A plasztikai műtétek között a leggyakoribb beavatkozás a mellimplantátum. A műtétet követő fél évben az esetek több mint 50%-ban kialakul az úgynevezett “mellműtét utáni fájdalom szindróma” (PBSPS=Post breast surgery pain syndrome). Ez az elnevezés magába foglal minden mellműtétet (emlőeltávolítás, mellnagyobbítást és egyéb korrekciókat), de a kutatások többségében az implantátum utáni szövődményeket vizsgálják.
Szakértő: Olosz József, Scherlock Rehab vezető gyógytornásza, manuálterapeuta
Bár maga a vágás mérete elenyésző és a műtét utáni felépülés is viszonylag gyors – ami azt a látszatot keltheti, hogy a szervezet gyorsan regenerálódik-, viszont az implantátum behelyezése során sérülhetnek izmok, idegek, vagy a kötőszövet (fascia).
A tünetek megjelenésének idejét és viselkedését nagy mértékben befolyásolja, hogy melyik rész sérült.
Direkt idegi sérülés: A tünetek azonnal a műtétet követően jelentkeznek. Több ideg direkt sérülése is bekövetkezhet, ha a sebész közvetlenül sérülést okoz az idegben. Mivel ezek az idegek látják el a mellkas és a lapocka beidegzését, műtét követő napokban megjelenhetnek a tünetek. Könnyen diagnosztizálható és legtöbbször spontán gyógyulás várható.
Indirekt idegi sérülés: A tünetek akár hónapokkal később jelentkeznek. Az ideg körüli hegképződés esetén az ideg, nem közvetlenül sérül, de a körülötte lévő hegesedés miatt alagútba, szűkületbe kerülhet.
Fascia sérülése: A tünetek hónapokkal, akár évekkel később jelentkezhetnek. A mellkasunkon a fascia úgy viselkedik, mint egy szűk búvárruha. Rátapad a mellkas izmaira, a bordákra, a hátizmainkra és követik testünk mozgását. Ha felemeljük a karunkat, akkor elkezd csúszni a mozgás irányába.
Amikor behelyezik az implantátumot, nemcsak az izmok helyzete változik meg (ez a kisebb gond), hanem a vágás következtében kialakult hegek akadályozzák a fascia megfelelő működését.
A kar mozgatásában résztvevő izmok erőlködni kezdenek és gyorsan elfáradnak.
Célzott terápia szükséges, hisz meg kell keresni a hegesedés helyeit.
Az implantátum behelyezése leggyakrabban vagy az izom alá (submuscluar) vagy az izom fölé (subglandular) történik. Egyes vizsgálatok szerint az utóbbi eljárás nagyobb eséllyel vezet krónikus fájdalomhoz.
Milyen tüneteket lehet tapasztalni?
- Megváltozott bőrérzékelés vagy érzéketlenség a mellek környékén
- Mellbimbó túlérzékenység
- Vállfájdalom
- T4 szindróma
- Karzsibbadás, karfájdalom
- Nyakfájdalom
- Fejfájás, szédülés
- Derékfájdalom
- Szegycsontfájdalom, kisugárzás a hónalj területére
A műtétet követően, a sebgyógyulás után az egyik legfontosabb feladat a hegkezelés és a mellkas/vállöv mobilitásának fenntartása.
Hegkezelés: Fontos, hogy csak akkor lehet elkezdeni a hegek masszírozását, ha az már kellően begyógyult. Ennek körülbelül két hét után kell bekövetkeznie. Nem szabad masszírozni a heget, ha még mindig varratok vannak rajta, vagy ha a hegen kelés van. Körülbelül 10 percig kell masszírozni, vagy addig, amíg a heg érzékennyé nem válik. Ne szabad masszírozni, ha a heg fájdalmas vagy gyulladt. Naponta legfeljebb két-három alkalommal kell végezni a gyakorlatot és a műtét után körülbelül 6 hónapig. A masszírozás ezt követően is hasznos lehet, de a gyógyulási folyamat nagy része ekkorra már lezajlott, így a munka nagy része már elvégeztetett.
Két vagy több ujjal egy kis nyomást kell gyakorolni a hegre és a környező területre, majd az alábbi három irányba kell mozgatni:
- Kis körkörös mozdulatokat kell végezni a heg vonalán. A körök kerületének át kell ölelnie a heg mindkét oldalán lévő bőrt.
- Előre-hátra a heg hosszában.
- A heg egyik oldaláról a másikra, lassan haladva a heg hosszában, hogy a heg és a környező szövetek egészét érje a masszázs.
A masszírozás során nem kell krémet használni, azonban különböző krémek megnedvesítik és rugalmasan tartják a műtéti területet. A hegek elengedhetetlenek a gyógyulási folyamathoz, de a túlzott mértékű hegesedés lelassíthatja ezt a folyamatot. A sebek nedvesen és rugalmasan tartása minimálisra csökkenti a hegesedést.
Mobilizálás és nyújtás: A mellkas és a vállöv izmainak mobilizálása/nyújtása nemcsak az izmok kontraktúráját (túlfeszülését) előzik meg, hanem jelentősen támogatja a gyógyulási folyamatot.
Ha ezen masszázstechnikák- amit nem csak műtét után, hanem később is érdemes kipróbálni – és a gyógytorna gyakorlatok sem hoznak a tünetekben változást, ajánlott felkeresni egy manuálterapeutát, gyógytornászt vagy gyógymasszőrt, aki kompetens a témában és összefüggésében képes megvizsgálni az esetleges műtéti szövődményeket.
Manuálterápia: megoldás lehet a nőgyógyászati problémákra is?
