A hiszti, a határok feszegetése olyan dolog, ami mindenkit idegesít, és mégis nagy szükség van rá. Tehát amikor a hiszti kezeléséről beszélünk, akkor nem az a cél, hogy a gyerek soha többé ne feszegesse a határokat, hanem például az, hogy ne minden alkalommal pattanjon el az összes idegszálunk.
Szerző: Tóth Zsuzsa családterapeuta, baranyfelho.hu
Mi kell ahhoz, hogy az esetek nagy részében jól kezeljük szülőként a hisztit, és hogy ne hibáztassuk magunkat, a másikat vagy a gyereket, ha egy helyzetet mégsem sikerül flottul megoldani, és mindenkiből a legrosszabb énje bukkant elő?
Kezdjük ott, hogy a hiszti a határok próbálgatása, amellyel egy gyerek megtanulja, hogy meddig tart ő, meddig tart az ő akarata, és hol kezdődik a másik ember.
Nézzük meg, melyek azok a helyzetek, amelyekből javarészt hiszti lesz. Persze ne akkor tegyük ezt, amikor a hiszti már zajlik is, mert olyankor szinte már mindegy, miért alakult ki. Akkor gondoljuk át, amikor épp nyugodt pillanataink vannak. Lássunk pár tipikus esetet:
Mi lehet a gond?
- Lehet, hogy túl sok a szabály? Állandóan tiltunk, anélkül, hogy észrevennénk? „Ne csináld ezt, ne csináld azt!” stb. Ha ez a helyzet, gondoljuk át, hogy mik azok a dolgok, amikhez valóban szabályt kell felállítani, és azokat tartassuk be.
- Talán túl kevés a szabály? Lehet, hogy a liberális nevelés égisze alatt a gyerek átvette az irányítást? Nagy szeretettel javaslom, hogy vegyük vissza a hatalmat, mert a szabályaink alkotják a gyerekünk biztonságos
kereteit a mindennapokban. - Túl sok volt az inger? Elképesztően túlterhelt a világ, ez klisé, a csapból is ez folyik, de tény, hogy így van, és a gyerekünk világáért egyelőre mi tudunk a legtöbbet tenni. Ne vegyük körül iszonyú sok játékkal, programmal, ingerrel, zenével – főleg ne képernyővel. Frusztrált lesz a sok ingertől, és ez többek között hisztiket, dührohamokat fog okozni.
- Mi magunk vagyunk feszültek? A gyerekeknek megvan az a szuperképességük, hogy átveszik és kiadják magukon keresztül azt is, amit mi megpróbálnánk elrejteni magunkban, valahová mélyre. Ugye, milyen jó a hiszti? Még az önismeretünket is segíti.
- Amivel nem előzzük meg a hisztit, de szintén fontos: mit vált ki belőlünk a gyerekünk ellenállása, határfeszegetése? A reakcióink nagyon fontosak, és ezeket akkor vagyunk képesek kontrollálni, ha tudjuk, miből erednek. Valamikor visszaszorították szabadságigényünket? Vagy kevés figyelmet kaptunk és ezért túlkompenzálunk? Nézzünk magunkba, hogy tisztában lehessünk azzal, mi zajlik bennünk egy-egy hiszti során, mert ha külön tudjuk választani, hogy mi a saját problémánk, és mi jön valójában az adott helyzetből, az segít megóvnunk az idegeinket.
Hogyan kell reagálni a hisztire?
Ez nehéz kérdés, mert amikor már kialakult, akkor aligha tudunk bármit is tenni. Nem ezek lesznek azok a pillanatok, amikor a leghatékonyabb szülőnek fogjuk érezni magunkat.
Ahogyan már említtettük, a hisztiket nem kell nullára csökkenteni, csak a gyerekünk viselkedését és a saját működésünket kell kontrollálni, amikor előfordul. Felemeljük a hangunkat, és emiatt bűntudatunk van? Ne legyen!
Hangsúlyozni szeretném: nem azt mondom, hogy ijesszük meg a gyerekünket, de ha határozott hangon, szelíd erővel, nemet mondunk, az nagyon sokat segíthet neki abban, hogy megtanulja, hol húzódnak a valódi határok, illetve önmaga határai.
GYERMEKPSZICHOLÓGIA – Születéstől egészen 6 éves korig
Félelem, hiszti, dackorszak, agresszivitás, veszekedés, válás, körömrágás, büntetés, testvérféltékenység. Az ezekhez hasonló kérdések sora végtelen – és ez így természetes! Hiszen a szülői szerepet is tanulni kell. Ehhez nyújt segítséget könyvünk, születéstől egészen 6 éves korig.
