Ha jóval a 37. hét előtt jön világra a kisbaba, ezek az álmok mind bizonytalanná válnak. Állapota hetekig esetleg hónapokig igényli a modern orvostudomány vívmányait. Ez az időszak kemény próbatétel mind a szülők, mind a koraszülöttek számára. Lehet ezen könnyíteni?
Károlyi Nati írása
Kata és Huba története
Derült égből – szivárgó magzatvíz
Kata kisfia, Huba lassan négy éve született a várandósság 30. hetében 1390 grammal. Az anya emlékezetében máig élénken élnek a történtek: – Aznap reggel voltam a 30. heti hüvelyi vizsgálaton. Mindent rendben találtak. A vizsgálat után furcsán éreztem magam. Bementem dolgozni, de nem voltam jól egész nap és inkább hamarabb hazamentem. Felhívtam az orvosomat, hogy normális-e, hogy a vizsgálattól így érezzem magam, és megnyugtatott, hogy igen. Eszembe sem jutott, hogy koraszülött lesz a gyerekem. Este elfolyt a magzatvíz, bementünk a kórházba, ahol aznap reggel jártunk, de ott nem tudtak velem mit kezdeni. Megpróbálták leállítani a fájásokat, kaptam tüdőérlelőt és átvittek az ügyeletes kórházba. Még négy napig tudták benntartani. Huba születése után kiderült, hogy nem teljesen egészséges, emiatt átszállították egy harmadik kórházba még születése napján, ahol már másnap megműtötték. Először akkor láttam őt, mikor berakták a szállító inkubátorba és elvitték.
Hetekig kórházban
Szerencsére az apukája elkísérhette Hubát, végig vele lehetett, és telefonon folyamatosan tudta tájékoztatni Katát. Az anya két nappal a császármetszés után mehetett kisfia után külön kórházi engedéllyel, saját felelősségre.
– Eleinte azt gondoltam, hogy egy PIC-nél rémisztőbb dolog a világon nincsen. Olyan, mintha koporsókban feküdnének azok az ici-pici gyerekek, csönd van, csak a gépek pittyegnek, mindenki suttog, iszonyú fertőtlenítőszag, sok-sok szabály. Ez minden, csak nem emberi – meséli Kata – Mégis szép lassan megszoktuk. Sőt mire hazamehettünk, szinte el sem tudtuk képzelni az életünket a pittyegések, a kórházi menetrend és szabályok nélkül.
Napi kétszer lehetett bent lenni, akkor is csak egyszerre az egyik szülő, és szobánként két inkubátornál lehettek, úgyhogy egy óránál többet egyszerre sosem tudtunk ott lenni. Egy idő után azért lehetett a nővérekben cinkostársakat találni, akik megengedték néha, hogy mindketten bent legyünk egyszerre.
Hosszú, rögös út az első ölelésig
– Kézfertőtlenítés, szájmaszk és köpeny felvétele után be lehetett nyúlni az első látogatástól fogva az inkubátorba, de beletelt néhány napba, mire meg mertem tenni, annyira féltettem Hubát – folytatja emlékei felidézését az édesanya
– Később megengedték, hogy két kézzel benyúlva felemeljem és egy picit ringassam. Mindig úgy simogattam a kisfiam fejét, hogy körbe-körbe, mert biztos voltam benne, hogy a nővérek, ha simogatják is, biztosan nem így, és akartam valamit, amiről esetleg be tud azonosítani. Két hét múlva ölelhettem meg először. Nagyon erős érzelmi élmény volt. Féltem, hogy mindent jól csináljak, nehogy leejtsem, vagy meghúzzam valamelyik csövet. Van róla fotóm, onnan tudom, hogy Huba aludt. Nekem hatalmas élmény volt, hogy az ölemben is tudott békésen aludni, nem riadt fel arra, hogy nem az inkubátorban van.
Ahány ház, annyi szokás
Kata tapasztalatai nagyjából átlagosnak mondhatók a koraszülöttek szülei körében. Ma is vannak ennél is szigorúbb házirendű, és szerényebb lehetőségű koraszülött intenzív osztályok, ahol még hosszabb elkülönítésnek vannak kitéve a babák, a kórházi teamnek nincs kapacitása a szülők megerősítésére és bátorítására, és igencsak akadozó a kommunikáció az orvosok és a családok között. Szerencsére vannak olyan intézmények is, ahol a koraszülöttek ellátása és a dolgozók szemlélete, stílusa is nyugat európai színvonalú. Áginak jutott mindkét féle tapasztalatból.
