Már évek óta az egyik legkedveltebb mozgásos program a kisbabás családok körében a babaúszás. Nemrég még vadászni kellett az olyan uszodát, ahol tartottak ilyet. Manapság már, igaz leginkább csak a nagyvárosokban, egymást érik a különböző vízi tanodák.
Csörgő Andrea írása
Van, aki azt reméli, hogy segítségével megelőzheti, hogy a kicsi féljen a víztől. Akad, aki abban bízik, hogy az úszást minél kisebb korban elsajátítva biztonságban tudhatja gyermekét, és így a sport iránt is elköteleződik. Azután vannak, akik úgy tekintenek ezekre az alkalmakra, mint egy különleges lehetőségre, amikor kettesben lehetnek. Különösen azokban a családokban lehet szempont ez, ahol már több testvér is van, és bizony ritka kincsnek számít a babával eltöltött külön idő.
– Ti hova jártok úszni, mi alapján választottatok? – kérdezem Vikit.
– Eredetileg azt akartuk, hogy a párom hatéves lánya is bejöhessen velünk a vízbe, és itt volt erre lehetőség. Aztán persze ez nem így alakult, mert ők más programot találtak arra az időre, de mi maradtunk a MOM-nál. Ez elég közel is van hozzánk, meg ezt az uszodát szeretjük. Négy hónapos volt Máté, mikor először mentünk, most egyéves lesz. Iszonyúan élvezte, kacagott a vízben, keze-lába járt végig, megállás nélkül. Az oktatóknak azonnal elcsavarta a fejét. Azóta is imádja, én meg szívesen járok vele. Tudom, hogy többféle módszer létezik, de nem foglalkoztatnak különösebben a különbségek. Mivel mi nagyon vízimádók vagyunk, szeretnénk, ha Máté is megszokná a vizet, nyáron szeretnénk vele sokat pancsolni.
A mozgásfejlődése is akkor indult meg igazán, amikor rendszeresen kezdtünk járni. Ősszel kezdtük, de nagyjából három alkalom után mindig jöttek a kényszerszünetek. Betegség, karácsony, mindig volt valami.
– Hányan vagytok a vízben egyszerre? Sok anyukát aggaszt a vízminőség, a víz hőmérséklete.
– Változó. Két csoport szokott lenni, volt már olyan, hogy összesen nyolcan voltunk (négy baba, négy szülő), de olyan is, hogy tíz-tezenketten. Gyerekmedencében vagyunk. A víz mindig finom meleg, nem tudom, hány fokos, de jó. Sosem fázott még meg Máté.
– Ahova mi járunk ott a maximális létszám nyolc páros, mi hatan szoktunk lenni – meséli Mónika, a két éves Zsolti anyukája. A vízminőséget rendszeresen ellenőrzik, láttam párszor, hogy mintát vesznek. Közel is van viszonylag, ez nyilván előny. Többen is ajánlották a Kalovits módszert. Felhívtam őket, megkérdeztem, hogy jó-e az izomfeszességre. Azt mondták, arra nagyon jó. Úszni ugyan nem fog megtanulni, de a tónusproblémákon javít. Aztán amikor már jártunk, láttam, hogy aki sírt, azzal mást csináltattak. Nem erőltettek semmit, nem nyomogatták a víz alá őket. Nem is tudom hány alkalom után csobbant először a vízbe úgy, hogy a feje is víz alá került. Énekeltünk, minden feladatnak volt dalocskája. Ölelgettük, pusziltuk közben a kicsiket. Nagyon szereti Zsolti. Nyaraláskor éreztük igazán, hogy milyen jól mozog a vízben, és mi is tudtuk, hogy mikor kell utána nyúlni. Nem ijedtünk meg, nem kapkodtunk össze-vissza. Az oktató sokszor elmondja, hogy mit miért csinálunk.
Például nem kapunk rögtön a kicsi után, ha kificánkol a kezünkből, hanem elszámolunk háromig és csak ezután emeljük ki. Persze ez csak a nagyobbakra vonatkozik, az egyévesnél idősebbekre. Így szépen megtanulja, hogy mindig ott vagyok és segítek, de ha óvatlan, akkor elmerül. Szóval nem fél, de szépen felfedezi, hogy mit hogyan lehet.
