Amikor egy pár elhatározza, hogy családot szeretne, elsősorban mindenki a leendő kismamára gondol. Tudja-e, mikor vannak a termékeny napok, elég vitamint szed-e? Amikor pedig megtörténik a csoda, és bekövetkezik a várandósság, általában mindenki őt akarja kényeztetni, tőle kérdezik meg, hogy van. De mi a helyzet a leendő apával?
Szerző: Németh Krisztina újságíró
Manapság egyre elfogadottabb, megszokottabb, hogy a férfiak a várandósság időszakában is támogatják a párjukat. De a nőknek szintén támogatniuk kell a partnerüket – ahogy minden másban, úgy ezen a téren is. Hiszen a leendő apák sem feltétlenül könnyen élik meg a babavárás hónapjait.
Attila története
„Amikor kiderült, hogy pozitívat tesztelt a feleségem, nagyon boldog voltam, de ezzel együtt meg is ijedtem. Egyből letöltöttem magamnak egy várandósalkalmazást, ahol napról napra követhettem, mekkora épp a baba és milyen vizsgálatokra kell mennem a feleségemmel. Nem volt kérdés, hogy mindenhová elkísérem őt; féltettem őt is és a babánkat is. Próbáltam mindenben segíteni, amiben csak tudtam – ha kellett, éjszaka mentem le a kisboltba csemegeuborkáért.
Amikor már érezhető volt, hogy rugdalózik a baba, úgy éreztem, könnyebben lehet vele kapcsolódni, kommunikálni. Talán ennek köszönhető, hogy amikor megszületett, én is meg tudtam nyugtatni. Habár a feleségem néha kiakadt a túlbuzgóságomtól, én most sem csinálnék másképp semmit. Nekem kellett ez a kilenc hónap, hogy felkészüljek az apává válásra.”
Vince története
„Tervezgettük már egy ideje a kisbabánkat, amikor végre a teszt is pozitívat mutatott. Eleinte nem mertem elhinni, hogy ennyi idő után végre nekünk is összejött. A párom nem volt különösebben rosszul, így a várandósság elején inkább amiatt aggódtunk, hogy nincsenek jelek. Amikor már elkezdett kerekedni a pocak, végre volt egy kézzelfogható jelünk arról, hogy valami történik. Sajnos, én ebből túl sokat nem éreztem, hiszen nem az én testem kezdett átalakulni. Nem igazán tudtam mit kezdeni a helyzettel. Volt, hogy elkísértem a kedvesemet a vizsgálatokra, de nem mindig. Őszintén szólva: nem is értettem, mit csinálnak az ultrahangon, én maximum egy kis ufót vagy pacát fedeztem fel, ami inkább ijesztőnek tűnt, mint aranyosnak.
Amikor elkezdett mocorogni a kicsi, és néha-néha az én érintésemre is megmozdult, akkor már őszintén örültem. Mondták, hogy énekeljek meg beszéljek a pocakhoz, hát én teljesen idiótának éreztem magam ettől, a feleségem is csak nevetett az erőlködéseimen. Úgy érzem, hogy az apává válásom akkor kezdődött el igazán, amikor a kicsi megszületett, addig maximum a babaszoba berendezésének kialakításában élhettem ki a fészekrakó ösztönömet. Persze nem a vásárlásban, hanem a bútorok összeszerelésében.”
Olivér története
„Szerintem nálunk minden egész jól alakult. Az elején, amikor kiderült, hogy várjuk a kisbabánkat, a feleségem nagyon rosszul volt, nem nagyon kellett a pozitív teszt ahhoz, hogy tudjuk: itt valami történik. Megvoltak a jelek. Ebben az időszakban – azonkívül, hogy felmostam és lementem a boltba, hogy ne a kedvesemnek kelljen a szagokkal szenvednie – nem nagyon tudtam segíteni. A vizsgálatokra, ha engedte a munkám, elkísértem a páromat, már csak azért is, hogy ne kelljen buszoznia. A várandósság középső szakasza viszonylag nyugalmasan telt, majd amikor körülbelül a 30. héthez értünk, a feleségem teljesen begőzölt, hogy mi lesz a szüléssel. Addig kismamatornára járt – nekem elég egyszerű gyakorlatoknak tűnt, amiket csináltak, de gondoltam: ha neki jó… Elvégeztünk egy szülésfelkészítő tanfolyamot. Nahát, az nagyon érdekes volt. Ha addig nem feszültem a dolgon, akkor attól kezdve igen. Láttam a sok leendő apukát, senki nem tudott semmit, a szülésfelkészítő tanár pedig mesélte a horrortörténeteket. Őszintén elgondolkodtam, jó ötlet-e, hogy benn legyek a szülésnél a feleségemmel.
Próbáltam elképzelni az aranyfonalat, ami összeköt a kisbabámmal. Lejegyzeteltem, mikor milyen olajjal kell majd masszíroznom a vajúdó feleségemet. Eléggé izgultam. Talán ekkor értettem meg igazán, hogy, ha akarom, nekem is nagy szerepem lesz ebben az egész szülés-dologban.”
9 HÓNAP – Szükséges alapinformációk a terhességről, szülésről és a babaápolásról
Apa lettem! – Útmutató apáknak a szülővé válás folyamatáról, örömteli és praktikus oldalairól
