Dr. Eigner Bernadett pszichopedagógus, gyermekterapeuta, integratív játékterapeuta, a Szülő születik című könyv szerzője szerint nagyon fontos tisztáznunk múltunkból eredő mintáinkat, indítékainkat, késztetéseinket ahhoz, hogy kiegyensúlyozottabban, örömtelien élhessük meg a szülői szerepet. Arról kérdeztük őt, miért lehet ez így.
Szerző: Podonyi Hedvig
Tényleg olyan erősen befolyásolnak minket gyermekkori tapasztalataink családtervező, családalapító felnőttként is?
Igen, erősen meghatározó a gyermekkorunk a saját szülővé válásunk folyamatában. Tudatos feltáró munkát igényel, tudatos szembenézést és feldolgozást, hogy bizonyos értelemben tiszta lappal indulhasson, hogy a múlt árnyai ne vetüljenek a leendő, illetve a jelenlegi családunkra, gyermekünkre, és a gyermekünkkel való kapcsolatunkra. Hogy melyek is ezek a bizonyos múltbeli árnyak, amelyek megterhelik a jelen kapcsolatát? A következő példa kiválóan megvilágítja, mire is gondolok. Korábban megkeresett egy kismama, ezzel a levéllel: „Éppen segítséget keresek, mert két hónapos kisbabámmal vagyok itthon, de úgy érzem, az anyai érzések, amiket várnék magamtól, nem alakulnak úgy, ahogy szeretném, és szeretném ezt rendbe hozni. Kérdésem, hogy foglalkozik-e önmagában szülői konzultációval ilyen témában, illetve online is vállal-e konzultációt?”
Inkább személyes konzultációkat vállalok, de mivel az édesanya vidéki volt, online beszélgettem vele. A beszélgetés során nagyon sok minden kiderült rejtett érzéseiből, ellenérzéseiből, a párjával való kapcsolatáról és a gyermekkoráról is. A konzultáció után visszajelzett: „Nagyon sok, számomra meglepő és újszerű információt, nézőpontot hoztál be a képbe, ami nagyon tanulságos és ezúton is köszönöm. A születéstörténetemnek is utánamentem kicsit, és az derült ki, hogy véletlenül sikerült baba voltam, és a születésem is elég »megszenvedősre« sikerült. Anyukám elmondása szerint apukám nem igazán örült a ténynek, hogy érkezni fogok.”
Hogyan lehet egy ilyen helyzetből továbblépni?
Ezt válaszoltam a kismamának: „Úgy gondolom, hogy a saját gyerekkori »csomagod« hatása erőteljesen megmozdult most attól, hogy gyerekből szülővé válsz, és ez sok tudattalan tartalmat, érzelmet, konfliktust mozgathat. Ezek lennének azok a »gyökérokok«, háttértényezők, amiket fel kellene tárni, át kellene dolgozni. Nagyon jó, hogy máris ilyen sokat dolgoztál magadon, és ilyen jól haladsz. Amit most írtál, az a legmélyebb tudattalan hatás lehet, és egyben a legfájdalmasabb is, mert nem várt baba voltál, és valami hasonló történt most veled is, ahogy fogalmaztál; »Bár terveztük a babát, sokkoló is volt, hogy ilyen gyorsan jött.« Ennek a régi traumája megmozdulhatott, és az elfogadás-elutasítás témaköre, valamint a feltehető születési trauma is közrejátszhattak abban, milyen »sorskönyvet« is írtál magadnak a világban való túlélésre, a környezetedhez való alkalmazkodásra. Azt, hogy az érzelmi kapcsolódással, érzelmek kifejezésével, szabályozásával gond van az eredeti családodban, ezek is mutatják, és az édesanyád általad említett teátrális, dramatikus érzelemkifejező viselkedése, talán érzelemhullámzása is. Az ezzel szembeni megküzdésed az, hogy te lefojtod, nem fejezed ki, letompítod az érzelmeket, örömérzéseket, de a negatív érzéseket is. Ami még nekem »kihangosodott« a beszélgetésből, az az, hogy lehet férfiakkal, férfinemmel kapcsolatos rejtett, elfojtott érzelem, konfliktus, vagy elutasítás, esetleg harag benned. Ez egyrészt az apáddal kapcsolatos lehet, másrészt anyád és a bátyád kapcsolata is ezt a mintázatot mutatja, és erre utal a férjeddel kapcsolatos régebbi párkapcsolati dilemmád is: benne maradjak-e ebben a kapcsolatban, érzek-e eleget? Ennek is feltétlenül a mélyére kell hatolni, mert rávetülhetnek tudattalan tartalmak, fantáziák a kisfiadra is.”
