Akármennyire igyekeznek is a kismamák felkészülni a baba érkezésére, lesznek olyan pillanatok, amikor úgy érzik: teljesen tanácstalanok. Bár egyetlen szülésfelkészítő, babaápolási tanfolyam, ilyen-olyan tanácsadás sem képes előzetesen mindenre választ adni, a Czeizel Intézet szakértői arra törekszenek, hogy a baba megszületése felett érzett öröm és boldogság ne tűnjön el a hétköznapok sodrásában. Mit mondanak ők?
Szerző: Fekete Zoltán újságíró, Czeizel Intézet
Amennyiben szülés után pár napig még eltart a kórházi tartózkodás, ez idő alatt elvégzik az első, fontosabb vizsgálatokat. Megfigyelik, hogy a baba szervezete megfelelően alkalmazkodik-e az új körülményekhez, egy esetleges sárgaság élettani-e vagy kóros, az anyagcsere problémás vagy kielégítő, jól működnek-e a kicsi érzékszervei.
Ha azonban már másnap hazatér a család, Prof. Dr. Fekete György csecsemő- és gyermekgyógyász, klinikai genetikus azt javasolja, hogy a lehető leghamarabb kerüljön sor a házi gyermekorvos és a védőnő látogatására, hogy az első státuszvizsgálat, az újszülött állapotfelmérése megtörténjen. A gyermekorvos írja fel a K- és D-vitamint is, amit a csecsemőnek kapnia kell. A K-vitamin a véralvadási zavarok elkerülése miatt szükséges (az első adagot már a kórházban megkapja az újszülött), a D-vitamin pedig többek között segíti a csontfejlődést és erősíti az immunrendszert.
Kiemelten fontos a baba bőrének ápolása, a gyulladások és gombás fertőzések elkerülése, melyek ebben az életkorban komoly problémákat okozhatnak. A gyermekorvost pedig mindenképpen tájékoztatni kell, ha a családban valaki allergiás, hiszen ez örökletes lehet, és például ekcémát (atópiás dermatitis), kötőhártyagyulladást is okozhat.
Klinikai genetikusként pedig úgy véli, a koponya-, hasi és csípő ultrahangvizsgálattal mindenképpen érdemes a gyermek egészségi állapotát felmérni az esetlegesen kiszűrt rendellenességek korai kezelése, vagy az abból kialakuló betegségek megelőzése érdekében.
Gyakori aggodalmak
A csecsemő ápolása, gondozása nagy körültekintést, odafigyelést igényel, amire az anyukák jó esetben már várandósként tudatosan készülnek, igyekeznek minél több információt begyűjteni, és a különböző fogásokat lehetőség szerint a gyakorlatban is elsajátítani. Akadnak azonban olyan helyzetek, amikor nem pont úgy történnek a dolgok, mint ahogyan azt a tanultak szerint várnák, ilyenkor pedig megrémülnek, vagy úgy érzik, rosszul csináltak valamit. Bartos Rita szülésznő szerint nem kell kétségbeesni: van, hogy egyszerűen csak más a ritmusa a babának, és idő kell az összecsiszolódáshoz. Ilyen helyzetet teremthet például a fürdetés, ami általában a napirend része, s már-már úgy tekintenek rá, mint valami különleges attrakcióra.
Bartos Rita szerint jó, ha kialakul egy megszokott rend a csecsemő életében, de a szülőknek nem kell körömszakadtukig ragaszkodniuk hozzá. Ha az anyuka fáradt, a szülést követően nem érzi magát elég erősnek, esetleg az apuka később ér haza és a pancsizás elmarad, nem történik semmi rendkívüli. Heti 2-3 fürdetés is elég, mivel a baba nem izzad, nem „koszolódik”. Az adaptációs időszak sem egy-két nap, és nincs két egyforma csecsemő. Van köztük olyan, aki a kezdetektől élvezi a fürdést, és van, aki az első jó pár alkalmat végigsírja. Ilyenkor nem a szülők csinálnak rosszul valamit, egyszerűen csak rengeteg inger éri az újszülötteket, és ezekre nem egyformán reagálnak.
