A címben szereplő, fenti szavak igen népszerűek manapság. Mondhatni, a csapból is ezek folynak. Ami szuper, mert szó esik róluk, ugyanakkor ijesztővé is tud válni, főleg akkor, ha sem időnk, sem energiánk nincs rájuk szülőként.
Szerző: Sánta Dávid blogger, @santabros
Amikor feldobtam ezt a témát a szerkesztőmnek, nagyon tetszett neki az ötlet, én pedig fontosnak találtam, hogy írjak róla. Mert fontos is, főleg, ha szülői szempontból vizsgáljuk a témakört! Ugyanakkor egy fél évvel ezelőttig nem is gondoltam volna, mennyi mindent hozhat ez magával, ha jól szeretnénk csinálni. Az öngondoskodás, az önszeretet ugyanis nagyon más, mint ahogyan az a legtöbbször a köztudatban szerepel. A legtöbben az önzéssel azonosítják, főleg ha valaki már szülő. Milyen szülő az, aki önmagára is szán időt? Pedig a válasz egyszerű: a legjobb! Sokkal kiegyensúlyozottabb, boldogabb, békésebb, valamint példamutató is az az anya, apa, aki időben rádöbben, hogy ezzel mindenki csak nyerhet.
Türelemmel és hasonlítgatás nélkül
Tudnunk kell, hogy egy olyan világban, ahol az önszeretet és az öngondoskodás kifejezések most nyernek csak igazán értelmet, az első és legfontosabb dolgunk, hogy türelmesek legyünk, magunkkal és a saját elvárásainkkal szemben, ne kapkodjunk. Tegyük rendbe a dolgokat – enélkül nem szerethetjük önmagunkat! Mondhatnám úgy is, hogy önismeret nélkül nincs igazi önszeretet. Az első és talán legfontosabb lépés, hogy szeressük önmagunkat, minden hibánkkal együtt, ugyanis ahogyan tökéletes ember nem létezik, úgy tökéletes szülő sem.
Sokszor esünk a hasonlítgatás csapdájába: a mérleg egyik tálcájára tesszük magunkat, a másikra pedig azokat, akiket tökéletesnek aposztrofálunk.
Ezek felesleges körök! Fogadjuk el önmagunkat, legyünk büszkék arra, akik vagyunk, azért, amit elértünk. Szülőnek lenni hatalmas feladat és felelősség, a gyerekek minden életszakaszában. Hiszen amikor már azt hinnénk, révbe értünk, mindig újabb és újabb kihívásokat tartogatnak számunkra. Így sosem érezzük majd, hogy itt a pillanat, végre szánhatunk egy pici időt magunkra is, illetve arra, ami a családunkon kívül igazán boldoggá tesz. Én egy 6 éves kislányt és egy közel 5 éves ikerpárt nevelek a feleségemmel, és apaságom ezen szakaszában jutottam elodáig, hogy lelkiismeret-furdalás nélkül tudok beszélni az öngondoskodásomról. 6 év kellett ahhoz, hogy megértsem: ha szeretem magam, és szánok időt arra, ami feltölt, sokkal kiegyensúlyozottabban lehetek édesapa, férj, egy új ember, aki boldog, és ki meri mondani, hogy önmaga.
Mit érdemes elengedni, mit jó megtartani?
Hihetetlen, hogy 6 hosszú évbe telt, mire el tudtam engedni az elvárásokkal teli szülői szerepet! Rengeteg dolgoztam ezért magamon. Hatalmas sikerként könyvelem el, hogy ma már be tudok úgy ülni egy kávézóba könyvet olvasni a szabadnapomon, hogy nem érdekel, ha úszik a ház, ha rengeteg kerti munka vagy más elintézendő feladat vár. Mert tudom, hogy ez az idő most rólam szól, és arról, hogy lelkileg töltődjek. A többi dolog megvár, sőt sokkal hatékonyabban végzem majd el mindazt, amit kell, ha minden szempontból feltöltődtem. Lehet, hogy most azt gondolod: ez kivitelezhetetlen, biztos, hogy most nem tudok időt szánni rá. Ez butaság, igenis tudsz – magadra mindig kell, hogy legyen időd!
Tanulj a hibámból és ne várj te is 6 hosszú évig. Ebből az egész család profitál!
Sportolj, olvass, táncolj, vagy csak sétálj a természetben, tegyél valami olyat, ami kiszakít a hétköznapokból. Ha pedig már készen állsz, és tudatosan gyakorlod saját magad gondozását, figyelj arra, hogy ez nem csak neked jár, hanem ugyanígy mindenkinek a családban. A gyerekeidnek, a párodnak, mindenkinek kell, hogy legyen egy pici lopott ideje a napjaiban, ami csak róla szól. Találd meg az utad, ápold a lelked, teremts mély köteléket magaddal, legyetek elválaszthatatlanul jóban! Dicsérd, legyél büszke rá, adj neki időt! Ezzel akkora előrelépést teszel nemcsak a szülőségedben, hanem az egész életedben, amiről korábban elképzelésed sem volt. Tudom, hogy képes vagy rá, egyszerű a dolog – csak szeresd magad úgy, ahogyan senki más!
Ahogyan azt Grassalkovich Antal írta egykor: „Önnön magunkhoz vonzó szeretetünk oka és kezdete minden dolgainknak.”
