Korábban a magzati fejlődést passzív folyamatként értelmezték a tudósok. A méhben fejlődő babát csupán fiziológiai lénynek tekintették, aki csendben növekszik – anélkül, hogy a külvilágból bármit is érzékelne vagy hogy az ingerekre reagálna. Az elmúlt évtizedekben jelentős változás mutatkozott ezzel a szemlélettel kapcsolatban.
Szerző: Zimmerer Anita pszichopedagógus
Míg régebben az a vélekedés uralkodott, hogy a kisbabák „tiszta lappal” érkeznek a világra, ma már tudjuk, hogy a magzatok tanulnak, tapasztalatokat gyűjtenek az anyaméhben, reagálnak az őket érő hatásokra, emlékeket hoznak magukkal onnan. Rajtunk is múlik, hogy milyeneket. Ahogy Andrek Andrea pszichológus fogalmazta meg frappánsan: „Ami velünk született, az nem feltétlenül genetikailag programozott”.
Ma már tudjuk, hogy mivel bizonyos feltételek elengedhetetlenül szükségesek a fejlődéshez, azok mindenképp formálják a növekvő élet testi-lelki alakulását. A magzat számos képességgel rendelkezik; ingereket fogad be, érzékel és észlel, tanul. Ma már kompetens magzatról beszélnek a szakértők.
Élet az anyaméhben
Tévedés azt hinni, hogy az anyaméh csendes, ingerszegény világ. Bár lakója számára biztonságos, de nem teljesen nyugodt hely. Az anya szívverése, a placenta morajlása, az erekben áramló vér, a gyomor és a bélmozgások keltette hangok mind eljutnak a fejlődő babához. A magzati érzékelési rendszer persze eltér a felnőttek ingerfelvevő és -feldolgozó rendszerétől.
Tapintás és hallás
A 7. héten kialakul a magzat tapintási reflexe. Ha a szájának környékét érinti valami, félrefordítja a fejét. A 17. héten már folyamatosan tapint valamit: hozzábújik a méhlepényhez, megfogja a köldökzsinórt, szopja az ujját. Az akusztikus ingerek felvételéhez szükséges szerveinek fejlődése szintén korán megkezdődik. Az akusztikus ingerek a megtermékenyítést követő 8. héttől agyi elektromos tevékenységet váltanak ki nála. Az auditív ingereket a magzati bőr vezeti. Mindemellett a fejlődő kis lény füle mikroszkóp segítségével már a megtermékenyítés utáni első héten látható. Egyensúlyérzékelő szerve, a vesztibuláris rendszer már a 4-6. hét után kezd kifejlődni. A 24. héttől a baba a méhben szívritmusváltozással és pislogással reagál a hangzási ingerekre. A várandósság utolsó harmadában mozgásos válaszai is megfigyelhetők. Ugyancsak képes az auditív ingerek finom megkülönböztetésére. Ezt bizonyítja például, hogy egy kutatás során a „bi-ba” szótagot ismételgették magzatoknak, majd ezt megfordították és a „ba-bi” szótagok következtek, amire szívritmusváltozással reagáltak a magzatok. Egy másik kutatás során kutatók megfigyelték, hogy a baba sírásmintázata hasonló az anya beszédhangjának intonációjához, ritmusához.
Az anyai hang jelentősége
Sokan talán nem hinnék, de a magzat is jobban kedvel bizonyos hangokat, mint másokat.
Annak idején, amikor a kislányomat vártam, egy ének-zene tanár barátnőm azt tanácsolta, hogy énekeljek sokat a hasamban lakó babámnak! Mindegy mit, csak énekeljek. Az se zavarjon, amikor úgy érzem, nem tudok szépen énekelni, mert neki tetszeni fog. Így is lett. Énekeltem, és közben elhittem, hogy tudok is, kicsiny magzatom pedig jelezte, hogy ez jó neki. Mióta világra jött, elröppent immár nyolc év, de még mindig lelkes rajongója az anyai dalnak. És most már ő is velem énekel.
Az anya szívhangját ugyancsak érzékeli a baba a várandósság egész ideje alatt, ami állandóságot, biztonságot és kiszámíthatóságot jelent számára. Ennek tudható be, hogy az újszülött is megnyugszik az anya mellkasán, ahol a szívhangját hallhatja. Az anyák pedig sokszor ösztönösen bal oldalukhoz emelik a babát.
