Ki az, aki bátran mondhatja, hogy ismeri önmagát? Ki az, aki alapos önismerettel rendelkezett, amikor szülő lett? Egy kisgyermekes anyakört éveken keresztül vezetve azt tapasztaltam, hogy kevés anyukában merül fel az igény szülővé válása előtt arra, hogy mélyen magába nézzen. Pedig ezzel is érdemes foglalkozni!
Szerző: Kovács-Mihócza Orsolya blogger, Barangoló család
Sokan gyakorló anyaként sem feltétlenül vágynak arra, hogy elinduljanak az önismeret útján. Ami persze egyáltalán nem baj, ha minden a legnagyobb rendben megy az adott család életében. Azonban amint beköszönt egy nehézség – haláleset a családban, anyagi gondok, a körülmények hirtelen változása, a testi-lelki egészség megroppanása, párkapcsolati, esetleg nevelési problémák –, azonnal jól jön, ha korábban szert tettünk némi önismeretre.
Miben segít az önismeret?
Segít megérteni és elfogadni, mik a zsigeri reakcióink, és miért pont úgy reagálunk egy szituációban, ahogy. Segít az önelfogadásban, a „belső gyermek” megnyugtatásában, segít a gyengeségeinkkel való szembenézésben. Csodálatos dolog empátiával fordulni önmagunk felé, és ha hibáztunk, elismerni, hogy igen, ezt most nem a legügyesebben oldottuk meg, de semmi gond, lépjünk tovább. Az önismeret segít megszüntetni az önmarcangoló, önhibáztató lelki köröket is. Segít a türelem megtartásában, és a gyerekek – valljuk be: sokszor nehezen elviselhető – hangulatingadozásainak tolerálásában.
A vészjelzéseket sem hallottam meg, illetve csak későn, amikor már beköszöntött a baj: a pánikbetegség. A terápia során nem az önismereti út volt számomra az első lépés, sőt, a pszichológussal folytatott beszélgetések sosem elsősorban önismeretről szóltak. Ám egy idő után jelentkezett bennem az igény: olvasnom kell „magamról”, minél többet! Szeretném megismerni önmagam! Most elmondom, mely könyvek segítettek nekem ebben igazán.
Örökölt sors
Orvos-Tóth Noémi könyvében azzal a múlttal nézhetünk szembe, amit sok esetben csak szüleink, nagyszüleink, rokonaink elmeséléséből ismerünk, hiszen a történések idején még nem léteztünk. Szembenézés a családunk múltjával, terheivel, a párunk családjáéval – hol kezdődik az önismeret, ha nem itt? A felismerések sokszor fájdalmat, megrekedéseket, újabb kérdéseket hozhatnak, de nem szabad ettől megijedni. Hinni kell benne, hogy a nehéz gondolatok átmenetiek, a gordiuszi csomó megoldódik. És hogy mi leszünk az a generáció, amely saját akaratából úgy dönt: megszakítja a sors nemkívánatos fonalát, és kezébe veszi az irányítást. Orvos- Tóth Noémi könyve maga a remény: ha ennyi páciensének sikerült, nekünk is sikerülhet kikeverednünk a felesleges és/ vagy fájdalmas családi mintázatokból.
Szuperérzékeny vagyok?
Amikor megláttam ezt a kérdést egy könyvtári könyvben felejtett könyvjelzőn, azonnal tudtam: igen! Bár korábban még a kifejezést sem ismertem, egyből éreztem, hogy én ebbe a csoportba tartozom. Elaine N. Aron könyvének beszerzése és az elején található teszt kitöltése után pedig már teljes volt bennem a bizonyosság. Rengeteg aha-élményem származik ebből a könyvből. Sőt, néha olyan érzésem támadt, mintha a saját használati utasításomat vettem volna a kezembe javaslatokkal, ötletekkel, figyelmeztetésekkel. Bár az embereknek mindössze a 20%-a tartozik a különlegesen érzékenyek körébe, azoknak is érdemes elolvasniuk a könyvet, akiknek „csak” valamelyik családtagjuk vagy munkatársuk szuperérzékeny.
Ismeretlen érzelmek
Ha a szuperérzékenység kapcsán magamra ismertem, Dr. Jonice Webb könyvében a gyerekkoromat véltem felfedezni. A nyolcvanas-kilencvenes években a szüleim legjobb tudásuknak megfelelően, némileg a korábbi generációk szokásainak ellentmondva neveltek minket. Dr. Webb könyve rávilágít: azok, akiknek felnőttkorukban megfelelési kényszerük van, sosem tudnak elégedetten tekinteni önmagukra, esetleg súlyos imposztorszindrómával küzdenek, gyermekkorukban nem kaptak meg valamit, valami apróságot – azt a személyes figyelmet, ami számukra szükséges lett volna. Szerencsére a könyv feloldja a problémát, segít megérteni miért cselekedtek akkor így a szüleink, segít a továbblépésben, és tippeket ad saját szülői működésünk javítására.
Asszertivitás
Megfigyeltem, hogy ahány kapcsolat, annyiféle kommunikációt alkalmazunk. Ilyenek vagyunk mi, emberek. Máshogy beszélünk a férjünkkel, a gyerekeinkkel, az osztályfőnökkel és a pénztárossal. Sue Hadfield és Gill Hasson könyve abban segít, hogy ha késztetést érzünk is az alárendelődésre, el tudjuk kerülni az asszertív kommunikáció eszközeit alkalmazva. Tudjuk tartani a határainkat, képesek leszünk nemet mondani, amikor nekünk úgy komfortos, és ezáltal növeljük az önbizalmunkat.
További hasznos könyvek az önismeret-fejlesztéshez:
- Jenn Granneman – André Sólo: Érzékenység;
- Boldizsár Ildikó: Hamupipőke Facebook-profilja;
- Dr. Henry Cloud – Dr. John Townsend: Határaink;
- Gary Chapman: Egymásra hangolva – Az 5 szeretetnyelv;
- Kádár Annamária: Mesepszichológia.
GYERMEKPSZICHOLÓGIA – Születéstől egészen 6 éves korig
Félelem, hiszti, dackorszak, agresszivitás, veszekedés, válás, körömrágás, büntetés, testvérféltékenység. Az ezekhez hasonló kérdések sora végtelen – és ez így természetes! Hiszen a szülői szerepet is tanulni kell. Ehhez nyújt segítséget könyvünk, születéstől egészen 6 éves korig.
