A pólya szó hallatán általában egy zsákszerűre hajtható és/vagy zsákformára összeköthető, habos-fodros csomag jut eszünkbe, amiből csak a baba feje kandikál ki. Sokan már csak képen láttunk ilyen babakelengyét. Pedig a pólya ma is létező eszköz, ami formailag már rengeteget módosult, modernizálódott, de funkcióját tekintve változatlan maradt.
Szerző: Szabó Nikolett
Ha csecsemő, akkor pólyás baba?
A pólya jó pár éve még alapfelszerelésnek számított, ha kisbaba született a családban. Kezdő szülőknek akár nagyobb biztonságérzetet is adhatott a merev pólyába szorosan bebugyolált kisbaba látványa. Négyszögletű anyagról van szó, amelynek egyik sarkába a baba fejét kell tenni, a másik három sarkát pedig egymásra hajtogatni – alulról-balról-jobbról –, majd az egész csomagot rögzíteni szalaggal, gombbal, tépőzárral, gombbal, vagy épp patenttal. Ennek a zsákszerűre hajtogatott, puha anyagból készült, gyakran kókuszmerevítéssel ellátott holminak vette át a szerepét például a kórházból való hazatéréskor a hordozó. A pár napos babát jobb olyan eszközben hazavinni, ami nemcsak melegíti, de jól alá is támasztja a testét, hiszen nem csak a feje lágya nem nőtt még be, hanem a gerincoszlopa mellett haladó kis izmok is gyengék még.
Hordozó vagy pólya?
A hordozók megjelenésétől függetlenül ma is gyártanak pólyákat – természetesen számtalan színben, anyagban, fazonban, különböző árkategóriákban, a fodrokat elhagyva vagy fokozva – és sokan használják is. Ennek egyik fő oka, hogy a pólya, ha megfelelően alkalmazzák, szintén remekül alátámasztja az újszülött gerincét, fejét.
Egyszerű és nagyszerű
A szorosan becsomagolt pólyás baba látványa a kikandikáló fejecskével tehát ma sem a múlté, bár a fodrokat egyre többször mellőzik a gyártók. Helyettük az egyszerű vonalvezetésű darabok, a divatos színek, anyagok és minták kerültek előtérbe. A legtöbb ilyen holmi széthajtható, kétszínű – például az egyik oldalán bájos kis minta van, másikon egyszínű az anyag –, és ha már kinőtte a baba, takarónak is használható. A merevítője általában kivehető.
Az úgynevezett babazsák pedig konkrétan egy fordított papucsszerű zsák, amibe egyszerűen bele lehet dugni a babát, nem kell az anyagot hajtogatni.
Mire alkalmas?
A pólya eredeti funkciója az, hogy a magát még tartani képtelen újszülött testét, gerincét, nyakát, fejét stabilan tartsa. A bebugyolált baba a merevített textilben stabilan tud feküdni. Ezenkívül a pólya megkönnyíti, hogy olyan személy is kézbe vehesse a babát, aki pont emiatt a „rongybabát fogok” érzés miatt egyébként félne felvenni őt. (Természetesen csak a két karunkat használva is képesek lehetünk tökéletesen alátámasztani a baba testét, de tény, hogy ehhez kell némi gyakorlás.)
Hátránya a pólyában szoptatásnak, hogy kevesebb közvetlen testkontaktust tudunk teremteni, kevésbé érvényesül a bőr bőrrel való érintkezésének elve.
Szorosan, biztonságban
Ezt a funkciót persze másképp is ki lehet váltani, mondjuk, ha szorosan bebugyoláljuk a babát egy takaróba, ami szintén megadhatja a „burokban vagyok” érzést, ráadásul sokkal rugalmasabb formában, mint a pólyázással. A legtermészetesebb módja a közelség megteremtésének persze az, ha szorosan magunkhoz öleljük a kisbabánkat, bármiféle textil nélkül. Ezt pólyával együtt nem tudjuk megtenni.
Pólyázzunk vagy sem?
Korábban a pólya merev és feszes babakelengye volt, amiben a kicsi szinte mozogni is alig tudott. Az orvostudomány fejlődésével, ismereteink bővülésével arra is rájöttünk, hogy a baba lábainak kiegyenesítése miatt – ami a szoros pólyában megtörtént – akár csípőficam is kialakulhat. Emellett a baba teste túl is melegedhetett a hagyományos szoros pólyálás miatt, ezért alkalmazásakor nagyon kellett figyelni a hőmérsékletre, az időjárásra és a ruharétegekre.
A mai modern változatok tervezésekor mindezekre a szempontokra már odafigyelnek és a pólya ma már közel sem olyan szoros viselet a babának, mint évtizedekkel ezelőtt. A légáteresztő anyagoknak köszönhetően a szellőzésük is megoldott.
Az sem mindegy, hogy milyen időintervallumban alkalmazzuk a pólyát. A baba időszakos hordozásához, etetéséhez, rokonlátogatáshoz, melegen tartáshoz alkalmas lehet. Állandóan benne tartani a picit azonban nem javasolt, mert a nem túl szoros pólyázás is gátolhatja őt a szabad mozgásban, hátráltatva mozgásfejlődését.
Rajtatok múlik
Miután a mai modern pólyák már sokkal kíméletesebbek, mint elődeik, leginkább egyéni preferencia alapján dönthetünk a pólya használata mellett vagy ellen. Ha valaki idegenkedik attól, hogy szorosan becsomagolja babáját, nem biztos, hogy számára ez a jó választás. Ha azonban a baba fizikai stabilitása ad egyfajta megnyugtató érzést a szülőnek, akkor megfelelő babakelengye lehet.
De erre nincs garancia. Előfordulhat, hogy 9 hónapnyi gubbasztás után végre szabadon akar rugdalózni, szétvetett karokkal–lábakkal hadonászni, és eszében sincs a pólyában maradni.