Ági, Máté, és Peti története
Ági első gyermeke, Máté 34. hétre született. Akkor nagyon negatív élményekben volt része: kisfiát naponta csak kétszer húsz percig nézhette az inkubátor mellett állva. A szoptatásban sem kapott sok támogatást. Kétgyermekes nővére viszont sok hasznos tanáccsal szolgált. Szerencsére Máté hamar átkerült a baba-mama részlegre, de ott is ragaszkodtak a szigorú, háromóránkénti szoptatáshoz. Apukákat pedig sajnos egyáltalán nem engedtek be ide.
Másfél évvel később, Peti Máténál is korábban és éretlenebbül, a 30. héten érkezett, de a magzatvíz már a 28.héttől folydogált. Ági ennek köszönheti, hogy ezúttal a Honvéd Kórházba kerülhettek. -Ég és föld a különbség a két intézmény PIC-e között- számol be Ági. – Itt valódi családbarát ellátást tapasztaltunk. A nap 24 órájában Peti mellett lehettünk. A szoptatást is sokkal hatékonyabban támogatták. Császár előtt a védőnő lefejt egy kis kolosztrumot, ez lett Peti első adagja.
A Honvédban mindenki “képben volt” a fiunk állapotát illetően, bárki tudott válaszolni a kérdéseinkre!
“Nálunk a baba a főnök, a szülők pedig csapatunk tagjai”
– Valójában nem az a különleges, amit mi csinálunk. Nem nyújtunk semmi mást, mint egy átlagos cseh, német vagy olasz PIC. Inkább az az érdekes, hogy az országban néhány helyen még mindig csak látogatóknak tekintik a szülőket – világít rá dr. Nádor Csaba, a Honvéd Kórház PIC főorvosa.
– Mi úgy gondoljuk, hogy a szülők nem látogatók, hanem hozzátartozók. Ezért mi az osztályunkon három éve eltöröltük azt a fogalmat, hogy látogatási rend: az apa és az anya kapnak egy kódot, amivel bármikor bejöhetnek az osztályra, de célzottan, előzetes megbeszélések után más hozzátartozók is: nagytesók, nagyszülők. Mi mind egy csapat vagyunk: orvosok, ápolók, takarítók és a hozzátartozók, akik a koraszülöttért dolgozunk.
Az anyatej is jobban beindul, és a babák is jobban gyarapodnak így. A Honvéd PIC-en két szoptatási tanácsadó IBCLC is segíti az édesanyákat a fejésben, majd a mellre helyezésben. Az orvosi kar ugyanis kiemelt céljának tartja az anyatejes táplálás mielőbbi felépítését. – Az egykiló alatti baba számára a kolosztrum magát az életet jelenti! Szinte olyan fontos, mint az első védőoltás – mutat rá dr. Nádor Csaba. – Az anyatejjel táplált babák között 50 százalékkal kevesebb a NEC (bélelhalásos betegség) előfordulása, és ellenállóbbak a különféle kórházi fertőzésekkel szemben is. Különösen, ha az édesanya sok időt tölt a kórházban, hiszen így a tejében megjelennek a kórházban előforduló kórokozók ellenanyagai.
A siker titka
Vajon mi az oka annak, hogy bár a nemzetközi kutatások évtizedek óta egyértelműen bizonyítják ennek a fajta ellátásnak a hatékonyságát, mégis úgy tűnik, hogy a magyar kórházak gyakorlatában csak lassan tud megvalósulni?
– Ez egy soklépcsős evolúciós folyamat, aminek egyetlen lépését sem szabad kihagyni.
– szögezi le dr. Nádor. – Nálunk sem egyik napról a másikra történt a változás, hanem négy-öt év türelmes és tudatos csapatépítő munkája van benne! Nagyon fontos a szakmai feltételek megteremtése és a megfelelő létszám. A szülők egyre határozottabban tudják képviselni azt a jogos elvárásukat, hogy országszerte minden PIC-en hasonló körülmények fogadják a koraszülött babákat. Az kell, hogy legyen a szakma célja, hogy a jó életminőség és a hosszú élettartam esélyeit semmi egyéb ne befolyásolja a gesztációs koron és a születési súlyon kívül. Ebben fontos lépés a 1,5 kiló alatti koraszülöttek gondozásáról szóló egységes országos protokoll létrejötte.
Debrecenben lassan negyedévszázada működik
Dr. Balla György professzor 1977 óta dolgozik a Debreceni Klinikán.
– Akkoriban még a gyerekkórházakban egy héten mindössze kétszer két óra látogatási lehetőséget biztosítottak a szülők számára. A koraszülött osztályon azonban már ekkor is rugalmasabban kezeltük ezt a szabályt, főleg, ha súlyos állapotban volt a gyermek – avat be az osztály történetébe a professzor.
