Az előző cikkben ismertettem a stresszes állapotok 3 különböző szintjét, és azt is elmondtam, mi mindent érdemes folyamatosan megtennünk annak érdekében, hogy általános állapotunk a lehető legjobb legyen. Ez fontos, hiszen így kisebb hatást gyakorolnak ránk a stresszorok – amelyeket az életünkből kizárnunk lehetetlen.
Szerző: Juhász Ágnes life- és karriercoach, femmefactory.hu
Ha a középső szinten érezzük magunkat, azaz már egyértelműen stresszes, feszült állapotban vagyunk, akkor az alábbi gyakorlati tippekkel érdemes megpróbálkoznunk (de természetesen mindenkit arra biztatok, hogy önismereti útján térképezze fel: neki személy szerint mi segít a legjobban).
Nézőpontváltás és „menedékhely”
Ha még van hozzá erőnk, és a stresszt alapvetően egy másik ember viselkedése, vélt vagy valós gondolatai váltják ki belőlünk, akkor érdemes megpróbálnunk azzal, hogy nézőpontot váltunk. Belehelyezkedünk a másik helyzetébe, körülményeibe, „az ő cipőjében járva” egy kicsit. Vagy kicsit kívülről megfigyelhetjük a saját gondolatainkat, érzéseinket, reakcióinkat, mintha bizonyos értelemben kilépnénk a testünkből, eltávolodnánk a saját elménktől.
Ugyanígy „előképzettséget” igényel, de ha elsajátítottuk, akkor nagyon hatásos lehet az, ha mentálisan egy megnyugtató helyre „menekülünk”. Amennyiben korábban már begyakoroltuk relaxációink során egy biztonságos, nyugodt hely mentális kialakítását, ahol könnyedséget és feltétel nélküli szeretetet érzünk, akkor képzeletünk erejével pár pillanat alatt oda teleportálhatjuk magunkat, jelentősen elcsitítva az elménket.
Ventilálás és kimozdulás
Az előző két tipp elsőre talán túlságosan nehezen kivitelezhetőnek tűnhet, így jöjjön még néhány sokkal egyszerűbb. Ilyen lehet a ventilálás, vagyis az, amikor elmondjuk valakinek – akinek van erre az adott helyzetben ideje, idegrendszere és hajlandósága –, hogy mi bánt minket. Ebben a helyzetben nem (feltétlenül) szeretnénk, ha a másik megoldási javaslatokkal árasztana el, és ezt érdemes is előre tisztázni: „Most csak ki szeretném ereszteni a felgyülemlett gőzt, kiszellőztetni a fejem, sokat segítene, ha meghallgatnál!” Lényeges, hogy a ventilálás lehetősége kölcsönös alapon működjön a kapcsolatban, és akkor egyik fél sem fogja később kihasználva, kifacsarva érezni magát.
Még jobb, ha valami programot is kitalálunk hozzá. Ha épp nem tudjuk elhagyni a lakást, akkor is csinálhatunk valami közös mozgásos játékot otthon: sorverseny, akadálypálya, picikkel maminbaba-táncikálás. A gyerekek nagyon szokták élvezni a spontán bulikat, így ha berakunk egy jó kis zenét és hangosan énekelünk, táncolunk, az nekik is tetszeni fog.
Így is lazulhatunk
Végső esetben, mondjuk egy nyűgös nap pár perces alvásidejében is végezhetünk progresszív izomlazításokat: testünk egyes részein sorban megfeszítjük egyesével az izmainkat és utána ellazítjuk. Ez gyakorlatilag mindenkinél, minden esetben kivitelezhető módszer. Mindeközben, ha sikerül lazaságot és humort vinni az adott helyzetbe, az mindenkire csak jó hatással lehet. Nyugodtan elengedhetjük az aznapi teendőink nagy részét – többnyire úgyis megvárnak… Lehet bolondozni, lazulni, összebújva mesélni, sokat nevetni. Apropó: a nevetést eleinte nyugodtan lehet erőltetni is! Ha elkezdjük mondani, hogy hahahaha, hihihi, ez előbb-utóbb átcsap igazi, őszinte nevetésbe – ami pedig, mint tudjuk: ragadós, így a feszültség oldható.
Vissza a gondolkodáshoz!
Szeretnék néhány tippet adni a harmadik szintű stressz esetére is, amikor már nem vagyunk képesek tudatosan stresszoldó technikákat alkalmazni. Ilyenkor az a cél, hogy visszatérjünk a gondolkodásképes szintre. Végezhetünk légzésfigyelést, akár a számlálás módszerével – érdemes utánanéznünk például az úgynevezett négyszöglégzés technikájának.
Hasonló okokból csodákra képes az, ha kihúzzuk magunkat, néhányszor hátrafelé körzünk a vállunkkal és magabiztos testtartást veszünk fel. Bármiféle mozgás, ringatózás, akár dudorászás, ami belülről jön, és segít lazítani a feszülő izmainkat, csak jót tehet!
Végül pedig: pánik esetén nézzünk körül és keressünk például kék, zöld, piros tárgyakat, dolgokat a közelünkben – ez is segíthet, hogy megérkezzünk az agyunkban dúló viharból az „itt és most”-ba.
Írásunk első részét itt olvashatod:
Ajánljuk GYERMEKPSZICHOLÓGIA című könyvünket:
Félelem, hiszti, dackorszak, agresszivitás, veszekedés, válás, körömrágás, büntetés, testvérféltékenység. Az ezekhez hasonló kérdések sora végtelen – és ez így természetes! Hiszen a szülői szerepet is tanulni kell. Ehhez nyújt segítséget könyvünk, születéstől egészen 6 éves korig.
GYERMEKPSZICHOLÓGIA könyvünk megvásárolható webshopunkban!