Hasonló tapasztalata van Bartos Ritának az élettani sárgasággal hazaengedett babák szoptatásával kapcsolatban is. Tudni kell, hogy a máj kezdeti éretlen működése miatt az újszülöttek nagyon gyakran besárgulnak. A kórházban ezt mindig nagyon gondosan megvizsgálják, és ha nem találnak kóros elváltozást, hazaengedik a csecsemőt. Ebben az állapotban azonban a gyermek néha aluszékony, az igény szerinti szoptatás mellett döntő anyukák így sokszor nem tudják, mikor etessék meg a csöppséget, illetve megvárják-e, amíg felébred.
A szülésznő szerint ilyen esetben tartani kell a háromórás rendszerességet, ébreszteni kell. Nem szabad arra várni, hogy a baba majd jelzi, hogy éhes, az első napokban ugyanis már néhány etetés kimaradása is kiszáradáshoz vezethet.
Szintén sokszor okoz aggodalmat az újszülött kezdeti súlyvesztése, ilyenkor az anyukák hajlamosak túletetni a kicsit, ami akár hányáshoz is vezethet. Pedig ez a súlyvesztés élettanilag normális dolog, születési súlyukat általában a 10-14. napig kell visszaszerezniük a babáknak.
Fontos tehát, hogy a szülők alkalmazkodni tudjanak egy új helyzethez, merjenek változtatni, ne erőltessék rá az elvárásaikat se magukra, se a gyerekre. Ebben pedig segítségükre lehetnek a védőnők is, akik a gyermekágyi időszakban hetente látogatják a kismamákat – a felmerülő kétségekről, bizonytalanságokról érdemes az ő tanácsukat is kikérni.
A szoptatás nem csak etetés!
Az első hetek-hónapok talán egyik legszebb és egyben legnehezebb pontja a szoptatás. Számos tévhit és mítosz lengi körül, különböző iskolák útmutatásaival találkozhatunk ez ügyben, eltérő vélemények, parázs viták kereszttüzében áll. Hogy csak egy példát említsünk: míg a gyermek születését követően hatalmas a nyomás az édesanyán, hogy mindenképpen szoptasson, az első év vége felé már azzal szembesülhet, hogy abba kellene hagynia, mert nem tesz jót a babának. Ez persze nem így van:
Bocskai Zoltánné Irci, a Czeizel Intézet IBCLC laktációs szaktanácsadója szerint nem is csoda, ha vannak, akik félnek a szoptatástól, annak ellenére, hogy tapasztalatai szerint nagyon tudatosan készülnek rá a várandósok. Ennek oka, hogy a rengeteg ellentétes információ, megfelelni akarás, elvárás nyomasztóvá válhat. Nem beszélve arról, hogy vannak, akik úgy érzik: ha az elején nem ment, akkor már nem is fog sikerülni, és feladják, holott időt kellene hagyniuk az összecsiszolódásra, ami akár hetekig is eltarthat. A kezdeti nehézségeket pedig csodás időszak követi!
„Nekem ezt nem mondta senki” – ez a leggyakoribb első reakció, amivel a tanácsadó találkozik, ha szoptatós kismama kéri a segítségét. Sokan ugyanis nem gondolják, hogy az első egy-két alkalom fájdalmas lehet, hogy az alváshiány fizikailag és lelkileg is megviseli őket. Mint ahogyan az sem mindegy, milyen volt a szülésélmény, mennyire volt hosszú a vajúdás, hogyan telt az aranyóra, elszeparálták-e az újszülöttet. Pedig ezek is befolyásolják a szoptatás minőségét!
Számtalan tévhit is nehezíti az anyukák dolgát, ilyen például az, hogy mit lehet vagy nem lehet enni a szoptatás időszakában. Nos, nincsenek tiltólisták, a „k” betűs ételeknél jusson eszükbe, hogy a krumpli egyben burgonya is.
