Nem gondoltam, hogy ötgyermekes anya leszek. Szép lassan, lépésről lépésre lettem azzá. Elmesélem, hogyan, milyen lépcsőfokokon lépkedtem és lépkedtünk a korántsem tökéletes, de nagyon vidám, mozgalmas és sosem unalmas nagycsalád felé.
Szerző: Kovács-Mihócza Orsolya blogger, Barangoló család
Először lett egy várva várt gyermekünk. Gyönyörűnek éltem meg az anyaságot, a kisbabás létet, de egyben nehéz is volt – hiszen már nemcsak a magam igényeiről kellett gondoskodnom, hanem egy kisbaba minden rezdülésére is rezonálnom kellett. Ezt megszokni: az első lépcsőfok.
Másfél évvel később született a második fiunk. A figyelem megosztása, a szeretet „kétszerezése”, a kicsivel és a picivel a mindenkinek megfelelő minőségű jelenlét biztosítása: a következő lépcsőfok.
A harmadik kislány lett! Nagycsaládossá váltunk, és már nem volt annyi kezem, ahány gyerekem, kialakult viszont egy hatalmas rutinom, bevált napirendem, és a nagynak elkezdődött az óvoda. Ez a harmadik lépcsőfok.
Belejöttünk, a miénk minden tapasztalat és rutin – jöhet a negyedik gyermek, egy fiúcska! A nagyok bevonása apró feladatokba, a kisbabás és az óvodás-kisiskolás igények szétválasztása, elfogadása, nagyobb adag ételmennyiség a konyhában: a negyedik lépcsőfok.
És az ötödik gyermek? Egy kislány, aki már otthon született. Én akartam így, és milyen jól tettem! A nagyobbak önálló közlekedése, a komolyabb itthoni feladatok megosztása, figyelem a babára, a kicsire, az ovisra, az általános sulisokra, gigantikus mennyiségű mosni- és hajtogatnivaló, 9 literes levesadagok, főételek és sütemények tripla mennyiségben.
Fokról fokra
Melyik lépcsőfokra volt a legnehezebb fellépni anyaként és családként?
A szinteken persze szét is néztünk. Az elsőn érzékeltem, hogy közösségre van szükségem, különben megbolondulok egyedül a babával napközben – így kerültem egy baba-mama klubba. A második szinten felfogtuk, hogy költöznünk kell, mert a családi életünk mehet rá, ha az addigi kis lakásunkban tovább maradunk. Az új helyen nem volt babaklub, így részt vettem a megalapításában. Ráadásul 9 évig vezethettem nagy örömmel és lelkesedéssel.
Elkezdtem blogot írni, mert rájöttem, hogy van egyediségem, egyéniségem, ami szeretne kibontakozni – nem csak anyaként. Mivel idegenforgalmi közgazdász vagyok, a kirándulásainkról számoltam be, kicsit szakmai, de szubjektív szemmel. (Most már 11 éve írom rendületlenül a Barangoló család blogot.) Szintén ebben az időszakban kezdtem el befelé figyelni, az önismereti munkát komolyan venni. Szükségem is volt rá, mind nekem, mind a családomnak!
A negyedik lépcsőfokon határozottan vágytunk kertre – és megadatott: ismét költözés következett, ami sok energiánkat, és persze pénzünket vitte el. Cserébe kitágult a tér, lett saját birodalmunk, ahová biztonságosan engedhettem ki a gyerekeket anélkül, hogy el kellett volna indulnunk itthonról.
Az ötödik szinten elhittem magamról, hogy a felgyűlt tapasztalataimból könyvet tudok írni, és így is lett: megszületett a Klubdélelőtt, a baba-mama klubok, anyaközösségek kézikönyve. Ezután egy új szakma tanulásába és vállalkozásba kezdtem. Rájöttem, hogy a nagycsaládos anyaság egyfajta „szupererőt” biztosít nekem a szakmai életem újraindításában!
Tovább, együtt
Folyamatosan fejlődő önismeretünk, gyermekeink által formált családi formációnk a házastársi kapcsolatunk mélyülését, a házasságunk szilárdabbá válását hozta magával ajándékba. Minden szabad percet, ami kettesben megadatik – s amelyekből nagyon kevés van – megbecsülünk. Örülünk annak, ami van.
Hogy továbbadjuk a családi fészek melegének örömét – mind szeretetkapcsolatainkban, mind szakmai berkekben.
Hogy vigyázzunk magunkra, és így még sokáig itt lehessünk egymásnak. Hogy jó példát adhassunk gyermekeink és barátaik számára.
Nem kevés feladat! Nagycsaládban azonban ez a sok teendő nem magányos küzdelem, hanem zsibongó, hangos, örökké változó együtt haladás – a következő lépcsőfokok, az elengedés felé.
GYERMEKPSZICHOLÓGIA – Születéstől egészen 6 éves korig
Félelem, hiszti, dackorszak, agresszivitás, veszekedés, válás, körömrágás, büntetés, testvérféltékenység. Az ezekhez hasonló kérdések sora végtelen – és ez így természetes! Hiszen a szülői szerepet is tanulni kell. Ehhez nyújt segítséget könyvünk, születéstől egészen 6 éves korig.
