Az épp elbúcsúztatott év senki számára nem volt egyszerű, olyan kihívásokkal találkoztunk az élet minden területén, amelyek mindenkit próbára tettek. De az átlagos mindennapok is sok nehézséget tartogathatnak a szülők számára, akik így könnyen elfeledkezhetnek arról, hogy ők nemcsak szülők, de egymás társai is.
Szerző: Sánta Dávid blogger
A vírus miatt a családban is új helyzetekkel találkozhattunk. Otthonról dolgozott, aki csak tehette, otthonról tanultak a gyerekek, bezártak az óvodák, a bölcsődék, gyakran otthon volt az egész család.
Mindenki otthon
Mi öten vagyunk, és én a karanténig biztos voltam abban, hogy tudom, milyen kemény feladat a feleségemnek háztartást vezetni, gyereket nevelni, etetni, és még sorolhatnám a teendők tömkelegét. Tévedtem! Rá kellett jönnöm, hogy halványlila fogalmam sem volt róla, mennyi dolga van. Az otthon töltött idő nekem 5 hét volt, a feleségemnek pedig legalább 2,5 hónap, amit nulla segítséggel kellett átvészelnünk.
Amellett, hogy az egész fantasztikus élménynek bizonyult a rengeteg közös reggelivel és a sok-sok együttléttel, nagyon fárasztó és tanulságos türelemjáték is volt az egész család számára. Eszembe jutottak azok a szülők, akiknél nincs, vagy nagyon messze van a nagymama, ahol nem tudják keresztanya vagy barátok segítségét igénybe venni. Minden tiszteletem az övék.
Apa és anya, férj és feleség
Imádtam az itthon töltött időt a családdal, hiszen ennyit legutóbb talán az ikreink születésénél voltam otthon egyhuzamban az „apa-szabimon” Minden este átértékelődtek azok az idők, amikor a gyerekeket már elaltattuk, mi pedig a home office-t befejeztük, és egymásra koncentrálhattunk.
Beszélgettünk a ruhahajtogatás közben, randiztunk, és persze előkészítettük a másnapi menüt.
Eddig a pontig is tisztában voltam vele, mennyire fontos az, hogy attól, hogy apa és anya lettünk, ne felejtsünk el férj és feleség is lenni. De most még fontosabbá váltak a kettesben eltöltött pillanatok, amikor csak a közös szerelmünkre, a másikra figyelhettünk. A pisis pelusok, a „Kérek még”, az „Elvette!”, a „Nem eszem meg…” nélkül.
Mi, amikor csillapodott a járvány és végre bevethettük a régen látott titkos fegyvereket – a nagyit és a keresztanyát –, a nyár közepén fogtuk magunkat és leléptünk két éjszakára.
Igazi nyugalom, igazi randi
Olyan helyet kerestünk, ahol elbújhatunk a felgyorsult világ elől, közel akartunk lenni a természethez, és újra közel egymáshoz. Végül a dél-magyarországi puszta egyik járatlan szegletén találtuk meg azt a csodahelyet, amire igazán vágytunk.
Az első napon csak áthangolódtunk és szoktuk a helyzetet, azt, hogy csend van. Figyeltük a természetet és egymást. Persze az autóban már és még ott utazott velünk az az érzés, hogy „Jaj, vajon mi lehet a gyerekekkel, máris hiányoznak!” – és még sorolhatnám. Egy egész délután kellett ahhoz, hogy csakis férj és feleség lehessünk megint, sőt szinte az a tini szerelmes pár, akik valamikor voltunk.
Hallgattuk a vízcsobogást, élveztük a nyugalmat, azt, hogy a nap és a szél végigtáncol a bőrünkön. Olvastunk, ami talán furán hangzik, de kuriózumnak számított, hiszen az elmúlt időszakban hol a gyerekzsivajtól, hol a fáradságtól nem volt már erőnk könyveket lapozgatni otthon.
Úgy, mint régen
Este randevúztunk. Tudjátok, nem olyan kapkodósan, hogy elszaladunk moziba, és a film után a félig kiürült popcornos dobozzal a kézben szaladunk haza. Hanem úgy, hogy volt időnk szépen elkészülni, parfümfelhőben, kézenfogva, időben elindulni.
Egy régi istállóból átalakított, fantasztikus enteriőrben volt az étterem. A gasztronómiai ízélmények mellé fantasztikus vizuális élmények társultak. Volt egy pillanat, amikor szinte megállt az idő. Pont azon gondolkoztam, milyen szerencsés is vagyok, hogy az a gyönyörű nő, akivel vagyok, engem választott, amikor dobogást hallottam, és lovak vágtáztak be az étterem melletti istállójukba.
Úgy éreztem, ez az a pillanat, amikor a nyugalom szigetén – rengeteg nevetés, új élmények és sok-sok beszélgetés mellett, ami nem arról szólt végre, hogy mit főzzünk vagy hogy pelust kell venni…
Csak egymásra tudtunk figyelni. Úgy, mint régen.
Energia a szürke hétköznapokhoz
Hogy azokban a pillanatokban, amikor a mókuskerékben pörögnek, legyen milyen emlékhez nyúlniuk. Hogy tudják: attól még, hogy a nap 24 órájában igyekeznek minden szülői szerepben helytállni, egy szuper feleség, férj, szerelmespár, szerető is él bennük.
Bárcsak minél többen megvalósíthatnák ezt! De lehet, hogy azoknak sem jut eszükbe, akik megtehetnék. Ha tehát számotokra nem teljesen lehetetlen, bújjatok el időnként csak kettesben egy-két napra, vagy egy pár órára, és figyeljetek csak magatokra, azokra az énetekre, aki már a gyerekek előtt is létezett. Mindez rengeteg energiát ad ahhoz, hogy harmonikusan és kiegyensúlyozottan éljétek meg a csodás, de olykor megterhelő „szürke” hétköznapokat.
Ajánljuk még:
