Nagy kérdés, ha nagy ünnepeket mutat a naptár: elmondjuk a gyerekeknek, hogy valójában ki hozza az ajándékokat? Vagy hagyjuk meg nekik a csodákat, a mesei illúziót, amíg csak lehetséges?
Szerző: Németh Krisztina
Te milyen emlékeket őrzöl?
Biztos vagyok benne, hogy ha visszagondolunk a saját gyermekkorunkra, eszünkbe jutnak a Mikulással, a karácsonnyal kapcsolatos élmények is. Például a gyönyörű havas táj, a szánkózás, a téli illatok és a várakozás szépsége. Én például nagyon szerettem mézeskalácsot sütni anyukámmal; szerettem szabdalni, díszíteni a tésztát. Persze az ajándékokat is nagyon vártam.
Ki hamisan, ki túl hangosan, de együtt! Persze már éneklés közben izgatottan nézegettem az ajándékokat, melyik csomagban mi lehet, kinek szánták, de a legjobb mégis az volt, hogy együtt lehettünk. Ezeket az élményeket szeretném átadni a gyerekeimnek.
Az érem másik oldala
Szülői kötelességünk megvédeni gyermekünket a hazugságoktól, a csalódottságtól. Így sokakban, többek között bennem is felmerült már a kérdés: mi legyen az ünnepekkel? A Mikulással, a Jézuskával, a húsvéti nyuszival?
A kicsik még nem úgy látják a dolgokat, mint mi. A sok durvaság mellett, ami a való életben érheti őket, van egy rejtett, képzeletbeli világuk, ahol sárkányok élnek, és ők királylányok vagy királyfiak, sőt bárkik-bármik lehetnek.
A Mikulás és a Jézuska, a húsvéti nyuszi mind-mind ehhez a világhoz tartoznak, így a gyerekek számára teljesen normális, elfogadható dolog, hogy léteznek. Aztán ahogy nőnek, úgy fogják egyre inkább megkérdőjelezni ezt. Ha addig egy ovistárs vagy rokon fel nem világosította őket, általában 5-6 éves korukban kérdezik meg, hogy valóban létezik-e például a Télapó. Természetesen nem kell hazudnunk nekik, hiszen okosak. Magyarázzuk el nekik, hogy a Mikulás, a Jézuska itt a Földön már nem él, de a szívünkben, ameddig hiszünk bennük, örökké élni fognak.
Általában érdemes a „felvilágosításra” iskolakezdés előtt sort keríteni, különben a többi gyerek kicsúfolhatja, kisbabának nevezheti azt, aki még hisz az effajta csodákban.
Személyes emlékek – 3 család, háromféle ünnep
„Kiskoromban hittem a Mikulásban, aztán megtaláltam a neki írt levelemet anyukám szekrényében. Nem voltam csalódott, inkább meglepődtem. Amikor kérdőre vontam a szüleimet, anya elmondta a Télapó igazi történetét, hogy tényleg volt valamikor egy ember, aki a gyerekeket ajándékozta meg, és ezzel a hagyománnyal rá, Szent Miklósra emlékezünk. Ki ne szeretné ezt?” – meséli egy ismerősöm, Brigi.
Másvalaki így emlékszik vissza erre: „Az oviban többen mesélték, hogy igazából anya meg apa a Mikulás. Elhatároztam, hogy kézbe veszem a dolgokat. Ovi után hazaérve átkutattam a lakás összes szegletét, és megtaláltam az ajándékokat. Kettős érzés volt bennem, de végső soron örültem, hogy meg fogom kapni, amire vágyom. Büszke is voltam, hogy mindent megtaláltam. Ajándékozás után aztán anyukám megkérdezte, mi bajom van, miért tűnök csalódottnak. Elmeséltem neki a történteket. Átöleltük egymást, és megbeszéltük, hogy minden ünnep jó alkalom arra, hogy átgondoljuk, kik a fontosak számunkra, és hogy több időt töltsünk velük.”
Végül egy harmadik történet: „Gyerekkoromban nagyon vártam, hogy besötétedjen, és leszálljanak az angyalok. Amikor végre megebédeltünk, anyukám felküldött a szobámba. Persze nem bírtam magammal; hallottam a zajokat, a pakolást. Nem tudtam, mi történik, de a kíváncsiság nagy úr – így végül lefüleltem apukámat, amint épp a fa alá pakolt. Átverve éreztem magam. Egy világ dőlt össze bennem. Minek írogattam leveleket? Miért tisztítottam ki a cipőmet a Mikulásnak annyi éven keresztül? Végül anyuékkal leültünk, és beavattak a nagy titokba. Így váltam én is részesévé a csodának, egyből nagy lettem. Megbeszéltük, hogy a testvéreimnek nem mondom el a történteket, hiszen ők még kicsik. Így fontos szereplőnek tekinthettem magam a csoda létrehozásában.”
Hogy az ünnep igazi ünnep legyen
Szülőként mindig figyeljünk gyermekeinkre, és ha eljön az ideje, mondjuk el nekik az igazat. Sokkal jobb, ha tőlünk hallják, mint ha a szomszédtól. És azért felnőtt fejjel se feledjük: csodák mindig vannak! Persze nagyon fontos, hogy akárki „hozza” is az ajándékokat, ne az ajándékozásra hegyezzük ki az ünnepi eseményeket. Ha a gyerekek a Mikulást , a karácsonyt és a húsvétot tárgyakkal kapcsolják össze, akkor csak azokat fogják várni.
Félelem, hiszti, dackorszak, agresszivitás, veszekedés, válás, körömrágás, büntetés, testvérféltékenység. Az ezekhez hasonló kérdések sora végtelen – és ez így természetes! Hiszen a szülői szerepet is tanulni kell. Ehhez nyújt segítséget könyvünk, születéstől egészen 6 éves korig.
GYERMEKPSZICHOLÓGIA könyvünk megvásárolható webshopunkban!
