Minek örül a baba, a kisgyermek? Mi az, amire tényleg szüksége van? És mi az mindebből, amit hosszútávon is szeretni tudsz a lakásodban? Ezek a jó ajándékok!
Szakértő: Sződy Judit, pszichológus
Már akkor döbbenettel töltött el a karácsonyi műanyagdömping, amikor az én gyerekeim voltak aprókák. Ma, hogy sokkal környezettudatosabban élek, elborzaszt az emléke is, mennyi használhatatlan, vagy nem a gyerekeim életkorához, igényeihez illő játékot tologattunk az egyik sarokból a másikba. Vagy éppen próbáltuk elajándékozni vagy adományba adni, de azt mindig rossz szájízzel. Jobb, ha ti nem jártok így!
Minek örül az 1-4 hónapos?
Ebben az időszakban a babák még nem játszanak, hanem inkább ismerkednek a világgal. A legjobb hely ahhoz, hogy jól érezzék magukat és remekül fejlődjenek, egy felnőtt biztonságos testközelsége. Az első játéknak tekinthető tevékenység már nagyjából két hónapos kor körül megjelenik, amikor a baba elkezd visszamosolyogni, és hangokat adni, gurgulázni, gőgicsélni. De ehhez nincs szüksége sem plüssökre, sem babakönyvekre, sem semmiféle játékszerre. A jó ajándék például egy remek hordozókendő, vagy valamilyen hordozós kiegészítő, amit a szülők és a baba közösen használnak.
Minek örül a 4-7 hónapos?
Négy hónapos korban kezdik el érdekelni a tárgyak, ugyanis ekkorra már biztos benne, hogy ő maga rendelkezik a keze és a lába mozgatása felett. És, ha úgy dönt, akkor kinyújthatja a kezét egy tárgy után, arrébb lökheti vagy belekapaszkodhat. Csak lassan, hetek alatt jut el odáig, hogy a megmarkolt tárgyat el is tudja engedni. Elkezd forogni, majd kúszni, képes komoly munkát fektetni abba, hogy elérje, amit kiszemelt. Ebben az időszakban már van értelme vásárolni a babának egy-két játékot, izgalmas színű és formájú tárgyakat, esetleg rágókát a fogzás miatt.
Minek örül a 7-12 hónapos?
A guruló, kúszó, majd mászó korszakkal kezdetét veszi a környék bejárása. A baba számtalan olyan tárggyal találkozik, amikkel mi nem szeretnénk, hogy találkozzon. Már ebből is látszik, hogy a kicsik számára nincs különbség „játék” és „nem játék” közt. A babák továbbra is boldogok néhány lábosfedővel, színes ruhacsipesszel, teaszűrővel, kendővel és nagyobb papírgalacsinnal, és boldogok lennének apa lúdtalpbetétjével vagy egy Ming kori vázával is, de ez utóbbiakat inkább nem adjuk oda nekik. Amikor játékot veszel egy hét-nyolc hónapos gyereknek, valójában azt fizeted meg, hogy az adott tárgy biztonságos a babád számára: nem éles, nem tartalmaz nyálban oldódó ártalmas anyagot, nem lehet lenyelni, és nem pótolhatatlan érték számodra. Még mindig nem azért adsz ki pénzt, mert a babának szüksége lenne játékokra.
Minek örül az egyéves?
Hoppá! Felállt a babád, és megtette az első önálló lépéseket. Már a nagyi porcelán cukortartója és a Jókai-összes sincs biztonságban!
A tudósok is ezt csinálják, csak ők már komoly arcot vágnak hozzá, és közleményeket adnak ki az eredményeikről. A baba csak megfigyel, és tárolja az adatokat, hogy később felhasználjon mindent a jobb alkalmazkodás érdekében. Most azért veszel játékot, hogy valami lekösse a babát és legálisan kísérletezhessen. Labda, kisautó, babakönyvek, tologatható valamik – ezek a sztárok ebben a korban. Itt jön el az a pillanat, amikor a legzöldebb szülőben is felmerül, hogy nem lenne-e mégis jó venni egy-két fejlesztő játékot a kicsinek. Hidd el, a gyereked fejlődik akkor is, ha nem nyomsz a kezébe Montessori-tornyot vagy formaperselyt. Tudósok hada szerzett hatalmas hírnevet, anélkül, hogy gyerekkorukban csillag alakú tárgyakat próbáltak volna csillag alakú lyukakba beilleszteni.
Már most ajándékozhatsz neki élményt, vagyis egy játszóház-bérletet, vagy éppen otthoni babapartit rendezhetsz.
Minek örül egy- és kétéves kora között?
Elkezdődik a szerepjáték-korszak. Utánozza a családtagokat, főz, mos, takarít, autót vezet – ehhez pedig jó, ha vannak kellékek, amelyeket használni is tud. Jöhet a kicsinyített seprű, lapát, kismotor és így tovább. Egyre jobban el tud vonatkoztatni a valóságtól, örömmel forgatja a könyveket, sőt, akár hosszú időt is eltölt egy-egy ábra keresésével, vagy szívesen beszélget róla.
Lehet, de egyáltalán nem biztos. Nem biztos, hogy értékeli a drága babaházat, a vasútmodellt terepasztallal. Semmiképpen ne vegyél olyasmit neki, amit féltesz tőle, ami drága. Várd ki, a boldogító pillanatot, amikor kimondja ő is, hogy szeretne valamit. Ekkor akár össze is foghat a család, és megveheti azt a nagyon fontos, jó és egyben drága játékot, amire olyan igazán vágyik a gyerkőc.
Mit szeretne az ovis?
Az ovis előtt kitágul a világ, és napi szinten találkozik azzal, amivel elárasztja a kereskedelem a társadalmat. Jóval is, rosszal is. A tévéből ömlik a reklám, a barátok, barátnők újabb és újabb játékszerekkel büszkélkednek, a kialakult trendbe szeretne beilleszkedni. Nehéz ragaszkodni a saját értékrendünkhöz, amikor a gyerekünk azt látja, hogy körülöttünk már mindenkinek van ilyenje vagy olyanja, sőt, van, akinek az egész sorozat megvan, és az összes hozzávaló meg kiegészítő. Mindenki a saját vérmérsékletének megfelelően szabályozza ezt a korszakot.
Ha a válasz (véletlenül) igen, mi volt az, ami segített lemondani? A józan eszed? (Az ovisnak még nincs annyira fejlett homloklebenye, hogy simán késleltetni tudja a vágyai kielégítését!) Az ára? (Az ovist nem érdekli a pénztárcád!) Hát, szóval gondold át, hogy közelíted meg a rajongás tárgyát. Ajándékbeszerzésnél egy kicsit nézd az ő szemével a világot!
LÉPÉSRŐL-LÉPÉSRE Könyvünkben a gyermek fizikai, érzelmi és értelmi fejlődés útját követjük nyomon a születéstől egészen 6 éves korig
