Előfordul, hogy az evés, ivás, nyelés gondot okoz a gyerekeknél. Ezeket a zavarokat diszfágiának nevezi a tudomány. A probléma nem csak a kisbababákat érintheti, bármely korosztálynál megjelenhet.
Szerző: Zimmerer Anita pszichopedagógus
A diszfágia gyakoribb az idősebb babáknál, illetve a kis súllyal született csecsemőknél, a koraszülötteknél, valamint a fejlődési rendellenességgel érkezett csöppségeknél. Enyhe tünetek esetén talán csak annyi tapasztalható, hogy néhány percre abba kell hagyni az étkezést, a baba etetését. Súlyosabb esetben a kicsi képtelen annyit enni, hogy a napi energiaszükséglete biztosított legyen.
A nyelés 3 fő szakasza
Az első nyelési szakasz a szájban kezdődik, ahol a nyelv segítségével mozgatjuk az ételt, elősegítve a nyelést, később a rágást, miközben a nyál megpuhítja az ételt. A második szakaszt egy automatikus reflex irányítja: a torok izmai a garaton keresztül terelik a falatot a nyelőcsőbe. Az izmos billentyű felnyílik, a többi izom lezárja a légcső nyílását, így gátolva azt, hogy a falat „cigányútra”, vagyis a légcsőbe menjen, majd a tüdőbe kerüljön. Ha étel vagy folyadék kerül a nyelőcsőbe, akkor aktiválódik a harmadik szakasz. A torkot és a gyomrot összekötő nyelőcső izmainak összehúzódásával nyomja a falatot a gyomor felé. Egy második izmos billentyű felnyílása segíti, hogy az étel a gyomorba juthasson. Ha ez megtörténik, a billentyű újra lezárul és megakadályozza a falat visszakerülését a nyelőcsőbe.
Ezt is jó tudni
A diszfágiás tünetek többnyire a torok alsó részén mutatkoznak és sokféle okuk lehet. Ha fizikai vagy anatómiai akadály van az étel útjában, ha az agy, a torok, a nyelőcső idegeinek működése nehezített, ha a torok és a nyelőcső izmai rendellenesen funkcionálnak, az problémát okoz és kialakul a nyelési zavar. A nyelés tulajdonképpen már a méhen belül megkezdődik, fejlődése fokozatos, a légzés és a nyelés idegrendszeri összehangolódása a terhesség utolsó trimeszterében alakul ki. A csecsemőknél azonban másként történik a nyelés, mint a felnőtteknél. A szopás egyfajta reflextevékenység, nem kell tanulni, velünk születik; a szopóreflex nagymértékben segíti a csecsemő táplálékfelvételét.
A nyelésben részt vevő szervek nagyjából egyéves kor környékén kerülnek végleges helyükre.
Ha zavar támad
A nyelési zavar tünetei közül némelyiket könnyebb észrevenni, de akad, amelyik sokáig rejtve maradhat. Diszfágia esetén nemegyszer megfigyelhető, hogy evéskor megváltozik a gyermek légvételének hangja, esetleg gyakori nála a felső légúti hurut, vagy ismeretlen eredetű láz jelentkezik. Mivel a nyelőcsőnél indul a levegőt a tüdő felé szállító légcső, az itt fellépő rendellenességek koordinációs zavarokat okozhatnak, ami miatt az étel esetleg a légutakba, a tüdőbe kerülhet; ennek nyomán kialakulhat bakteriális fertőzés, melynek tüdőgyulladás lehet a következménye.
A nyelés és a légzés egyensúlyának zavarára utalhat a gyakori félrenyelés, köhögés, a táplálkozás közben fellépő hirtelen elkékülés. Az érintett babákra jellemző lehet a gyakoribb és elhúzódóbb tünetmegjelenés. Ha a gondok súlyvesztéssel, növekedési lemaradással, hosszan tartó evéssel, gyenge szopással járnak, komolyabb bajt is jelezhetnek. Akkor is diszfágiára lehet gyanakodni, ha az orrban, a torokban állandóan váladék található, ha sűrűn fordul elő köhögés, hányás, nyálzás, esetleg az étkezés után visszafolyó tej az orron át távozik. Ezekben az esetekben érdemes szakember segítségét kérni, kivizsgáltatni a gyermeket és megbizonyosodni az esetleges nyelési zavar fennállásáról. Az orvoson kívül logopédus, foniáter adhat megfelelő segítséget a helyzet kezeléséhez.
Minden információ egy helyen a szoptatásról és babatáplálásról
