Biztosan sokan elgondolkoznak a fenti címet olvasva, hogy mi a manót akarok ezzel sugallni, és hogy pontosan mi is ez a szenzoros receptes dolog. Elárulom, szó nincs varázslókönyvből kitépett lapokról, boszorkányfőzetről – csak pár olyan hasznos ötletet és szempontot osztok meg, ami egyszerű, de nagyszerű lehet a gyermekek idegrendszeri fejlődésének támogatásához.
Szerző: Oroszi Viktória VIKO gyógypedagógus
1. rész
Furcsán hangozhat, de igaz: a látásnak, a hallásnak, a tapintásnak, a szaglásnak és az ízlelésnek „meg kell tanulnia”, méghozzá nagyon sok tapasztalaton keresztül, hogy hogyan tudnak harmonikusan együtt dolgozni. Persze ez a folyamat nem egy hét alatt megy végbe: hosszú hónapok vagy akár évek kellenek ahhoz, hogy az idegrendszer megfelelően felvértezve, stabilan, kiegyensúlyozottan működjön, és a gyermek már ne rezzenjen össze a konyhai gépek zajától, a porszívózástól és más efféle „kihívásoktól”.
A fejlődést szülőként is támogathatjuk játékos tréningezéssel, könnyen beszerezhető, filléres eszközök és egyszerű módszerek segítségével. Ha abban gondolkodunk, hogy minden érzékszervet szeretnénk fejleszteni, megismertetni különféle ingerekkel, akkor érdemes tematikusan haladnunk, de megtehetjük azt is, hogy hétről hétre más-más érzékszervre fókuszálunk kiemelten. Most ehhez mutatok be néhány tippet.
Tapintás-bőrérzékelés
Ennek fejlesztéséhez a legfontosabb a bőrkontaktus, ezáltal tudunk a legjobban kötődést kialakítani, nyugalmat teremteni a gyermekünk és önmagunk számára. Ha azt látjuk a babánknál, hogy fokozottan igényli a testi kontaktust (simogatás, összebújás, összesimulás stb.), akkor érdemes ennek teret adni annak függvényében, hogy mik a saját határaink. Ezt azért mondom, mert sokszor találkozom olyan esetekkel a terápiás folyamatok során, ahol az egyik fél kezdetben nem feltétlenül igényli annyira ezt az érzékelési módot, de később igen, mert az idegrendszere előbb-utóbb be szeretné pótolni a lemaradást.
Így érdemes már egészen kicsi kortól próbálkozni vele, és egyben tesztelni, kinél mely bőrfelületek preferáltak, mitől sikerül igazán megnyugodni. Ehhez össze lehet készíteni akár egy dobozkát is minden földi jóval (puha takaró, tüsilabda, plüssállat, fogkefe, puha szivacs, érdesebb szivacs stb.), és azokkal napi szinten megérinteni, finoman masszírozni a gyermek testét, testrészeit.
Ezzel is előkészíthetjük őt a biztonságosabb stressztűrésre és az optimálisabb szenzoros integrációra.
A vízben való kellemes időzéshez ki lehet próbálni mindenféle öntögetős vízi játékot, amelyekhez szuperek lehetnek az otthon is megtalálható méricskélős poharak, merőkanalak. Az ilyen játékok közben lehet gyakorolni a kezek ügyesítését és finomítani a szem-kéz koordinációt is.
Szaglás-ízlelés
Az illatok és az ízek érzékelése leginkább a hozzátáplálásnál kap nagy hangsúlyt, pedig már jóval előbb is figyelmet érdemel. Az újszülöttek belső szájérzékenysége még nagyon intenzív, és segíteni kell, hogy optimális szintre állhasson be.
Lényeges, hogy figyeljünk gyermekünk jelzéseikre, és ami éppen történik, arra reagáljuk – akár verbálisan, akár nonverbálisan. Gondolok itt például egy savanyúbb narancs megnyalásakor tapasztaltakra vagy egy édesebb íz megkóstolásakor a cuppogásra. Szülőként igyekezzünk olvasni a gyerekünk jelzéseit és próbáljunk azokra hatékonyan válaszokat adni.
Az érzékekhez kötődő tapasztalatszerzés azért is lényeges, mert az új dolgokra adott hevesebb reakciók a megismeréssel csökkennek, megfelelő szintre kerülnek. Merjünk céklát adni a gyermekünk kezébe, ha megfogja is a színe a kezét, reagáljunk nyugodtan, ha összekente magát vajjal az étkezőasztalnál, hiszen le lehet törölni, hagyjuk, hogy megszagolja a zöldségeket és gyümölcsöket.
Persze szem előtt tartani, hogy minden eset egyedi, és hogy egyénileg érdemes kísérletezni a szenzoros tapasztalatszerzéssel. Lehet, hogy valami nagyon betalál, és lehet, hogy valami nagyon nem, ahogyan az a hozzátáplálás során is lenni szokott. Merni kell többször próbálkozni és időt adni, hiszen folyamatosan változunk!
(Folytatjuk)
LÉPÉSRŐL-LÉPÉSRE Könyvünkben a gyermek fizikai, érzelmi és értelmi fejlődés útját követjük nyomon a születéstől egészen 6 éves korig
