A magyar közvélemény hajlamos természetesnek és alapértelmezettnek venni, hogy egy anya hosszú évekig csak a gyereknevelésnek szentelje az életét – holott világviszonylatban extrém hosszú időszaknak számít a magyar GYES a maga három évével.
Szinte az összes többi kultúrában- beleértve a természetközeli népeket, hagyományos paraszti társadalmakat, a hat-nyolc hetes gyermekágyi időszak után lassan, fokozatosan visszatérnek a nők a munkájukhoz. Igaz, ez nem minden esetben jár együtt a baba és az édesanya különválasztásával. Gondoljunk csak a babájukkal a hátukon vizet hordó afrikai anyákra, vagy a történelmet író 21.századi külföldi, politikus anyákra, akik alvó babával a mellkasukon voksolnak, sőt szoptatás közben szónokolnak a parlamentben.
Károlyi Nati írása
Minél közelebb a legjobb megoldáshoz
A modern világban sajnos kevés munkahely hajlandó elviselni a kisbabák jelenlétét, számos esetben a környezet nem megfelelő egy csecsemő számára, és egyelőre csak a dolgozó anyák egy szűk rétege olyan szerencsés, hogy otthonról is dolgozhat baba mellől. A többieknek marad az egyensúlyozás a természetes szükségletek és a reális lehetőségek között. A jó szoptatási kapcsolat, és az anyai önbizalom kialakulása érdekében érdemes az első két-három hónapban kizárólag az összeszokásra összpontosítani. Kilenc hónaposnál fiatalabb kisbabák szoptató édesanyái számára a törvény lehetőséget biztosít napi egy óra szoptatási szünetre. Ha tehát közel van a munkahelyed és a baba tartózkodási helye, érdemes élni ezzel a lehetőséggel. Remek megoldás lehetne a munkahelyi bölcsőde – ilyennek a létrehozását nagyobb cégeknél akár kezdeményezni is érdemes. Ha több érintett szülőnek is ez volna a legjobb megoldás, összefoghattok, hogy megkönnyítsétek a szervezést. A napközben egymástól távol levő anya-baba pároknak még fontosabb lehet a nap hátralevő részében intenzíven együtt töltött idő.
Rokon
Amennyiben van lelkes, fitt, és hadra fogható nagyszülő, nagynéni, nagybácsi, ez a legtermészetesebb, legolcsóbb és legjobb megoldás – különösen pici, pár hónapos csecsemő esetében. Ha mindkét félnek megfelel úgy, főzhet is a gyerekre, és be is segíthet a lakás rendben tartásába. Igazán szoros, jó kapcsolat esetén az éppen beteg gyermek felügyelete is megoldható ilyen módon.
Hátránya: ha súlyos, áthidalhatatlan különbség van a gyereknevelési alapelveitek között (például sírni hagyás, táplálkozás, TV nézés – később büntetés, jutalmazás, fegyelmezés) sokkal nehezebb lehet zöldágra vergődni, mint egy fizetett alkalmazottal. Az is előfordulhat – különösen nagyszülők esetében – hogy valamilyen korábbi, rendezetlen konfliktus miatt erős ellenérzéseitek vannak azzal kapcsolatban, hogy rábízzátok a gyereket. Ebben az esetben megfontolandó, nem éri-e meg egy kicsit költségesebb, de kevesebb negatív érzést kiváltó megoldást választani.
Bébiszitter vagy pótnagyi
A két személy között a legfontosabb különbség, hogy míg a bébiszitter fizetett munkaként tekint a gyerekvigyázásra, a pótnagyi afféle “kölcsönös szívességként” gondol rá: Ő babázhat, és még segít is ezzel egy családnak. A bébiszitter jellemzően csak gyerekfelügyeletet vállal tapasztalattól és képesítéstől függően 1000-2500 Ft-os órabérért. A pótnagyi önkéntes alapon, vagy visszasegítés ellenében segít – egyedi megállapodás kérdése, hogy mi mindenben. Pótnagyit nem könnyű találni, de az internet korában nem is lehetetlen. Bébiszittert mindenesetre könnyebb.
Előnye: Osztatlan figyelem, személyes kötődés – minél kisebb a baba, ezek annál fontosabb szempontok.
Hátránya: Ugyanez. Egy 6-15 hónap közötti gyerek számára óriási megrázkódtatást jelenthet, ha egy megváltozott élethelyzet miatt egyszer csak nem találkozhat többé azzal a személlyel, aki hónapokon át vigyázott rá, etette, ringatta, hordozta.
Családi napközi
Költségesebb, de jóval rugalmasabb, családközpontúbb megoldás a hagyományos bölcsődéknél. Nyolc-tíz hónapos babáknak már izgalmas lehet néhány velük egyidős baba és nagyobbacska totyogó között játszani. Ideális átmenet a szülőknek és a kicsiknek is egy nagyobb csoportlétszámú állami intézmény előtt. Itt még jut energia és idő az egyéni, otthoni szokások tiszteletben tartására: kaphatja a baba az anyukája tejét a főzelékbe, alhat az otthon megszokott mesével, rituáléval. A napi díj 3500- 5000 Ft körül mozog, néha benne van ebben az árban az étkezés, néha nincs. A korlátozott létszám miatt nehéz bejutni, bár jelentősek a különbségek e tekintetben vidéki és fővárosi napközik között.