Felül lehet írni az egykori, ma is fájó sérelmeket, a negatív események hatását?
Természetesen, ez lehetséges, és ajánlanám is mindenkinek, akinek ilyesmiben volt része gyermekkorában. Ezeket magunkkal hurcolhatjuk egész életünkön keresztül úgy, hogy esetleg nincs is róla tudomásunk. De megroppanhat a lelki, sőt akár a testi egészségünk is az élethosszig cipelt, belül mardosó fájdalmaktól, félelmektől, haragoktól.
Jó lenne, ha léteznének programok még a gyermekvállalás előtt, pontosan erre a szembenézésre, tudatosításra, átdolgozásra kihegyezve. Erre jelenleg csupán egyéni lehetőségek vannak, de mindenkit arra biztatnék, keresse és vegye igénybe ezeket. Én szülőkonzultációs keretben dolgozom a szülőkkel azon, hogy a múltbeli bánásmód, bántalmazás, elhanyagolás, nem optimális családi működés mit okozott, és mire hat a saját gyermekükkel való kapcsolódásukban, sőt, a saját gyermekeik problémáiban és tüneteiben.
A lényeg tehát az, hogy szakemberhez kell fordulni, amikor már nagyon fáj, éget valami, amikor jelentős vagy tartós zavart okoz. Ha nem ennyire súlyos a helyzet, akkor sokat jelenthetnek a meghitt beszélgetések a felmenőinkkel, rokonainkkal, barátainkkal, ezenkívül segíthet az írások, könyvek olvasása a témáról.
Vagyis, érdemes egyfajta lelki utazást tenni a múltba.
Igen. Ezáltal jobban megérthetjük azt a kisgyereket, aki valaha voltunk, és aki még mindig bennünk él, legfeljebb már nem halljuk a hangját, mert elhallgattattuk magunkban. Nos, ezt kell hallhatóvá tenni, azután együttérezni, részvétet érezni egykori kisgyermek-önmagunk iránt, kimondani azt, amit akkor nem lehetett, vagy még nem tudtunk.
És értésére adni, hogy többé már nincs egyedül, mert ezentúl meghalljuk a hangját, figyelembe vesszük az érzéseit, a fájdalmát, és az igényeit, szükségleteit is. Ha végre tudunk önmagunk iránt részvétet érezni, tudunk szolidárisak, együttérzőek, támogatóak lenni, akkor ugyanezt képesek leszünk majd nyújtani a gyermekünknek is, és sokkal jobban meg fogjuk érteni az érzéseit, vágyait, belső világát.
Mit mondana általános jó tanácsként a szülőknek és a leendő szülőknek?
Gyermeked életében te vagy a világon a legfontosabb ember, a te hatásaid fogják meghatározni az ő életét. Ha önmagadat megérted, ha önmagadat képes vagy elfogadni és szeretni, akkor őt is képes leszel, és ennél többet nem adhatsz neki. De nem is kell, mert ezzel mindent megadtál. Ha szükséges, vegyél igénybe segítséget, hogy önmagad rejtett sebeit meglásd és meggyógyítsd – ha nem önmagadért, akkor a gyermeked jóllétéért, boldogulásáért, boldog életéért.
