A kicsik mozgásfejlődésének jelentős fordulópontja, amikor megtanulnak önállóan felülni. A helyes testtartás kialakulása érdekében és a járás későbbi harmóniájához azonban jó, ha szülőként tisztában vagyunk azzal, mire javasolt eközben odafigyelnünk. Kovács Andreával, a Mackórendelő vezető gyógytornászával beszélgettünk.
Szerző: Podonyi Hedvig
Mikortól és hogyan kezdenek felülni a gyerekek?
Először négykézlábra áll a baba és sokszor ringatja magát, majd amikor már tud testsúlyt áthelyezni a végtagjain és képes a térben tájékozódni, elindul négykézláb. Ezt követően legfeljebb 2 héten belül, sőt akár már 1-2 nap múlva fel is tud ülni. Persze nem hasizommal emeli meg magát, mint a felnőttek, hanem négykézláb állásból eltolja magát oldalra, fordul 90 fokot, és vízszintesből függőleges helyzetbe kerül. Ez nagyon jelentős helyzetváltoztatás, nagy szenzoros inger a testnek, amitől eléggé ki is tud fáradni az idegrendszer. Fontos tudni, hogy ha naponta egyszer vagy kétszer megcsinálja is ezt a baba, az még nem jelenti azt, hogy stabilan tud ülni, és hogy már hosszasabban ültethetjük etetőszékben vagy babakocsiban! Még ki kell alakulnia az ülésstabilitásnak, az egyensúlynak, hogy a kicsi reagálni tudjon a gravitációra és ne guruljon hátra, ne dőljön oldalra. Ehhez szükség van további pár hétre, esetleg több időre is.
Mi lehet a következménye annak, ha túl hamar ültetjük fel a gyermeket?
Ezzel a kérdéssel kapcsolatban érdemes megjegyezni, hogy a gyerek nagyon szeretne ülni, hiszen ülő helyzetből
teljesen más perspektívából láthatja a világot, ráadásul mindkét kezével játszhat, míg hason fekve folyton támasztania is kell magát. De semmiképp sem javasolt siettetni ezt a folyamatot.
Addig, ha ölbe vesszük, lehetőleg 45 fokos szögben tartsuk, illetve fogjuk a hóna alatt, hogy tehermentesítsük a gerincét. Az pedig nagyon helytelen, amikor párnákkal kitámasztják a gyermeket, hogy ülve maradjon – hiszen ha tartani kell attól, hogy hátraborul, akkor még nem kész az ülésre. Még erősödnie kell, amire nyilvánvalóan nem a kitámasztás a megoldás. A túl hamar ültetett gyermek, mivel a gerince, izomzata nem kellően fejlett, nem tartja magát helyesen: van, ahol berogyik a háta, van, ahol homorít, a feje sem kerül optimális helyzetbe. Oldalról nézve a gerincgörbülete pont a fordítottja lehet annak, amilyennek ki kellene alakulnia. Ezt mindenképp fontos elkerülni. Attól, hogy 1-2 hónappal később ül, semmiről sem fog lemaradni.
És ha nem csak 1-2 hónappal késik a felülés…?
Ez is előfordulhat, például nagyon puha, laza izomzatú, hipoton babánál, akinek nagyon lassan fejlődik a mozgása. De ha folyamatosan fejlesztik, tornázik, gyakorlatoznak vele nap mint nap, előbb-utóbb ő is megtanulja.
Viszont nem árt nézni, mennyire ül szimmetrikusan a kicsi. Jól látható, mennyire csücsül inkább a jobb vagy a bal ülőgumóján, mert az azonos oldali lábát picit behajlítja, és testsúlyának a nagy része odadől. Ha rendszeresen így ül a gyermek, érdemes erősíteni a másik testfelét, hogy ne vigye át az aszimmetriát később az állásba és a járásba. Figyeljünk továbbá arra, hogy nem négykézlábból hátratolatva ül-e le rendszeresen. Ez ugyanis azt mutathatja, hogy nem meri eltekerni a gerincét, mert érzi, hogy felborul. Ilyenkor is korrekcióra, gyógytornára lehet szükség.