Fontos az is, hogy az oktatónk nagyon figyel arra, hogy ne féljenek a gyerekek az úszógumitól, a karikától. Nem rögzülhet ezzel szemben félelem, hiszen mentésnél ezt dobják utána a vízbe.
Így látja az oktató
Dézsi Melinda babaúszás oktató a Stoller módszer szerint oktat.
– Miért pont ezt a módszert tanulta meg? – kérdezem tőle.
– A kislányommal jártunk sima babaúszásra és ott egy idő után azt láttam, hogy nem fejlődik semmit. Ekkor találkoztam véletlenül Stoller Katalinnal és hozzá kezdtünk járni. Nála láttam azt a tudatosságot, ahogy felépíti az órákat és hogy minden mozdulatnak meg volt az oka. Mellesleg nagyon sokat fejlődött rövid idő alatt a lányom. Azt már csak később tudtam meg, hogy ez a módszer az úszástechnika felől közelíti meg a babaúszást és kezdetektől fogva az úszás alapelemeit építi be az óra menetébe.
– Mennyi idős volt ekkor?
Egy éves volt, mikor váltottunk, és három évesen már lábtempóval úszott háton és gyorsban is.
– Mekkora gyerekek járnak Önhöz?
Három hónapostól 3-4 éves korig járnak, addig, amíg úszó oktató át nem veszi őket. Hatalmas élmény látni, ahogyan fejlődnek.
– Találkozott már előítéletekkel, kritikával a babaúszás kapcsán? Mit szokott ezekre válaszolni?
– Igen, például, hogy folyton betegek lesznek a babák, vagy begyullad a fülük, illetve, hogy a babaúszás kóros reflexeket tart fenn. Ha valaki a betegségek miatt aggódik, akkor el szoktam mondani, hogy a babaúszás erősíti az immunrendszert. Az úgynevezett uszodai megfázásért inkább a helytelen öltöztetés felelős. Sokszor a babákat a meleg öltözőben teljesen felöltöztetik, így amíg a szülő maga is megtörölközik, felveszi a ruháját, kabátját, addigra a baba nagyon megizzad, és így, verejtékesen viszik ki a hidegbe. Én úgy látom, hogy kétéves korukig nincs gond az egészséggel, csak amikor bekerül bölcsibe, közösségbe, akkor kezdődik a betegség sorozat.
– És mi a helyzet a búvárreflexszel? Épít rá a módszer?
– Igen, arra használjuk, hogy a baba tudatosan szabályozza a levegővételt. A tanulás folyamatát ez segíti.
– Milyen követelményeket támaszt ez a módszer az oktatókkal, a helyszínnel szemben?
– Folyamatosan továbbképzéseken kell részt vennünk. A módszer egymásra épített elemekre épül, ami figyelembe veszi a korosztályi sajátosságokat.
Fontos elvárás az egységesség. A szülő bármelyik helyszínre megy, ugyanazt az oktatást kapja.
A körülményekre nincs egységes szabályozás, az ÁNTSZ elvárásainak kell megfelelni mindenütt.
Fontos szempont a víz szabad klór tartalma, ez egy bizonyos szintet nem haladhat meg.
– Mit javasol, minek nézzen utána egy szülő, ha ilyen programot keres?
– Mindenképp érdemes utána olvasni, hogy milyen módszerek léteznek, így ki-ki saját igényeinek megfelelően ki tudja választani azt, ami számukra megfelelő. De mindenképp valamilyen módszerre épülő minőségi oktatást javaslok.
Számomra szülőként fontos volt, hogy ha már ennyi időt és pénzt szánunk rá, akkor legyen értelme, és lássam, honnan, hova lehet eljutni. De persze nem vagyunk egyformák és mindenkinek más az elképzelése a babaúszásról.
Oktatóként azt javaslom, hogy járjanak utána a szülők, milyen foglakozások vannak! Nézzenek meg többféle óratípust, és inkább utazzanak egy kicsit a minőségi oktatásért: nem mindig a külcsín a lényeg.
Megjelent a HelloBaby! magazin 2016. augusztus-szeptemberi számában.
Korrábban is olvashattál a HelloBaby!-ben a babúszásról ITT és ITT.
Hozzászólás ehhez a bejegyzéshez