Meddig természetes? Hogyan hathatunk rá és mivel segíthetjük gyermekünket azon a lelki hullámvasúton, melyet a féltékenység érzésével megjárhat.
Károlyi Nati interjúja Szabó-Héger Zsófia életvezetési tanácsadóval
Folytatás…
Meddig természetes dolog a testvérféltékenység és mikor lehet szükség egy szakember segítségére?
A végső pont, amikor már óvodából-iskolából jelzik, hogy szakemberre van szükség, előtte azonban mindenki maga érzi, meddig képes egyedül megbirkózni a problémával, és mikor nyúlik túl lehetőségein a dolog és igényel szakmai segítséget.
Például: „anya, te tehetsz az egészről”, „én nem ezt akartam”, „vigyétek vissza inkább a kistestvért”.
Lelki nehézségből fizikai betegség
Legyünk azonban szemfülesek és figyeljünk a sokkal nehezebben felismerhető tünetekre, a lelki problémák fizikai tüneteire is!
De ilyen a fülgyulladás („nem akarja meghallani”), a visszatérő láz („addig is velem foglalkoznak”), de még sorolhatnám a körömrágáson, éjszakai bepisilésen át egészen az allergiáig, asztmáig, sőt, a végtelenségig.
Egyszóval, ha a kistestvér megszületése után bármikor (akár még évekkel később is!) feltűnően gyakran járunk a nagyobbikkal gyerekorvoshoz, mindenképpen keressünk fel egy szakembert!
Hogyan támogathatjuk a gyerekeinket, hogy ajándékként élhessék meg a testvérük létezését, és azt, hogy többedmagukkal nőhetnek fel?
Sz.-H.Zs.:Mindenekelőtt folyamatos, őszinte kommunikációval és nyitottsággal. Segítsünk őket abban, hogy a testvérükkel és az egész testvéri helyzettel kapcsolatban ki merjék fejezni az érzéseiket.
Akkor is, ha épp boldogan fociznak egymással a kertben, de akkor is, ha valamin összevesznek, hiszen felnőttként mi is pontosan tudjuk, hogy cseppet sem könnyű folyamatosan alkalmazkodni valakihez, még ha szeretjük is az illetőt.
Konkrét ötletek a testvérféltékenység elkerülésére
– Legyen kialakított napirendünk, amiben a gyerekek állandóságot és biztonságot találnak. Nem kőbe vésett rendszerről van szó, de egy nagyjából állandó napi sorrendiségről, pl. ovi-bölcsi után játszóterezés, utána közös vacsora, azután fürdés, később meseolvasás stb. Olyasfajta napi rutin, amiben a gyerekek aktívan részt vesznek, ezáltal természetes módon, erőlködés nélkül tudnak alkalmazkodni egymás igényeihez és kialakítják közös szokásaikat. (Például a kistestvér fürdik előbb, de az esti meseolvasás közös)
– Soha ne hasonlítgassuk őket össze! Lássuk meg bennük a különbséget, és hagyjuk, hogy azokkal együtt önmaguk legyenek, ne pedig testvérük „bezzeg”-ellentétei.
– Hagyjuk meg a személyes terüket, és tanítsuk meg nekik, hogy ők is tartsák tiszteletben egymásét! Nem kötelező örökké együtt lenniük, együtt játszaniuk. Ha egyikük csendesebb típus (vagy épp csak olyan hangulata van), nyugodtan rajzolgasson egyedül a szobájában csukott ajtó mögött, míg a másik hangosan kisautózik a nappaliban. Segítsük őket, hogy felismerjék egymás hangulatait és aszerint működjenek együtt vagy külön.
-Vegyük észre, ha jól megvannak együtt!
Írásunk első részét itt olvashatod:
