Nagyon sokszor halljuk, hogy a gyerekek fejlődése komplex, előre meghatározott lépésekből álló, mégis színes mintázatot mutató folyamat. Szakemberként sajnos, azt tapasztaljuk, hogy a fejlesztést igénylő gyerekek száma évről évre növekszik.
Szerző: Lukács-Tóth Boglárka gyógypedagógus, mozgásfejlesztő, Fejlődjünk együtt!
Napjainkban különösen közkedvelt témává vált a mozgás- és a beszédfejlődés nyomon követése, ugyanis igen sok gyermek szorul támogatásra ezeken a területeken. Számos kutató egyetért abban, hogy a csecsemő a mozgáson keresztül fedezi fel a világot. A korai fejlődés alapjai a motoros viselkedés és észlelés, melyek kézen fogva segítik a mozgás során szerzett tapasztalatok és ingerek rendszerezését. Ezáltal megágyaznak a komplexebb idegrendszeri működést igénylő tevékenységeknek, többek között a beszédnek és a tanulási folyamatoknak.
A beszédfejlődés fontos előfeltétele
A beszédet az egyik legkomplexebb jelenségnek tekinthetjük, melynek fejlődését nonverbális kommunikációs folyamatok előzik meg. Tulajdonképpen a gyermek első nem verbális kommunikációs megnyilvánulása maga a mozgás, ugyanis a csecsemő mozdulataival adja tudtára szükségleteit környezete számára.
Tehát magára a mozgásfejlődésre a beszédfejlődés előfeltételeként tekinthetünk. Ennek alátámasztására nézzünk egy kissé egyszerűsített példát. A gyermek teste az önálló felüléssel, majd az önálló felállással függőleges testhelyzetbe kerül. Az egyenes testtartásnak köszönhetően a levegő akadálytalanul tud áramlani a tüdőn keresztül a gége és a hangképző szervek felé. Ez a folyamat nélkülözhetetlen a hangadáshoz. Ezentúl a mozgás fejlődése, az idegrendszer érése során a gyermek újabb és újabb mozgásformákat tanul meg. Az úgynevezett nagymozgások (például: kúszás, mászás, járás) egyre kifinomultabb mozgás formákat, finommozgásokat hoznak létre. A finommozgások kapcsán általában a rajzolásra és az írásra gondolunk, azonban az artikuláció is igen bonyolult finommozgás, melynek fejlődése a kifinomult ceruzafogás és vonalvezetés alapja.
Igaz, nincs egyértelmű és mindenki által egyöntetűen elfogadott vizsgálati eredmény arra vonatkozóan, hogy a megkésett beszéd-, és/vagy mozgásfejlődés minden esetben tanulási nehézségekhez vezet, azonban egyes vizsgálatok és a hétköznapi tapasztalatok mégis azt a tényt támasztják alá, hogy a nyelvi elmaradással küzdő gyerekek több mint 50%-ánál a mozgásos területeken is valamiféle alulműködés tapasztalható.
Amikor biztosan szakemberre van szükség
A szülőkben felmerülhet a kérdés, hogy mégis, mik azok a figyelemfelkeltő jelek, amelyekre érdemes odafigyelni, és mikor érdemes szakemberhez fordulni. Én mindig azt szoktam javasolni, hogy ha azt súgják a szülők ösztönei: valami nincs rendben a gyermekükkel, akkor minden esetben érdemes szakembert felkeresniük. A legjobb forgatókönyv szerint az állapotfelmérés során kiderül, hogy minden a legnagyobb rendben van. Ha pedig valamilyen eltérést vagy támogatást igénylő területére derül fény, akkor a fejlesztést mihamarabb érdemes megkezdeni.
Mikor érdemes mindenképpen szakembert fel keresni?
Ha a gyermek 2 éves koráig nem kezd el beszélni, nem figyel fel a nevére és a környezetében jelen lévő hangokra, nem mutat érdeklődést a kommunikáció iránt. Ha megkésett a mozgásfejlődése, kimaradtak vagy aszimmetrikusak nála egyes mozgásformák, ha koordinálatlan, fáradékony.
Ha különböző napirendi pontok heves hisztikbe torkollnak, ha nagyon érzékeny a hangokra, fényekre, textúrákra, ízekre és szagokra. Ha tanulási nehézségei vannak, nehezen tud figyelni a tanórákon, ha sok időt fordít a tanulásra és mégis rossz jegyeket szerez.
Az okoseszköz nem igazán „okosít”
Szeretném kiemelni, hogy a fejlődés nyomon követésén és a terápiákon túl a gyermek fejlődésében a szülőnek van a legfontosabb szerepe.
Muszáj időt szakítani arra, hogy a hétköznapi tevékenységek során, és legalább lefekvés előtt csak egymásra figyelve, szabadon beszélgessünk a gyermekünkkel! Ezenkívül kiemelt jelentősége van a korai időszakban a meséknek, mondókáknak, közös énekeknek, ölbéli játékoknak.
Megemlíteném azt is, hogy a szabadban végzett mozgás, például séta a közeli parkban, valamint a különféle sportok – úszás, biciklizés, falmászás – nélkülözhetetlen szerepet töltenek be a gyermek mozgásfejlődésében. Ezeket a fejlesztési területeket egyetlen terápia sem tudja pótolni!
Hiszen minden készen kerül elé: vizuális és auditív képek sokasága, amelyek teljes mértékben lekötik a figyelmét, addiktív hatást gyakorolva az érzékelési és észlelési területekre – anélkül, hogy pozitív hatást gyakorolnának a korábban említett fejlődési folyamatokra.
Nyilvánvaló, hogy nem kell elzárnunk a gyerekeket az okoseszközöktől, ehelyett arra sarkallnám a szülőket, hogy felügyeljék azok használati idejét, illetve az elérhető tartalmakat, és tanítsák meg gyermekeiket az eszközök helyes használatára.
