Állatot tartani nagy felelősség. Ha gyermek is van a családban, akkor az átlagosnál jóval megfontoltabbnak kell lennünk. Ahhoz, hogy eldöntsük milyen korú, méretű, illetve milyen fajtájú kutyust fogadjunk örökbe, több tényezőt is ajánlott figyelembe vennünk.
Először is fontos, hogy hány éves a család legfiatalabb tagja. Azt gondolnánk, hogy a kisgyerek mellé a kistestű kutya a legideálisabb választás, de többnyire ennek épp ellenkezője igaz. A bölcsődések és az óvódások könnyen fájdalmat és sérülést okozhatnak egy olyan kistermetű négylábúnak, mint például a yorki. A kisgyerekek alapvetően kiszámíthatatlanok egy kutya számára, hiszen hangosak és hirtelen mozdulataik vannak. A kicsik még nem tudják, hogy milyen erősen szabad megfogni egy kutyát, hol szereti, ha megérintik, és hol nem, és azt sem tudják, hogy hogyan kell jól felemelni. A kicsik minden szülői felügyelet ellenére meghúzhatják a kutya szőrét, belenyúlhatnak a tányérjukba, áteshetnek rajtuk.
A nagytestű ebek többsége sokkal jobban viseli a gyerekek időnként meggondolatlan és durva viselkedését is. Persze az ő türelmük is véges, tehát mielőtt kutyát vásárolunk, meg kell beszélnünk gyermekünkkel is, hogy a békés együttélés érdekében mit szabad majd és mit nem. Nyilván egy kúszó-mászó-tipegő gyerek még nem tartja be a szabályokat, de már nekik is mindig tiltanunk kell, ha a kutyának kellemetlenséget okoznak. Egy 6-7 éves gyermek mellé már nyugodtan válaszhatunk mini kutyát is, ők már pontosan tudják, hogy van olyan élőlény, akivel finomabban kell bánni és képesek is erre.
Ám, nem elhanyagolható szempont az sem, hogy hol élünk. Panelban valószínűleg nem érzi jól magát egy nagytestű kutyus, ezért bármennyire is a legjobb választás lehetne gyerkőcünk mellé, ha nincs udvarunk, inkább a kisebbek között kell válogatnunk. Ilyenkor egy közepes testű kutyus lehet a legjobb választás.
Továbbá meg kell határoznunk azt is, hogy nagyjából mennyit tudunk foglalkozni a háziállattal. A Jack Russel például kisméretű, ám rendkívül aktív fajta, tehát csak a szintén örökmozgó, sok szabadidővel rendelkező családok mellé ajánlott.
Ha fajtában gondolkodunk és minden adott ahhoz, hogy egy nagyobb kutyus is boldogan éljen velünk, akkor például a golden retriever egy nagyon jó választás. A goldik hihetetlenül barátságosak, intelligensek és gyorsan tanulnak. Nehéz őket felmérgesíteni, még egy durvább játékot is képesek nyugodt fejjel elviselni. A labrador retriverekk is hasonló belső tulajdonságokkal bírnak, ők is nagyon türelmesek a gyerekekkel és könnyen taníthatók, tehát bátran választhatunk labradort is játszópajtásként. Előnyük a goldikkal szemben, hogy rövidebb szőrrel rendelkeznek, így kevesebb fésülést igényelnek, és kevésbé tudnak a bundájukba markolni a kicsik.
Ha kisebb kutyust szeretnénk, akkor vásárolhatunk egy cocker spánielt, egy beaglet vagy egy uszkárt is. A spánielek, a beaglek és a közép uszkárok nem sokkal nagyobbak, mint a Yorkik, mégis messze jobban bírják a gyűrődést, és általában jól kijönnek a gyerekekkel is. Kevésbé sérülékenyek, ami nagyon sokat számít, ha gyermekünk még kicsi és nehezen kontrollálja a mozgását. Az uszkárok kifejezetten okosak, akár trükkökre is megtaníthatóak, így sok vidám pillanatot tudnak okozni a család minden tagjának.
Mivel nagyon sok kutya él menhelyen, szuper lenne, ha közülük vinnénk haza egyet. Egy befogadott, keverék kutyus kifejezetten hálás és hűséges családtaggá tud válni. Ez esetben is érdemes a nyugodtabb fajták keverékei közül válogatnunk, és mindenképp egyeztessünk a menhely dolgozóival arról, hogy gyermek mellé szeretnénk a négylábút.
Függetlenül attól, hogy milyen fajtát választunk, alaposan fontoljuk meg a döntést. Jól gondoljuk át, hogy milyen természetű is igényű kutya tud a legjobban beilleszkedni a családunkba. Emellett ne felejtsük el, hogy bármennyire is barátságos bundás kedvencünk, soha nem szabad felügyelet nélkül ott hagynunk gyermekünkkel. A kutyatartás csodálatos dolog és rengeteget tanulhat belőle gyermekünk, de tudnunk kell azt is, hogy a kutyaharapások többségét a saját kutya követi el. A szülő felelőssége az, hogy a kutyát megfelelően képezze, hogy kialakuljon a rangsor, ahol a kutya mélyen a családtagok alatt foglal helyet és annyira tiszteli a felnőtt falkavezért, hogy eszébe se jut a gyermekét bántani, még akkor sem, ha teljesen tisztában van azzal, hogy a gyermek sokkal gyengébb nála. Ahhoz, hogy ez megvalósuljon, sokat kell foglalkozni a kutyával és felelős szülőként és állattartóként csak akkor vágjunk bele a kutyatartásba, ha biztosak vagyunk abban, hogy képesek vagyunk erre.
Forrás: pets.webmd.com
