérzékelésre, a szemmozgásokra, a térlátás és térérzet megfelelő alakulására, megalapozva, hogy később a gyermek mozgás közben ne menjen neki semminek.
Fontos, hogy az anya minél aktívabban töltse a várandósságát, hacsak orvosi ok ezt nem akadályozza.
Bár még nem képes az akaratlagos válaszra, szüksége van ezekre, beleértve az emberi beszédet, a szemkontaktust, a mimikát, a zenét, a kontrasztokat, a színeket, melyek mind hozzájárulnak a fejlődéséhez.
Integrációs nehézségek
Az integráció olyan tanulási folyamat, melynek során az agy megtanulja az érzeteket, és képessé válik hasznosan rendezni azokat, megfelelő tervezési és végrehajtási folyamatok jönnek létre, és azok összekapcsolása is megtörténik. Amikor ebben a rendszerben bármely szinten zavar lép fel, a végrehajtás nem lesz megfelelő.
A szenzoros feldolgozási zavar a legkülönfélébb területeken okozhat tüneteket, adott ingerre a gyermek oda nem illő módon fog reagálni, például túlzóan, vagy túl visszafogottan. Előfordulhat hiszti vagy agresszió éppúgy, mint jelentős visszafogottság, félénkség. A szenzoros feldolgozási zavarral élő gyermek mozgása is feltűnő jeleket mutathat: nekimegy másoknak vagy a tárgyaknak, esik-kel, képtelen egy helyben maradni.
Látásban megjelenő tünet lehet, hogy a kicsi nehezen létesít szemkontaktust, térben-síkban nehezen tájékozódik, gondot jelent neki az emberi arcok felismerése. A hallásában is jelentkezhet probléma: félreérti a kérdéseket, nem nagy zajok esetén is befogja a fülét, vagy ellenkezőleg, szeret erős zajokat kelteni. A zsivajból nehezen szűri ki a hangokat. A ritmust nem tudja jól érzékelni. Érintésekre túlzóan reagál, nem szereti az ölelést, simogatást. Nagyon zavarja a ruha címkéje, a cipő túl szoros neki, ahogy a zokni is, és bizony „fáj” a körömvágás. Nehezített lehet az egyensúlyrendszer működése is, gyakori a tériszony és a félelem a lépcsőzéstől. A gyermek gyakran nem képes megfelelő izomfeszüléssel reagálni, nem szereti a bizonytalan testhelyzeteket.
Mivel maga az alap a hibás, tanulás hatására sem csökken a zavar, legfeljebb szerencsés esetben a gyermek valamennyire kompenzálni tudja hiányosságait. Mivel az ingerelárasztás az érintetteknél épp ellenkező hatást szokott kiváltani, mint amit várnánk, ezt sem érdemes erőltetni! Mindenképpen kezelésre van szükség.
A szenzoros zavar gyakran fordul elő autizmussal, ADHD-val, tanulási ne- hézségekkel együtt, melyekkel szintén foglalkozni kell.
Terápiás lehetőségek
• Foglalkozásterápia (OT).
• DSZIT-/Ayres-terápia.
• Vizuális és hallásterápiák.
• Tervezett Szenzoros
Mozgás Terápia –TSMT/HRG.
A terápia beállítását és a megelőző állapotfelmérést mindig szakemberre – gyermekpszichiáterre vagy pszichológusra – kell bízni!
GYERMEKPSZICHOLÓGIA – Születéstől egészen 6 éves korig
Félelem, hiszti, dackorszak, agresszivitás, veszekedés, válás, körömrágás, büntetés, testvérféltékenység. Az ezekhez hasonló kérdések sora végtelen – és ez így természetes! Hiszen a szülői szerepet is tanulni kell. Ehhez nyújt segítséget könyvünk, születéstől egészen 6 éves korig.