Önkormányzati bölcsőde
Ez a legismertebb és legnépszerűbb lehetőség. Főleg másfél-kétéves kor fölött működik jól. A 12-15.000 Ft-os havi étkezési díjon felül (ami anyagi, vagy élethelyzeti okok függvényében lehet alacsonyabb is) a legtöbb intézményben számolni kell egy főre jutó jövedelemtől függően napi 200-1000 Forint gondozási díjjal is.
Általában már az előző nevelési évben jelentkezni kell, ha biztosra akarsz menni a bejutással. Egyelőre csak néhány bölcsiben van lehetőség alkalmi fél napos ellátásra azoknak a tipegőknek, akiknek az anyukái még nem dolgoznak, de épp álláskeresőben vannak, vagy más okok miatt szükségük volna néhány gyerekmentes órára.
Bölcsibe, akárcsak a családi napközibe, legfeljebb tüsszögősen, orrfolyósan lehet beadni a gyerekeket. Komolyabb betegség esetén máshogy kell megoldani a munka és a gyerekfelügyelet összehangolását.
Ti hogy oldjátok meg?
Kíváncsiak voltuk a ti tapasztalataitokra, miként is néz ki mindez a gyakorlatban. A beszámolóitok alapján úgy tűnik, legjobban az egyénre szabott megoldások válnak be, amelyek gyakran több alternatíva kombinációjaként valósulnak meg.
“A doktorimat is pici baba mellett írtam és dolgozni is így dolgozom. A középső baba két hónapos volt, amikor elkezdett hozzánk bébiszitter járni. Otthon voltam velük én is, én szoptattam, de irtó nagy segítség volt, hogy nem kellett a számolásokat abbahagynom és felugrálnom, csodásan haladtam ezeken a délelőttökön. Ő különben azóta is jár hozzánk, így a legkisebbet születése óta ismeri. Rá is két hónapos korától vigyáz.” (Zsófi)
“Amikor a kislányom egyéves lett, visszamentem heti három délután dolgozni. Először az apai nagymama vigyázott rá náluk. Minden simán ment, a délutáni alvás is, pedig ha velem van, csak cicivel alszik el. Egy hónap múlva már az apja is tudta úgy kérni a beosztását, hogy ő legyen vele és egymást váltottuk. Onnantól heti három délutánon az apja volt vele, és ez alapozta meg a jó kapcsolatukat. Aztán bölcsibe adtuk, de az apukája elveszítette a munkáját, ami épp egybeesett a lányunk hat hétnyi középfülgyulladásával. Ekkor szintén az apjával volt itthon. Sokszor jön anyukám, aki már nyugdíjas. Amikor a lányom beteg, ő vigyáz rá. A másik nagymama is otthon van, ő is vállalni szokta néha. Más nem vigyázott még rá. Tanítok kisgyermekgondozókat, gondolkozom rajta, hogy valamelyiküket majd felkérem alkalmi gyermekfelügyeletre.”(Lilla)
“Első két gyerekemet még Magyarországon szültem, és a szokásoknak megfelelően hat évig otthon maradtam velük. Legkisebb lányom, Noémi, már új otthonunkban, Belgiumban jött a világra. Itt a baba fél éves koráig jár a szülés utáni szabadság, de az anyák nagy része már a négy hónappal a szülés után munkába áll. Amikor a magyar rendszerről mesélek, csak hüledeznek: hogy bírhattam ki olyan sokáig felnőtt élet nélkül? Amikor Noémi hét hónapos lett, én magam is elhelyezkedtem négy órás műszakban (ami itt teljesen megszokott választás kisgyerekes szülők esetében). Nagy lelkifurdalással adtam családi napközibe, de hamar megnyugodtam. Teljesen kötődően nevelő elvek szerint viselték a picik gondját: az elején egész nap karban voltak. Azt is elfogadták, hogy Noémi igény szerint szoptatott baba lévén cumi nélkül alszik. Napközben fejtem a munkahelyemen, és másnap odaadták neki napközben. A mellem hamar hozzászokott, hogy hét közben kevesebbet termeljen, míg hétvégén mai napig délután is szopival altatom el a kislányom, aki már elmúlt másfél éves. Mivel a családi napköziben nem olyan jól megoldott a gondozónők helyettesítése, mint az állami bölcsikben, így pár hónap múlva váltottunk. Ezzel az intézménnyel is elégedettek vagyunk. Belgiumban sokkal lazábban állnak a gyerekbetegségekhez, akár lázas gyereket is lehet vinni a bölcsibe, ha nincs nagyon elesett, egész napos pátyolgatásra szoruló állapotban.” (Emese)
Megjelent a HelloBaby! magazin 2018. április-májusi számában.
Hozzászólás ehhez a bejegyzéshez