A hozzátáplálásnál pedig az a legjobb, ha a baba jelenlétében készül az étel, miközben az anyukák beszélnek róla, majd először inkább ízleltetik, kóstoltatják, mintsem siettetik az étkezést.
Az elválasztás mikéntjét, idejét stb. hasonló viták kísérik, mint ahogyan az a szoptatásnál tapasztalható. A WHO szerint a legjobb, ha a baba féléves koráig kizárólag anyatejet kap, de szoptatni, ahogyan említettük, kétéves korig javasolt, illetve akár addig, amíg a gyermek abba nem hagyja. Ha az édesanya mégis úgy dönt, vagy a körülmények úgy alakulnak, hogy a szoptatást be kell fejezni, a Czeizel Intézet laktációs tanácsadója a gyengéd elválasztást javasolja, ami a fokozatosság elvén alapul. Ez már csak azért is fontos, mert tapasztalatai szerint az anyukák is nehezen „engedik el”. Mindemellett úgy véli, teljesen rendben van, ha az édesanya úgy dönt, hogy abbahagyja a szoptatást: azért ne folytassa, mert mások ezt tartják helyesnek. Ha azonban mondjuk, gyógyszerszedés miatt kellene befejezni, érdemes tájékozódnia, mivel ma már számos készítmény szedése mellett lehet szoptatni, amelyek nem ártanak a babának.
Bocskainé Irci szerint tehát az első és legfontosabb lépés, hogy az anyukák megértsék: a szoptatás nem csak etetés! Ennél sokkal több: bensőséges kapcsolat, a gyermek-szülő kötődés kialakulásának kezdete, ami csak akkor működik, ha örömteliek a próbálkozások, ha külső-belső nyugalom veszi körül kettejüket. Tudatosítanunk kell magukban, hogy ez az ő történetük, és ketten – anya és gyermeke – meg tudják oldani, akár még nehézségek árán is.
Ha elsősegélyre van szükség
Hazatérve a babával varázslatos, izgalmas időszak elkezdődik, számos csodás, örömteli pillanattal. Nem árt ugyanakkor felkészülni a váratlan, kritikus eseményekre sem. Magyarországon évente hozzávetőlegesen félmillió esetben kerül sor gyermekek ambuláns ellátására, ezeknek pedig körülbelül a 10%-a kórházi felvétellel végződik – ami azt jelenti, hogy átlagosan 4 évente minden gyermek kórházi ellátást igénylő balesetet szenved. A Czeizel Intézet éppen ezért csecsemő-elsősegély-tanfolyamokat is indított, hogy a nehéz helyzetekben is biztos alapokat nyújthasson a szülőknek, nagyszülőknek.
Déri Soma mentőtiszt szerint nagyon fontos, hogy a szülők mentálisan is felkészüljenek a krízishelyzetek kezelésére. Ennek az első mozzanata lehet az elsősegélynyújtás-oktatáson való részvétel. Meg kell jegyezni: a betegségek és sérülések kapcsán a szülők igazán lényeges feladata, hogy felismerjék a riasztó tüneteket, a kóros állapotokat, és ha indokolt, kérjenek segítséget és/vagy alkalmazzák a szükséges elsősegélynyújtás lépéseket.
Déri Soma úgy látja, már az is sikerként könyvelhető el, ha egy ilyen képzés után a szülők magabiztosabban, tudatosabban tudják kezelni a sürgősségi helyzeteket és kevésbé lesz úrrá rajtuk a pánik.
Természetesen az esetek többségében nem komoly vészhelyzetet kell elhárítaniuk, hanem kisebb sérüléseket és egyszerűbb betegségeket szükséges kezelniük. Ám az ilyen helyzetekben is elengedhetetlen az állapotfelmérés, majd ezt követően az indokolt és szükségszerű terápia. Betegségek, sérülések esetén sokszor előfordul, hogy számos jó szándékú tanácsot, segítő ötletet kapnak a szülők. Lényeges, hogy ilyenkor se hagyják magukat befolyásolni, bízzanak az ösztöneikben, járjanak utána a kapott információknak, mert a házi praktikák sokszor inkább ártanak, mint segítenek.
