Gyakran felmerülő szülői kérdés: hogyan tanítsuk meg gyermekeinket arra, hogy képesek legyenek kiállni magukért? Hiszen ez a felnőttek számára sem mindig könnyű feladat! A képesség a legtöbb gyermekben eleve ott van, és a megfelelő helyzetben elő is bukkan, ám vannak, akiknek gyakorolniuk kell a saját bátorságuk előcsalogatását.
Szerző: Zimmerer Anita pszichopedagógus
Fontos az asszertivitás
Az öntudatossággal kapcsolatos adottság mindenkiben ott szunnyad, és megfelelő támogatással készségszintre emelhető. A titok: türelem és rengeteg gyakorlás. Fontos hangsúlyozni: a szülő nagyon sokat tehet annak érdekében, hogy támogassa gyermekét az önérvényesítésben, vagyis megfelelően asszertívvá tegye őt.
Sajnos, előfordulhat, hogy nem túl sok teret hagyunk gyermekeinknek az önérvényesítéshez: szabályokat és határokat állítunk fel, elvárásokat fogalmazunk meg, megmondjuk nekik, mit tehetnek. Ez persze szükséges is. De közben törekedjünk arra, hogy az ő elvárásaik is érvényesülhessenek a folyamatban. A közösen megfogalmazott szabályokat könnyebben el is tudják majd fogadni. A kicsik fogékonyak a vizualitásra, és nagyon szeretik, ha ők maguk a főszereplői a vizualizációnak. Segítsünk nekik elképzelni, hogy milyen az az ember, aki kiáll magáért.
Támogatnunk kell őket abban, hogy képesek legyenek önálló döntéseket hozni, és hogy merjenek felszólalni a saját érdekükben.
És a többiek?
Ugyanakkor meg kell tanítanunk őket arra, hogy másoknak is vannak igényeik és ezeket összhangba kell hozniuk az övéikkel. Csak akkor lehetünk magabiztosak, ha másokat is meghallgatunk; a saját vágyaink mellett a többiek vágyai is fontosak! Mindig tudnunk kell, hogy az „én”-nek mekkora jelentősége van és fontos, hogy ezt mindig kulturált keretek között fejezzük ki. Akkor is, ha néha könnyebb másokat hibáztatni, és akkor is, ha stresszes állapotban vagyunk, és jólesne legalább verbálisan egy kicsit agresszívvá válni, még ha csak néhány percre is!
Mondd, mit érzel?
Fontos, hogy gyermekeink képesek legyenek kifejezni az érzéseiket, beleértve azt, ha épp idegesek vagy csalódottak. Ha ugyanis felismerik aktuális érzelmi állapotukat, akkor egy idő után annak kontrollálását is kézben tartják. Ha frusztráltak, relaxációval és nyugalmas tevékenységgel változtatni képesek rajta. A túlterheltségből is nyugodt, megoldásközpontú reakciót képesek kreálni. Amennyiben magabiztosságot szereznek saját érzéseik, igényeik megfelelő kinyilvánításában, a társas szituációkban is működik majd a „varázslat”.
Mi a cél?
Gyakorlást igényel a testbeszéd, a nonverbális kommunikáció elsajátítása is. Sok időt töltünk azzal, hogy megtanítsuk a gyerekeinket hallgatni, szemkontaktust tartani, jó hallgatóságként viselkedni – de vajon arra is szánunk elég időt, hogy láttassuk velük, milyen egy magabiztos ember? Az ilyen személy egyenesen áll, fenntarja másokkal a szemkontaktust és határozott hangon szólal meg. Ezzel ellentétben a passzívan kommunikáló személy kevéssé érthetően, túl halkan beszél, nehezen néz a másik szemébe. Az agresszív pedig túlságosan hangos és nem tartja tiszteletben mások szféráját, határait.
A kiegyensúlyozott ember mindig tudja, mikor szólaljon meg, mikor kell hallgatnia, és tisztában van azzal, hogyan kell nyugodt és tiszta hangnemben megfogalmaznia azt, amit szeretne – ami az élet minden területén elfogadottabbá és sikeresebbé teheti.
+ Tippek – A hatékony kommunikációért
- Játsszunk gyakran „beszédmondósat” a gyermekünkkel! Ezáltal akár már ovisként is gyakorolhatja a magabiztos kiállást, a higgadt beszédet.
- Szintén hasznosak lehetnek a boltos játékok, a bevásárlós szerepjátékok. Játszhatjuk például azt, hogy eladunk valamit, mondjuk az építőkockát vagy a plüssmacit. Ez nem könnyű feladat, bátorságot és összeszedettséget igényel a gyermektől, hogy újra és újra igyekezzen meggyőzni minket, azaz a vevőt.
Ezt a játékot úgy is színesíthetjük, hogy gyermekünknek (előre elrejtett) kincseket kell megkeresnie a szobában, azután készítünk egy kis piacot a talált kincsekből és ezeket próbálhatja eladni nekünk. Biztassuk, hogy ne adja fel akkor sem, ha mi eleinte esetleg nem akarunk vásárolni. Így észrevétlenül gyakorolhatja a magabiztos kommunikációt játék közben és még szórakoztatónak is fogja érezni az egészet.
- Mindig dicsérjük őt hangosan, mondjuk el neki, mi az, amit ügyesen csinált. A jófajta dicséretnek mindig van értelme – ennek lényege, hogy az erőfeszítéseket érdemes inkább kiemelni és nem a „készterméket.”
GYERMEKPSZICHOLÓGIA – Születéstől egészen 6 éves korig
Félelem, hiszti, dackorszak, agresszivitás, veszekedés, válás, körömrágás, büntetés, testvérféltékenység. Az ezekhez hasonló kérdések sora végtelen – és ez így természetes! Hiszen a szülői szerepet is tanulni kell. Ehhez nyújt segítséget könyvünk, születéstől egészen 6 éves korig.