– Az itt dolgozók világlátott emberek voltak, nemzetközi kitekintéssel rendelkeztek, így már a 70-es évek végén elkezdődött a látogatási idő tágítása és az anyaszállás kialakítása.
-1997-ben az egészségügy törvény elismerte a gyerekek jogát a szüleikkel való folyamatos kapcsolattartáshoz. Én akkor azt mondtam, ha egy érett újszülöttnek joga van hozzá, még inkább joga és szüksége van rá van a koraszülöttnek.
Azóta az apa és anya bármikor bejöhet a babához, és hozhatják neki a frissen fejt, meleg anyatejet, szeretetüket, a fizikai kapcsolat gyógyító erejét.
Aztán szép lassan meg lehet tanítani nekik mindent. És nagyon gyorsan bele is tanulnak a feladatokba és a tudnivalókba. Az információk birtokában képesek döntéseket is hozni. Nálunk a babák hamar kikerülnek az anyukájuk mellé, ahol folyamatosan együtt tudnak lenni.
A kapcsolat a legfontosabb
– Ezt a rendszert kevés orvossal és kevés nővérrel nem lehet működtetni – teszi hozzá a Balla professzor.
– Nálunk a nővérek erejükön felül végzik a munkájukat, és viselik az ezzel járó terheket. Csak az igazán elkötelezettek maradnak hosszú távon a pályán. Évente 1200 gyermek születik 1500 gramm alatti súllyal, és húsz centrum tudja őket fogadni. Itt évente 160 ilyen kissúlyú babát látunk el. Azt gondolom nem a minimum feltételekben kéne gondolkozniuk a döntéshozóknak, hanem optimumfeltételekben. Mi arra törekszünk, hogy minden babát végig az a nővér és az az orvos gondozzon, akinél megszületett – hiszen így tud igazán szoros személyes kötődés kialakulni a babával. A veszteség sajnos néha elkerülhetetlen, ám sokkal könnyebb feldolgoznunk, ha ismerhettük és szerethettük a babát, akit elveszítünk.
A sorstárs kapcsolatok ereje
– A legfelelősségteljesebb szülők kisbabája is érkezhet koraszülöttként. Előítélet, hogy ez csak rossz szociális körülmények között élő, vagy agyonstresszelt életmódot folytató anyákkal történhet meg – állítja Simon Kata pszichológus, aki anyaként maga is átélte ezt 33. héten született kislánya révén, akivel egy hónapot töltött kórházban, ahol minden szükséges orvosi segítséget és támogatást megkaptak. Az édesanya mégis úgy érezte, valami hiányzik. Ez a hiány arra indította Katát, hogy pár ével később visszajárjon a PIC-re mint önkéntes, kísérve a szülőket a kórházban töltött időszak érzelmi tusájában.
- Nagy előny volt, hogy sorstárs szülőként testközelből ismerem a helyzetüket. Sokat kérdeztek saját utamról, nagy igény volt az empátiára, a tapasztalatátadásra, az élményre, hogy össze tudunk tartani, tudjuk egymást segíteni – összegzi tapasztalatait.
A szülőket támogatni kell a babájukkal való ismerkedés folyamatában, a kötődés kialakulásában. Később Kata egy 3-as szintű PIC-en folytatta a munkáját, ahol egészen kicsi, 1000 gramm alatti babákat ápoltak. - Itt egészen más állapotok voltak. Kisebb volt az osztály mérete, de több a baba. Máshogy látogathattak a szülők, nem tudtak leülni az inkubátor mellé. Tovább táplálták szondán keresztül a babákat, később kezdhettek csak szopizni, súlyosabb krízisekkel, és sajnos több veszteséggel is találkoztam. Az ilyen súlyos válsághelyzetekben még fontosabb a megfelelő kommunikáció. Egy-egy szerencsétlen mondat még mélyebbre tudja lökni a szülőket. Sajnos az agyonterhelt egészségügyi személyzet, erre vonatkozóan nem kap semmilyen útmutatást. Ráadásul ők maguk is igényelnék a mentálhigiénés “karbantartást”. Úgy gondolom, nagy szükség lenne rá, hogy minden osztályon legyen pszichológus – véli Simon Kata. – A meglévő hiányok ellenére úgy látom, hogy minden PIC, amelyiknek csak van rá lehetősége, igyekszik felzárkózni a nemzetközi sztenderdekhez. A szakemberek elhivatottak és lelkesek. Kis lépésekben igenis halad a fejlődés. A mostani átlagos állapotokról álmodni sem mertek volna a szülők 15-20 éve. A fejlődés pedig halad a maga medrében, igyekszik minden egyes koraszülött babát és családját hatékonyan támogatni és segíteni.
Ajánljuk még a témában:
https://hellobaby.hu/a_kenguruzas_vilagnapjan/
