Általános megfigyelés, hogy az emberek bőrszíne függ attól, hogy őseik honnan származnak. Azok az emberek, akiknek ősei olyan helyekről származnak, ahol a napsütéses órák száma magas, sötétebb bőrűek, míg a kevésbé napsütéses vidékről származó emberek bőre világosabb. A bőrszín több ezer éves evolúció eredménye. Mivel a mai emberek ősei 60 ezer évvel ezelőtt a napfényes Afrikából kiindulva népesítették be a Földet, ma már genetikai bizonyítékokkal is alátámasztott tény, hogy bőrük sötét volt. A sötét bőrben található sok melanin megvédi a Napból származó káros UV-sugárzástól a bőrt, így megakadályozza a bőr károsodását, a leégés vagy a bőrrák kialakulását.
Azonban az UV-sugárzásnak van hasznos oldala is, például elősegíti, hogy a bőrben D-vitamin képződjön. Átlagosan az ember D-vitamin szükségletének kb. 80%-át biztosítja a napsugárzás segítségével, a maradékot táplálék formájában veszi magához.
A sötét bőrűeknek sokkal több napfény kell az egészséges mennyiségű D-vitamin-termeléséhez, mert bőrük magas melanin tartalma nemcsak a leégéstől védi meg őket, hanem annyira lecsökkenti a bőrbe jutó UV-sugarak mennyiségét, hogy D-vitamin is sokkal kisebb mennyiségben képződik bennük. Ennek következtében, például a Kanadában vagy Európa északi országaiban élő fekete bőrűek gyakorlatilag 100%-a D-vitaminhiányos. A D-vitaminhiány azonban veszélyes, különféle súlyos betegségekhez vezet.
Ilyen betegségek lehetnek például a csontritkulás, idegrendszeri bántalmak vagy az autoimmun- és daganatos betegségek.
A D-vitaminhiányt az európaiak fekete bőrű ősei is megtapasztalták, és egyre inkább azok az emberek terjedtek el Európában, akiknél olyan mutációk alakultak ki, amelyek világosabb bőrszínt eredményeztek. Ez több tízezer éves folyamat eredménye volt, ami a darwini evolúció (természetes szelekció) egyik látványos példája.
Manapság a fehér bőrű emberek napozáskor naptejjel védekeznek a napfény káros sugarai ellen, amelynek ugyanaz a hatása, mint a melaninnak, azaz megvédi a bőrt a napfény káros UV-sugaraival szemben. A kérdés azonban az, hogy hasonlóan a melaninhoz, nem akadályozza-e meg azt is, hogy a bőrben az egészséges élethez nélkülözhetetlen D-vitamin keletkezzen?
Ezt a kérdést vizsgálták az angol King’s College London kutatói.
A vizsgálatban kétféle naptejet tanulmányoztak, mindkettőnek 15 volt a fényvédő faktorszáma, azonban az egyiknek magasabb volt az UVA védő faktora, és így alacsonyabb az UVB faktora, mint a másiknak. A napfény UVA és UVB sugarakat tartalmaz. Az UVB a károsabb, de ez felel a D-vitamin szintézisért is. A naptej mindkettő ellen véd, azonban, amelyik az UVB ellen erősebben véd, az gyengébben véd az UVA ellen, és fordítva.
A vizsgálatba világos bőrű lengyel résztvevőket vontak be, akiket négy csoportba osztottak. Három 20 fős csoport 1 hetet töltött, felhőtlen időjárásban Tenerifén, ahol szabadon napozhattak, míg egy csoport otthon maradt Łódźban. A vizsgálat márciusban történt, amikor Tenerifén már jelentős UV-sugárzás tapasztalható.
Két csoporttal szigorúan betartatták a naptej optimális használatát, ami 2 mg/cm2 testfelület, és arra is ügyeltek, hogy minden érintett testfelületet bekenjenek, naponta 3x, és minden alkalommal 50 g naptejet kellett használni. Ez lényegesen több, mint a szokásos naptej mennyiség, ami általában 0,8 mg/cm2. A naptej ebben a magas mennyiségben éri el az optimális fényvédő hatását. Az egyik csoport a magasabb UVA faktorú, a másik az alacsonyabb UVA faktorú naptejet használt. A harmadik nyaraló csoport saját naptejet használt, és úgy, ahogy akarta.
A résztvevők a napozási szokásaikat naplóban rögzítették, a napfény mennyiségét csuklón hordott elektronikus doziméterrel mérték. Minden nap végén mérték a bőr pirosodását (leégést, eritéma kialakulását) is. Minden csoportban, az 1 hetes időszak előtt és után, megmérték a vérben a D-vitamin (25(OH)D3) koncentrációját.
A nyaraló csoportok között nem volt különbség abban, hogy mennyi időt töltöttek napon az 1 hét alatt. A naptejet helyesen használók között nem tapasztaltak kóros bőrpirosodást, míg azokon, akik tetszés szerint használták a naptejet, igen.
A nyaraló csoportok közül mindegyikben jelentősen emelkedett a vér D-vitaminszintje.
A legjobban, abban a csoportban, ahol tetszés szerint használták a naptejet. De szintén jelentősen emelkedett a naptejet előírt módon, nagy mennyiségben használó csoportokban, közülük abban a csoportban erősebben, akik magasabb UVA faktorú naptejet használtak. Az 1 hét után mért D-vitaminszint kismértékben csökkent abban a csoportban, amelyik a lengyel Łódźban maradt, ami mutatja, hogy olyan országokban, illetve évszakokban (itt március), ahol kevés a napsütés, fontos a D-vitamin pótlása.
Az eredményeknek több tanulsága is van.
Egyrészt a naptejet a szokásosnál jóval nagyobb mennyiségben kell használni, hiszen csak így hatásos, így tudjuk megelőzni a leégést, ami hosszú távon akár súlyos betegséghez (pl. melanoma) is vezethet. Ezt mutatta, hogy azoknál, akik szokásos módon alkalmazták a naptejet az 1 hét alatt kóros bőrpirosodásokat (eritémát) lehetett tapasztalni.
Másrészt a naptej szabályos alkalmazása sem akadályozza meg azt, hogy a bőrben jelentős mennyiségű D-vitamin képződjék.
A vizsgálat alapján az is látszik, hogy a magasabb relatív UVA faktorral rendelkező naptej az előnyösebb, hiszen optimális használat esetén – bár megvédte a résztvevőket a napfény káros hatásától – bennük több D-vitamin keletkezett, mint a relatív magas UVB faktorú naptejet használókban. Ennek valószínűleg az az oka, hogy a magas UVA faktorú naptej több UVB sugarat engedett át, ami még nem károsította a bőrt, de több D-vitamin szintézist tett lehetővé.
Azt is fontos megjegyezni, hogy azoknak, akik nem napoztak az 1 hét alatt, ha kis mértékben is, de csökkent a D-vitamin szintjük. Ez arra utal, hogy nyáron fontos az okos napozás, hogy feltölthessük télire a D-vitamin készletünket, illetve ha ezt nem tudjuk megtenni, akkor valamilyen módon pótolni kell a hiányzó D-vitamint, D-vitaminban magas táplálkozással, vagy táplálékkiegészítőkkel.
Prof. Dr. Szalai Csaba
Forrás: gyogyhirek.hu
Hozzászólás ehhez a bejegyzéshez